- Ahogy ilyenkor szoktuk, egy szubjektív felütéssel kezdeném: mi volt az elmúlt egy év legemlékezetesebb vasasos pillanata számodra?

Az embert otthon is gyakran jó érzés tölti el, ha a nagy családi ünnepségekre gondol vissza. Ez a sportban, egy történelmi nagyegyesület életében sincsen másképp. Így hát megrendezni és átélni is fantasztikus volt a vízilabda LEN Eurokupa-döntő visszavágóját április végén a Komjádiban. Együtt voltak a lelátón a klub korábbi nagy bajnokai, eljöttek más vasasos sportágak képviselői szurkolni a pólósoknak, ott volt rengeteg gyerek, a szponzoraink, sőt, azt kell mondjam, az érdeklődés a Vasas családon is túlmutatott, hiszen erre a döntőre szinte mindenki ki akart jönni, aki számít a magyar vízilabdában. Nem hiába vártunk huszonegy évet egy ilyen eseményre. Utólag pedig elmondhatjuk, hogy ez az euforikus hangulat a csapatra is átragadt, a fiúk tudtak élni az eséllyel, és aznap este extra teljesítményt nyújtottak. Minden Vasas-érzelmű és sportszerető ember nevében mondhatom, hogy felemelő élmény volt, hogy saját rendezésben jöhetett létre ez a teltházas mérkőzés, amelyen egy nemzetközi kupa elnyerése volt a tét. Volt egy nagyon találó szalagcím a meccs után az egyik internetes portálon, amiben szerintem minden benne van: „a Vasas csapatként nyert és családként ünnepelt a vízilabda Eurokupa-döntőjében.”

- Nem akarok rögtön ünneprontó lenni, hiszen az Eurokupa-döntő tényleg mindent vitt, viszont pár héttel később éppen a vízilabdacsapat nem tudta a várakozásoknak megfelelően zárni a szezont, és csak egy csalódást keltő negyedik hely jutott a bajnokságban. Mi okozhatta ezt a kettősséget, mi lehet ennek a háttere?

Bármilyen magyarázat előtt a legfontosabb, hogy megköszönjük a két névadó szponzorunknak, az A-Hídnak és a Plaketnek, hogy jelentős finanszírozást vállalnak a csapat kapcsán. Enélkül egészen bizonyos, hogy nem lenne lehetőségünk ilyen eredményekről álmodni, és megközelítőleg sem az lenne kérdés, hogy a kisebbik nemzetközi kupasorozat megnyerése mellett másodikak, harmadikak vagy éppen negyedikek leszünk a bajnokságban. Emellett ne felejtsük el azt sem, hogy tavaly a bajnokságban elért harmadik hely is tíz nagyon nehéz esztendő után jött el. Ezzel nem felmenteni akarom a csapatot, hiszen az idei negyedik hely egyértelműen csalódás volt, gyenge és elfogadhatatlan teljesítmény a mostani anyagi lehetőségeinkhez képest. Hozzátéve azt is, hogy az öltözőben kiváló egyetértés volt az Eurokupa megnyerése mint cél kapcsán, a bajnoki végjáték fontosságát illetően viszont már kevésbé látszott ez az összetartás a csapaton. Látni kell, hogy továbbra is egy komplex átalakulási folyamat zajlik nálunk a vízilabdában, és egyelőre még nem tartunk ott, hogy stabil, kiegyensúlyozott játék, és a magasabb szinthez szükséges akarat, erő és magabiztosság jellemezze a csapatot. Az a szakmai út, amit elkezdtünk felépíteni és járni, nálunk alig néhány éve létezik csak újra, míg másoknál már több éve begyakorolt módon, eredményesen zajlik. A tavalyi szezon csak ráerősített arra meglátásra, hogy a jövőben még többet kell dolgozni azon, hogy a nemzetközi porond mellett itthon is a várakozásoknak megfelelően tudjunk szerepelni.

