- Mindenki úgy kezdi, hogy milyen hihetetlen, hogy tegnap óta világbajnok vagy, én viszont megfordítanám, végre világbajnok vagy, hiszen Te legbelül már nagyon készültél erre.

- Tényleg nagyon fontos volt ez nekem, hogy Eb-n vagy vb-n odaérjek a dobogóra egyéniben. Korábban világkupákon nyertem hat érmet, sikerült nemrég a csapattal is Eb-címet nyerni, de egyéniben a világversenyeken mindig betliztem. A legrosszabb élményem ilyen szempontból a 2019-es budapesti vb volt, ahol nagyon akartam bizonyítani, de az olasz Fichera simán megvert a selejtezőben. Milyen az élet, tegnap ő volt az egyik díjátadó itt Milánóban…

- Már ne haragudj, Máté, de kicsit úgy beszélsz, mint egy 38 éves sportoló, aki az utolsó lehetőségeit próbálja megragadni, miközben tegnap 23 évesen lettél egyéni világbajnok…

- Jó, de vívásban tényleg nem lehet tudni, hogy mikor fogsz odaérni, vagy, hogy odaérsz-e valaha egyáltalán. Óriási hullámvölgyek vannak, nekem is volt belőle ebben a szezonban is, kezdtem is kicsúszni a tizenhatból a világranglistán, ami nagyon nem lett volna jó. Szóval ez most egy nagy megnyugvás, próbálom kiélvezni, de majd csak a csapatverseny után lehet erről szó.

fotók: FIE, hunfencing

- Mi történt Veled tegnap azóta, hogy beadtad az aranyat érő tust?

- Nagyon szép este volt, megadták a módját. A hivatalos eredményhirdetés után elvittek minket Milánóban a diadalívhez, és ott is volt egy külön ceremónia, majd egy fogadás. Tizenegykor értem vissza a szállásra, próbáltam aludni, de nem ment igazán jól, sokszor felébredtem, volt, hogy begörcsölt a lábam is, szóval ma kell valahogy regenerálódnom.

- A himnusz ott a dobogó tetején hallgatva, az milyen volt?

- Nem vagyok sírós típus, de megkönnyeztem, ahogy a Siklósi Geri elleni meccs után is meghatódtam. Nagyon jólesett, hogy megölelt az asszó után, neki is nagy gratuláció jár, hogy a sérülése után így tudott vívni, de a többi kint lévő magyar társam szurkolása is feldobott, Andrásfi Tibi és Nagy Dávid is őszintén örült nekem. Ilyen a mi csapatunk…

- Az a Siklósi-asszó egyébként is kulcsmomentumnak tűnt, meglett a biztos érem, kicsit féltünk, hogy talán túlzottan is megnyugszol, de szó sem volt erről. Hogyan tudtad megtartani a fókuszt?

- Igen, az mindenképpen vízválasztó volt, de Boczkó Gábor utána nem hagyta, hogy leeresszek, folytattunk mindent tovább, ahogy addig. Az elődöntős ellenfelemnek egyébként örültem, az ő stílusa valahogy fekszik, így magabiztosan álltam fel a pástra. A döntőben pedig próbáltam kiélvezni a helyzetet, sosem vívtam még ilyen teltház, ennyi ember előtt, ez felvillanyozott abszolút. Éreztem, hogy meg tudom verni a hazai versenyzőt.

- A telefonod bírja szuflával?

- Sok az üzenet, persze, láttam a posztokat, több lájk jött most egy óra alatt, mint az egész eddigi pályafutásom során… Nyilván ezt meg kell szokni, kíváncsi leszek, mi lesz, ha hazaérek. Kicsit talán félek is ettől, mert én szerettem az a vívó lenni, akit nem ismernek sokan, szép csendben tudtam a magam dolgát csinálni. Meg is maradnék mostantól is ugyanennek a srácnak, ha lehet...

A következő pár napban gondolom, tudatosan próbálsz is mindent kizárni, hogy tudj a csapatversenyre koncentrálni.

- Egyelőre kicsit még tényleg nem tudom, hol vagyok, sok inger ért az elmúlt egy napban, de az biztos, hogy a csapatverseny végéig teljesen eltartom magamtól ezt az egyéni sikert. Nagyon fontos nekünk ez a verseny, és bár egyéni sportág a vívás, mégis csapatban, a társakkal a legjobb sikeresnek lenni, mert akkor meg tudod osztani az örömöt. Azon leszek, hogy jól szerepeljek ott is, aztán majd a világbajnokság után ráérek megélni a tegnapi sikert.