Mezőkövesd Zsóry SE – Vasas 1-0 (0-0)
Mezőkövesd, 1000 néző.
Vezette: Iványi Z. (Albert I., Buzás).
Mezőkövesd: Szántai – Hegedűs Cs., Lakatos B., Elek N., Éles – Sigér, Irhás (Jeremiás, 65.), Bognár I. (Dobos, 58.) – Bogdány, Hamar Á., Lipusz (Bagi, 71.)
Vezetőedző: Véber György
Vasas: Szatmári Z. – Görgényi, Lucas, Mileusnic (Luís André, 66.), Katona. (Füredi, 77.) – Ferkó Á., Thiago – Polényi, Mundi R. (Szilágyi P., 56.), Deyvison – Bobô
Vezetőedző: Joaquim Machado Gonçalves
Gólszerző: Hamar Á. (11-esből, 43.)
Sárga lap: Irhás (56.) ill.: Ferkó Á. (12.)
Az rövid idő alatt kiderült, hogy ezen a találkozón a portugál vezetőedzőnk által kiosztott taktikai feladatok között kiemelt hangsúllyal szerepelhetett a fegyelmezett védőmunka. Nem hagytunk szabad területeket a hazaiaknak, a labda útját követve mindenhol ott volt egy futballistánk. A mérkőzés első szakaszában hiába harcoltak ki némi fölényt a hazaiak, mégis ellenőrzésünk alatt tartottuk a játékot.
A leírtaknak megfelelően csupán néhány átlövésből tudtak veszélyesek lenni, míg az első igazi nagy gólszerzési alkalmat a mi oldalunkon jegyezhettük fel. Ekkor Polényi szögletét Thiagó csupán centikkel fejelte a bal kapufa töve mellé. A válasz sem késett sokáig, egy labdavesztésünk után az egyedül kilépő hazai csatár lövését Szatmári hatalmas bravúrral mentette. A szünetig még egy alkalommal kerültünk egészen közel a vezetéshez, Mundi szögletét követően Bobô hajszállal fejelt fölé.
A második játékrész hidegzuhannyal indult. Mileusnic egy közepesen veszélyes szituációban becsúszva próbált tisztázni, a lelátóról egyértelműen úgy tűnt, hogy a labdát találta el, a játékvezető azonban büntetőt ítélt, amit értékesítettek is a kék-sárgák. (Az igazsághoz tartozik, hogy a mérkőzés után a rendelkezésünkre álló felvételt visszanézve, már nem teljesen nyilvánvaló az eset, de ott a stadionban még a hazaiak is meglepődtek azon, hogy 11-eshez jutottak.)
A bekapott gól – vagy annak körülményei – két-három percre lenullázta védőinket, aminek eredményeként – Lucas hibája után – újabb Szatmári bravúrra volt szükség, hogy ne duplázódjon meg a hátrányunk. A zavar szerencsére hamar tovatűnt, és az utolsó bő félóra egyértelmű fölényünk jegyében telt el.
Számtalan lehetőségünk adódott Szántai kapujának bevételére, az utolsó mozdulatokba azonban mindig hiba csúszott. Legtöbbször Deyvison próbálkozott, egy alkalommal például pazar trükkel játszotta át védőjét, de a hálóba ő sem volt képes betalálni.
Így a négyperces hosszabbítás lejárta után, ki-ki vérmérsékletének megfelelően, de egységesen bosszankodva vette tudomásul, hiába produkálta a csapat az idény eddigi legérettebb játékát, kézzelfogható eredménye ennek nem lett. Legfeljebb annyit mondhatunk el, hogy a négy forduló után szászázalékos teljesítménnyel álló éllovast, otthonában kényszerítettük védekezésre egy egész félidőn át.
Tóth András pályaedző:
- Az első félidő döcögősebb volt, keveset birtokoltuk a labdát, igazából csak pontrúgások után tudtunk veszélyeztetni. A második félidőben lefutballoztuk a hazaiakat, benyomtuk őket a saját tizenhatosukon belülre, bár igazán nagy helyzetet ekkor sem tudtunk kialakítani. Azt pedig meg kell szoknunk, hogy bizony ezeken a vidéki meccseken a körülményekkel is meg kell küzdenünk, így volt ez eleinte legutóbbi NB II-es szereplésünk alkalmával is, és bizony úgy tűnik, hogy most is így lesz.