- Ezért is cserélődött ki több mint a fele a tavalyi keretnek?

A játékospolitika kapcsán a vezetőedzőnk, Boban szokta emlegetni, hogy a vízilabdában ne nevekben, hanem inkább karakterekben gondolkodjunk. Ebből következik, hogy tavaly után idén is nagyobb számban vannak távozók és érkezők, és ez egészen addig így lesz, amíg nem tud összeállni egy olyan játékosállomány, ami kormegoszlásban, tudásban, játékintelligenciában, formálhatóságban, motiválhatóságban, fegyelmezettség terén és nem mellesleg anyagi oldalról, tehát a finanszírozók szemszögéből is kellőképpen tudja szolgálni a kitűzött célokat. Ebbe a képbe egyszerre beillik az is, hogy legyenek válogatott szintű játékosaink, foglalkoztassunk az anyagi lehetőségeinkkel arányosan világklasszis légiósokat, akikre húzóerőként számíthat a szakvezetés, és menedzseljünk a tehetséges, huszonhárom év alatti fiatalokat is. Ilyen téren külön öröm, hogy Konarik Ákos után Burián Gergely is visszatér a nevelőegyesületébe. Friss fejlemény egyébként a keret kapcsán az eddigi bejelentések mellett, hogy a távozni kívánó Ivan Nagajevet elengedtük, az ő posztján lesz két magyar tehetség, Burián és Lakatos, a másik oldalra pedig hoztunk további erősítést, egy újabb szerb olimpiai bajnok, Nikola Dedovics személyében. Úgy gondoljuk, hogy a Randjelovics, Rasovics, Dedovics hármas a szellemiségével is nagyban tudja majd segíteni a fiataljainkat. Az egyik nagy kihívása az új szezonnak és az előttünk álló szezonoknak az lesz, hogy képesek leszünk-e változtatni azokon a hozzáállásokon, szemléletmódokon és a kapcsolódó döntéseken, amik eddig nem vezettek a várt eredményre. A szponzorokkal közösen meghatározott feladat az, hogy a következő időszakban ne rendezzenek döntőt itthon Vasas nélkül, így ennek kell megfelelni. Éppen ezért a 2023/2024-es szezonban egy jóval kiegyensúlyozottabb szereplést szeretnénk megvalósítani, ennek szellemében történtek az igazolások is. Egyértelmű, hogy van még tartalék a mutatott játékban és van még hova fejlődnünk a háttérrel is. Reményeik szerint a következő szezonnal ismét lépni fogunk előre, és megalapozható lesz a BL-ben való biztos indulás, valamint a hagyományoknak megfelelő jó szereplés.

- Folytassuk a másik, tisztán az anyaegyesülethez tartozó sportággal, a kézilabdával, hiszen itt is sok minden történt az elmúlt szezonban. Mindenekelőtt a csapat magabiztosan, bajnokként jutott vissza az NB I-be. Ennek ellenére mégis új szakmai stábbal és kilenc új játékossal vág neki a csapat az élvonalnak. Mi volt a váltás oka, és hogyan sikerült egy olyan nagyágyút megnyerni a kispadra, mint Konkoly Csaba?

