Vasas – FTC II. 1:0 (0:0)
Illovszky-stadion, 1500 néző.
Vezette: Németh Á. (Becséri, Butkai)
Vasas: Szatmári – Görgényi, Mehmedagic, Lucas, Füredi (Polényi, 46.), Deyvison (Szilágyi P. 75.), Thiago, Kovács D. (Mundi, 59.), Ferkó Á., Katona, Bobô.
Vezetőedző: Joaquim Machado Gonçalves
FTC II.: Ranilovic – Tóth A., Nyilasi, Máté, Batik, Gárdos (Majzik, 66.), Simita, Ionescu (Papp M., 46.), Vattai, Beliczky, Peszmeg.
Vezetőedző: Lipcsei Péter
Góllövő: Bobô (78.)
Sárga lap: Polényi (75.) ill.: Menyhárt (82.), Vattai (90.)
A biztonságiak és a rendőrség részéről is nagy volt a készültség, de végül mindössze alig negyvenfős szurkolótábor érkezett az Üllői útról, és ők is meglehetősen visszafogottan viselkedtek. Nem tudni, hogy emiatt vagy sem, de végül a vasasos keménymag is maradhatott jól megszokott helyén, az állótribünön.
Azt is megszokhatjuk lassacskán, hogy találkozóink többnyire az erőfelmérés jegyében kezdődnek. Ezúttal is komótos futballt láttunk a csapatoktól, és ez inkább a mi térfelünkön zajlott. Az első negyedóra végén morajlott fel először a nézőtér, egykori játékosunk Beliczky Gergő pontos indítását követően Máté alig lőtt a kapunk mellé.
Lassacskán aztán átvettük az irányítást. Az újonc Deyvison pontos szögletei után két alkalommal Bobô került közel a gólszerzéshez, egy kontratámadásunk után pedig Katona Máté, ám valami mindig hiányzott a sikeres befejezéshez. Egy nem túl sok maradandó pillanatot hozó félidő után, gólnélküli döntetlennel vonultak pihenőre a csapatok.
A folytatásban történtekre viszont annál jobban emlékezhetünk majd, mert bár csak egyetlen gól született, de hatalmasabbnál hatalmasabb ziccerek maradtak kihasználatlanul. Először Mehmedagic veszélyeztetett szabadrúgásból, aztán a Fradi kapusának Ranilovicnak a percei következtek, aki braziljainkat, Deyvidsont, Bobôt és Lucast babonázta meg.
Sorsdöntő fordulatnak bizonyult a hatvanadik percben Mundi Roland becserélése, középpályásunk ugyanis nagyfokú kreativitással indította támadásba társait. Persze eközben szükségünk volt a szerencsére is, mivel a 73. percben Beliczky Gergő Szatmári kapujának torkában rúgta mellé-fölé a labdát. Ha ez bemegy, lehet, hogy minden másként alakul. Röviddel ezután Polényi Gábor hibázott el egy ajtó-ablak helyzetet, ám ezt követően Mundi precíz beadását Bobô már védhetetlenül fejelte a hálóba, és megszereztük a hőn áhított vezetést.
Az utolsó tíz perc akár gálaelőadássá is válhatott volna, hiszen ha szigorúak vagyunk, akkor is legalább négy óriási gólszerzési alkalom maradt kihasználatlanul. Polényi pedig a nap hőse címet érdemelhette volna ki, hiszen még legalább kétszer állt nagyon közel a gólörömhöz, csakúgy mint Szilágyi és egy gyönyörű ollózás után Mehmedagic is, ám az eredmény nem változott.
A végén pedig következhetett a győztes meccsek után megszokott örömködés, pacsizás a nézőkkel, és Buck Miklós vezényletével az: „aki ugrál Angyalföldi….” című előadás. Az mindenesetre feltűnő volt, hogy braziljaink még nem tudják a pontos koreográfiát, de az is másodpercek alatt világossá vált, hogy gyorsan tanulnak…
Szurkolóink pedig – akik az egész meccs alatt példamutatóan biztatták a fiúkat – azzal a jó érzéssel mehettek haza, hogy talán újra alakulóban van egy szerethető csapat.
