A 64-es tábláról indulva az idősebb Bazadzét 15-4-re, az üzbég Ajmuratovot szintén 15-4-re, a hazai pályán vívó Curatolit 15-12-re, míg a lengyel Hryciukot 15-8-ra intézte el Szilágyi Áron férfi kard egyéniben a milánói világbajnokságon.

Aki otthon van a számok világában, az már kitalálta ebből, hogy világbajnoki címvédőnk ezzel be is jutott a legjobb négy közé. Ott pedig többször is komoly előnyben volt az amerikai Dershwitz ellen, ám az asszó legvégén fordult a kocka, és 15-13-ra az ellenél győzött, aki utána a világbajnokságot is megnyerte Sandro Bazadze ellen.

Minden továbbit megtudhatunk az Áronnal való beszélgetésünkből.

- Nem illik elsőnek ilyet kérdezni egy friss világbajnoki bronzérmestől, de egyrészt láttam az elődöntős asszód alakulását, másrészt ismerem a maximalizmusodat, szóval, arra tippelnék, nem vagy most túl boldog. Bosszúsnak érzed magad?

- Hát eléggé, mert abszolút a kezemben tartottam a Dershwitz elleni asszót. Úgy éreztem, fogtam az amerikait. Meg lehetett volna könnyen nyerni az elődöntőt, sőt, az egész világbajnokságot is, közel éreztem magamhoz ezt a mai formám alapján. Így aztán most csakis bosszús lehetek. 13-10-ről kikapni mindig fájó.

- Azért Dershwitz nem egy nyeretlen kétéves a sportágatokban, ilyen tekintetben benne volt a pakliban, hogy meg tud lepni, nem?

- Persze, ő egy jó vívó, 15-6-ra nyerte a döntőt Bazadze ellen, ez önmagáért beszél, abszolút napja volt ma. Abban a pár percben nagyon jókat húzott ellenem, néha szerencséje is volt, én pedig beragadtam egy rossz szériába, jött egy pár perces rövidzárlat, és ez most sokba került. De hát ilyen a mi sportágunk…
 

fotók: FIE

- Előtte kis túlzással meg se tudtak szúrni a nap folyamán, úgy tűnt, a szezon legfontosabb napjára megint a legjobban időzítettél formát.

- Ezt helyesen mondod, mert tényleg pont erre a napra álltam össze. Voltak problémáim, a sarkammal hosszabb ideje szenvedek, de a derekammal is adódtak gondok a közelmúltban.  Emellett a vívásomat is változónak éreztem, de most erre az egyéni versenyre itt Milánóban szépen kitisztult minden. Az első asszókban a kellemetlen ellenfelek ellen is magabiztosan tudtam nyerni, és szépen haladt minden az elődöntőig.

- Olaszországban mindig értő közönség előtt vívhattok, sok a néző, milyen volt a hangulat?

- Megadták a módját, és az olaszok valóban képben vannak a vívással kapcsolatban, szóval jó hangulatban zajlik a verseny. Bár most, hogy erről elkezdtem beszélni, rájöttem, hogy nem biztos, hogy jó embert kérdezel, mert én ilyenkor a versenynapon a saját beszűkült világomban létezem, és csak az asszókra figyelek. Szóval túl hosszasan nem fogom tudni Neked elemezni, mennyire jó a show Milánóban...
 

- Bár most, két órával a verseny után még keserű a szájíz kicsit, de összességében megint igencsak komoly szezont produkáltál: folyamatos világkupasikerek, majd a végére egy bronz az Európa-játékokon és a vb-n. Ennek azért lehet örülni, nem?

- Ez most korai még talán, nem vagyok még olyan lelkiállapotban, hogy kitekintsek a teljes szezonra, de valóban sok érmet szereztem, és az is tényleg nagy dolog, hogy az Európa-játékokról és a vb-ről is érmet hozok egyéniben, még akkor is, ha a színük kapcsán marad hiányérzetem. De már csak azért se nagyon értékelnék, mert az egyik legfontosabb állomás, a csapatverseny még hátra van.

- Az Európa-játékok nem sikerült igazán számotokra csapatban, de az előző évek tapasztalatai alapján nehezen tudná elképzelni az ember, hogy zsinórban másodszor sem fogtok jól vívni. Mit vársz az olimpiai kvalifikáció szempontjából oly fontos viadaltól?

- Tudjuk, mi a tét, tudjuk, milyen fontos ez a vb a csapatverseny szempontjából. Az egyénit most hamar el fogjuk felejteni, muszáj is, mert két nap múlva már vívnunk kell csapatban a harminckettes táblán. Rá fogunk gyorsan hangolódni, rutinos, összeszokott kvartett vagyunk, és tudjuk pontosan, mi a dolgunk.