Az anyaegyesület által működtetett csapatsportoknál szempont volt korábban is, hogy csak a legszükségesebb helyzetekben legyenek személyi változások a szakmai stábokban. Penszki Gergelynek mindannyian hálásak lehetünk, hiszen sikeres időszakokat élt meg vele csapat, az előző szezonban is elérték a kitűzött célt, ezzel együtt mégis úgy ítéltük meg, hogy a hosszú távú kézilabdaprogramunk jövője kapcsán sorsfordító lehet az új szezon, mely során nemcsak osztályt, hanem minőségi szintet is szeretnénk lépni. Ez egyébként nemcsak a felnőtt csapatra, hanem az utánpótlásra is igaz, ott is változtattunk az eddigi rendszeren. Hasonlóan nehéz döntések árán egyébként a vízilabda és a röplabdaszakosztályok esetében korábban már történtek hasonló változások, ami ma már mind létszámban, mind szervezettségben, mind szakmai színvonalban, mind pedig konkrét eredményességben megmutatkozik. A kézilabda esetében most ehhez a feladathoz kerestünk szakmai megoldást. Természetesen a sportban a legjobbnak tűnő döntésekhez mindig kellenek a szerencsés fordulatok, most is így volt, hiszen Konkoly Csabának hároméves, érvényes szerződése volt férfivonalon, így nem rajtunk múlt, hogy végül elérhetővé vált a csapat számára. Mikor tavasszal komolyan felmerült az edzőváltás lehetősége, hat lehetséges megoldást is megvizsgáltunk, ezek között volt egyébként az is, hogy marad Penszki Gergely. Próbáltunk felállítani egy szakmai rangsort, de a kapcsolatfelvétel, és így a tárgyalás a listán szereplő legtöbb szakemberrel nem jött lére, ugyanis a helyzet végül úgy hozta, hogy egyből sikerült a legerősebb nevet megnyernünk a csapat mellé. Ebben a döntésben, hogy Csabával sikerült a megállapodás, szerepet játszott mindkét oldalon, hogy nem kizárólagosan a felnőtt csapat vezetését kínáltuk fel feladatként, hanem egy jóval átfogóbb elvárást fogalmaztunk meg egymásnak, ami során kölcsönösen egyetértettünk a távlati célokban és a megvalósítandó szakmai irányokban is.

- Mi takar pontosan ez az irány?

Úgy gondolom, a jövő szezonra összerakott keretből világosan kirajzolódik, hogy nem hirtelen jött nagy mennyiségű pénzzel és nem agresszív terjeszkedéssel akarjuk teljesíteni a közösen lefektetett programunkat. Csaba e téren is megértő volt és egyből meglátta a pozitív jövőképet a felvázolt tervekben, hamar tudott azonosulni a kézilabdát érintő stratégiánkkal, és azzal a törekvéssel, hogy fővárosi egyesületként a fiatal tehetségek gyűjtőpontjává akarunk válni, és elsősorban szakmailag szeretnénk fenntartható pályára állítani a szakosztályunkat. Hogy mennyire gondoljuk komolyan mindezt? Elég rápillantani a stáblistára a felnőtt és az utánpótlás részleg esetében is. A két stáb által végzendő munkának az összehangolása kulcskérdés lesz az eredményes működés terén. Szakmai igazgatói minőségben, ebben is oroszlánrész jut Csabának, de nagy örömünkre szolgál, hogy klubunk aranygyűrűse, Eperjesiné Muts Éva, az ASI DSE korábbi ügyvezető elnöke is elfogadta felkérésünket, így az új szezonban utánpótlás elnökként fogja segíteni a működésünket, melynek keretében minden szinten professzionálisabb működésre törekszünk majd. Erre utaltam a kategóriaváltás kapcsán, hiszen így lehet esély arra, hogy a Vasas kézilabda újra tartósan felkerüljön az NB I-es térképre. Ez pedig magával hozhatná, hogy a többi csapatsportunk mintájára a kézilabda finanszírozásában is megjelenjen egy tőkeerős partner, ami további új lehetőségeket nyithat majd.

- A felnőtt röplabdacsapat esetében csak részben vállal szerepet az anyaegyesület, a finanszírozás, illetve a létesítményháttér terén. Itt már évekkel ezelőtt elindult egy szakmai építkezés, amely magas szinten tart. Jó példa lehet klubon belül a Vasas Óbuda ilyen téren a többi felnőtt csapatunk számára?

