Bár nem is ritkaság, azért mégsem mindennapos dolog, hogy edzője, Wöller Ákos a férje is egyben. Mennyire téma az olimpia odahaza?
- Azért már számos versenyre készültünk ilyen „felállásban”, így megvan ennek is a kialakult rutinja. Jó ideig csak egy nagyon fontos viadalként tekintettünk rá, de mostanában már nevesítettük, naponta szóba kerül közöttünk, és az én gondolataimat is egyre inkább kitölti. Mi mást is szeretnék, mint a dobogó legtetejére állni. Úgy gondolom csak ebben a szellemben érdemes edzeni és majd birkózni Londonban.

Igazán változatos felkészülés közepén tart, májusban például Japánban, a felkelő nap országának világelső női válogatottjával gyakorolhatott.
- Nagyon sokat jelentett ez számomra mind mentálisan, mind a birkózás fizikai részét tekintve is. Két és fél hetet töltöttünk odakint, ebből nyolc napot egy hegyi edzőtáborban, ahol délelőttönként leginkább a futáson és az erősítésen volt a hangsúly, a nap második felében pedig technikáztunk. Az ezt követő tíz nap alatt pedig Tokióban töménytelen mennyiségű birkózás következett, hihetetlenül jó körülmények között, fiatal ellenfelekkel szemben. Nagyon fáradtan jöttem haza.

Innetől az edzéseket sűrűn szakították meg felkészülési versenyek…
- Japánból hazatérve Németországban, Dormagenben a Német Nagydíjon indultam – ahogy említettem meglehetősen fáradtan –, majd öt napos nemzetközi edzőtábor következett a német válogatott edzőközpontjában. Ezután nyertem egy versenyt kellemes ellenfelekkel szemben az ausztriai Götzisben, majd a következett egy jóval komolyabb megmérettetés Lengyelországban. Itt három meccsem volt, az elsőn meglehetősen ideges voltam és kikaptam a lett Grigorjevától, ám szerencsém volt és visszabirkózhattam. Ennek során aztán felülmúltam az idei Eb ezüstérmes ukrán Cserkaszovát, valamint a legjobb oroszt versenyzőt Bratcsikovát. Őt egyébként először sikerült legyőznöm pályafutásom során. Az olimpia előtti utolsó versenyemre Madridban került sor a hétvégén, és a korábbi versenyekhez hasonlóan ezt is követi egy párnapos edzőtábor.

Miféle következtetés vonható le ezekből az összecsapásokból?
- Az eredményekből semmilyen sem. Nem érdemes elméleteket építeni, hiszen ezek csak állomások voltak az olimpiai felkészülésem során, aminek sikerességére majd augusztus 8-án derül fény. Mindenesetre úgy érzem jó úton haladunk, egyre jobban összeáll a mozgásom. Egyébként meg tavaly úgy nyertem világbajnoki ezüstöt, hogy az azt megelőző versenyeken nem tudtam eredményes lenni.

Mi a hátralévő bő három hét menetrendje?
- Előbb Pesten készülünk, majd az utolsó két hétben Tatán. A birkózó szövetség vendégül lát három-négy külföldi edzőpartnert, olyanokat akik nem szereztek kvótát, és tudnak segíteni abban, hogy a lehető legjobb formába kerüljek.

Pekingben már átélte az olimpia hangulatát. Mire számít most?
- Akinek ebben még nem volt része az el sem tudja igazán képzelni az ottani légkört. Ez egy tízezer fős parti, az olimpiai faluban minden a résztvevő sportolókról szól. Remélem a sikeres versenyem után maradéktalanul kiélvezhetem ennek a hangulatát.