Pap Bianka hengerelt Manchesterben, világbajnok lett 100 háton, 200 vegyesen és 400 gyorson is, emellett 100 gyorson is odaért a dobogó legalsó fokára. Megszoktuk tőle a kiemelkedő szerepléseket, de erre most még egy lapáttal rátett, amivel úgy tűnik, önmagát is jócskán meglepte.

„Én úgy utaztam ki Manchesterbe, hogy szeretném a 100 hátat megnyerni, olyan nehéz elmúlt évem volt, hogy egyszerűen nem tartottam reálisnak, hogy a többi számban is komoly reményeim legyenek. Úgy tűnik, a verseny hangulata, és az, hogy az utolsó hetekben kifejezetten jól mentek az edzések, segített, hogy még többet kihozzak magamból. De hangsúlyozom, erre nem számítottam, magamat is jócskán megleptem a három arany, egy bronzos mérleggel. Pedig a szezon korábbi részében a világkupákon sem ment jól az úszás, a felkészülés első felében a műtétem miatt nem tudtam pillangózni, utána pedig a covid és az influenza a tüdőmet viselte meg nagyon, szóval igazán mélyről jöttem vissza. Nagyon tetszett a manchesteri verseny hangulata, néhány apró körülményt leszámítva élveztem a világbajnokság minden pillanatát. Nagyjából egy hónapot fogok most szerintem pihenni, ebben lesz egy kis nyaralás is, majd Álmossal újra belevágunk a közös munkába. Beszéltünk már erről, és én is úgy gondolom, hogy van még fejlődési lehetőség Párizsig. Közben folytatom a jogi tanulmányaimat is, mert sokat segít fejben, hogy az úszáson kívül más is kitölti a napjaimat – értékelt nekünk klasszisunk.

Vasasos paraúszóink közül Száraz Evelinre is nagyon büszkék lehettünk, hiszen 100 mellen, a fő számában odaért a dobogóra, harmadik lett, a kiegészítő úszásait pedig szintén egyéni csúcsokkal, döntős és pontszerző helyezésekkel abszolválta.

Tar Réka pedig érettségi és egyetemi felvétel után indult Manchesterben 100 mellen, az egyik célja teljesült, hiszen bejutott a döntőbe, a másik nagy álmát viszont még nem érte el, hiszen nem jött össze a paralimpiai „A”-szint, de mindannyian abban bízunk, hogy itt a „még” szócskán van a hangsúly.

Szabó Álmos vezetőedző így összességében ismét egy kiemelkedő sikereket hozó szezon és csúcsverseny után értékelt nekünk:

- Előzetesen úgy gondoltam, és mondtam is Biának, hogy közel fog úszni azokhoz az egyéni rekordjaihoz, amiket Tokióban ért el a paralimpián. Ez bejött, mert egészen fantasztikusan teljesített, önmagáért beszél a három aranyérme, ilyet korábban magyar paraúszó még nem csinált világbajnokságon. Nehéz jelzőket aggatni erre a teljesítményre, de persze edzőként a kisebb hibákat már így is megtaláltam és ezeket kielemeztük. Összességében minden klappolt, és ahol kellett, ott a szerencse is mellé állt. 400 gyorson már jó ideje készülünk a kanadai világcsúcstartó lány ellen, de most sem jött össze az ütközet, mert sajnos az ellenfél nem állt végül rajthoz a döntőben. Bianka ezzel nem foglalkozott és óriási magabiztossággal lett világbajnok. 200 vegyesen is hatalmas csata volt kilátásban, ami be is igazolódott, de ezúttal Bia olyan erőt tudott mutatni, hogy nem volt esélye a holland ellenfélnek. A végére maradt a fő száma, a 100 hát, ahol pedig olyan jól végezte a dolgát, hogy hibát is nehezen találtam benne… Ezen a távon ritkaságnak számító fölénnyel utasította maga mögé az egész mezőnyt, ezzel elérve az egész nemzetközi közeg elismerését. Tényleg hatalmas úszás volt! Végül, de nem utolsósorban nagyon örültünk 100 gyorson a bronzéremnek, a maga nemében ez is óriási eredmény, hiszen nagyon sűrű a mezőny, de három századdal megverte a negyedik helyezettet. Evelin szintén fantasztikus világbajnokságot zárt, hiszen az összes számában, amiben indult, egyéni rekordot ért el. Ennél többet szintén nem kívánhat egy edző, a fő számban, 100 mellen pedig összejött a nagyon vágyott dobogós helyezés is, a vártnál jóval keményebb csatában, egy nagyon komoly hajrával. Neki is nehéz éve volt, sokat tett ezért a világbajnoki éremért. Emellett 100 gyorson, 200 vegyesen és 400 gyorson is megjavította a legjobbjait, utóbbi két számban ez hatodik helyet ért számára. Tar Réka egyetlen egy számra utazott ki a világbajnokságra, 100 mellen be is jutott a döntőbe, de az egyéni csúcs nem sikerült, így egyelőre nincs „A”-szintje, de lesz még lehetősége arra, hogy kivívja a párizsi paralimpiai részvételt.