Az egész ország London-lázban él, mindenki a sportolóinkra figyel, pláne az aranyesélyesekre. Nehéz ezt feldogozni?
- Ez a hangulat természetes. Az olimpia a csúcs egy sportoló életében. Az ottani miliő egészen más, mint egy Európa – vagy világbajnokságé, és hát persze csak négyévente rendeznek ilyen eseményt. Hatalmas büszkeség számomra, hogy Londonban képviselhetem a magyar színeket.

Nyolc év elteltével ismét…
- Valóban, és erre külön büszke vagyok. 2008-ban egy sérülés miatt ugye nem lehettem ott Athénban, de hála a kiváló magyar orvosoknak, és Földi Lászlónak, a Vasas vezetőedzőjének, sikerült visszaküzdenem magam a legjobbak közé.

Ezek szerint már csak miatta is jó döntés volt Kotorból hazatérni…
- Mikor kimentem Montenegróba játszani, biztos voltam benne, hogy idővel visszatérek majd a Vasasba. Földi Lacit azért emeltem ki, mert úgy készített fel minket a legutóbbi szezonra, hogy utána végig nagyon magas színvonalon tudtunk játszani. Visszahódítottuk a bajnoki címet, és bejutottunk a Bajnokok Ligája Final Fourba. Ezzel pedig szerintem maximálisan teljesítettük a céljainkat. Ráadásul folyamatosan szem előtt voltunk a klubszezon során, és szerintem ez is nagyon kellett ahhoz, hogy utazhassak Londonba.

Hogy látta a magyar válogatott keretébe bekerülő többi Vasas-játékos helyzetét?
- Úgy gondolom, hogy büszkék lehetnek ránk a szurkolóink. A tavalyi csapatból rajtam kívül Kiss Gergő és Nagy Viktor is ott lesznek az olimpián. Katonás Gergő és Vámos Marci pedig szintén jó eséllyel indultak a szűk keretbe kerülésért, és bár végül nem jártak sikerrel, de végig ott voltak a tűz közelében.

Arról nem is beszélve, hogy az olimpiai csapat két centere jövőre piros-kékben fog pólózni…
- Való igaz, jelen állás szerint Hárai Balázzsal mi vagyunk ennek a posztnak a két legjobb magyar játékosa, és ősztől a Komjádiban is együtt láthatnak minket a nézők. Ez biztos segíteni fog nekünk támadásban, Földi Lacinak pedig régi álma volt, hogy két kimondottan erős centerünk legyen.

Mi a véleménye a jövő évi Vasasról globálisan?
- Bizakodó vagyok, de komoly kihívás lesz a hat új embert beépíteni a csapatba. Emlékezhetünk, tavaly is komoly játékosmozgás volt, és bizony ősszel emiatt becsúszott pár váratlan vereség. Azért fogunk dolgozni, hogy a fontos meccsekre, a szezon második felére már teljesen egyben legyünk. A minta adott ehhez az előző idényből…

A távolabbi jövő után beszéljünk megint arról, ami már nagyon közel van. Vasárnap jön a szerbek elleni első csoportmeccs. Milyennek látja a londoni erőviszonyokat?
- Világosan látszik, hogy besűrűsödött az élmezőny. Korábban voltak a szerbek és a magyarok, utánuk pedig kicsit lemaradva a többiek. Ehhez képest most szerintem hat csapatnak is van esélye odaérni a dobogó tetejére. Ráadásul rajtuk kívül is akad két olyan válogatott, amelyik egy meccsen bárkinek borsot törhet az orra alá.

Ennek tükrében…
- Ha megengedi, megelőzném a kérdést.

Valóban elég kézenfekvő, hogy mit lehet ilyenkor kérdezni.
- Igen, természetesen az a célunk, hogy megvédjük a címünket. Ez nehezebb lesz, mint valaha. A pillanatnyi forma fog dönteni, de nagyon készülünk, hogy végül felénk billenjen az a bizonyos mérleg.

Milyen nehézségekre gondol konkrétan?
- Például arra, hogy valószínűleg rajtunk és a lelkes szurkolóinkon kívül nem sokan akarják, hogy a magyar csapat zsinórban negyedszer is olimpiát nyerjen Londonban. De nem panaszkodunk, szeretjük a kihívásokat, és ezzel is meg fogunk birkózni. Erősek vagyunk, odatesszük magunkat, aztán majd meglátjuk, ez mire lesz elég…

Minden piros-kék és magyar szurkoló nevében kívánom, hogy érjék el a céljukat!
- Nagyon szépen köszönjük! Én is csak azt mondhatom, hogy „hajrá magyarok”!