Az elmúlt közel két évtized alatt úgy épült ki a Vasas-rendszer, hogy valamennyi csapatsportunknál más-más modell és együttműködési konstrukció mentén érjük el a sikereinket. Az anyaegyesületi szerepvállalás is ennek mértékében változik, de összességében elmondható, hogy a Markovits László elnök úr által felállított stratégia mentén próbálunk minden felnőtt csapat mellé tőkeerős üzemeltetőpartnereket, tulajdonosokat megnyerni. A felnőtt röplabdacsapat működtetéséhez a lehetőségeihez mérten, de továbbra is jelentős mértékben hozzájárul az anyaegyesület, annak ellenére, hogy évek óta különálló gazdasági társaságként működik, amelyet Sarlós Márton irányít operatívan, többségi tulajdonosként pedig Jámbor János teszi lehetővé, hogy ilyen lehetőségei legyenek a csapatnak. A csapatsportjaink között ez vegyes modellnek számít, de az elmúlt szezonok alapján mondani sem kell, hogy milyen sikeres ez a felállás, hiszen a női röplabdánk egyre inkább olyan időszakát kezdi élni, hogy teljes mértékben dominálni tudja a hazai sorozatokat, emellett pedig visszatérő indulója a Bajnkok Ligájának, amely által vonzó ajánlatokat tud tenni nemzetközileg elismert, magasabb röplabdakultúrából érkező játékosoknak is. Külön említést érdemel, hogy a csapat idén először egyből a főtáblán tudja megkezdeni a versenyzést a BL-ben. Ez a lehetőség sok pozitívumot és fontos tapasztalást hozhat szakmailag, de véleményünk szerint óvatosan kell bánni ezzel a sikerrel, az eredményvárásban másképp kell hozzáállni a szerepléshez, mint az elmúlt években. Amikor óvatosságról beszélünk, ki kell térni a tavaly a felnőtt csapattal közösen elindított fiókcsapat projektünkre is. Nem túlzás azt állítani, hogy Kőnig Gábor NB I-ben szereplő fiataljai várakozáson felül teljesítettek, alaposan meglepve a többnyire felnőttjátékosokból álló ellenfeleket. Szerencsére a projekt nem áll meg, folytatódik az új szezonban is, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ezzel a csapattal szemben sem lehet alapelvárás az érmes szereplés. A lényeg továbbra is az emeltebb szintű képzésről és a képességfejlesztésről fog szólni, és arra hivatott, hogy elősegítse az átmenetet az utánpótlásnevelés és a felnőtt dimenzióba való átkerülés között. Erre a legfrissebb kiváló példa Märcz Mira esete, aki végigjárva a korosztályos lépcsőket, most lehetőséget kapott arra, hogy a felnőtt csapatunknál bizonyítson. Minden csapatsportunknál külön büszkék vagyunk azokra, akik a saját utánpótlásunkból jutnak el a felnőtt csapatainkig.

- A fentiek mellett a Folyondár utcai létesítményt is az anyaegyesület biztosítja a teljes Vasas-röplabdának. Mik a remények a jövőbeni fejlesztésekre? Nyilván elsősorban a meglévő főcsarnok kapcsán.

Ebben a folyamatban nekünk, anyaegyesületi vezetőknek mindig a minőségi háttér megteremtése a cél. Elnök úr sokat hangsúlyozza, hogy modern és megfelelő mennyiségű edzőfelület nélkül nem tud fejlődni a klub. Azt gondolom, ezek nem csak hangzatos jelszavak, hiszen önmagáért beszél az a gyökeres modernizáció ilyen téren, ami 2002 óta történt a Vasasnál. Mondani sem kell, hogy a röplabdaszakosztály mennyire megérdemelné, hogy a 2020-ban átadott, teljesen új edzőcsarnok megépülése után tovább javuljanak a létesítményfeltételeik. Reményeink szerint nagy előrelépést jelenthet ebből a szempontból, hogy a napokban befejeződött a Folyondár Sportközpont fejlesztéséből hátramaradó ütemeknek a kiviteli tervezése. Ki kell emelni, hogy a végső tervszállítást az új energiahelyzetnek megfelelni tudó, nagyon alapos szakmai munka előzte meg, ezért is került több időbe a tervek elkészítése, de a lényeg, hogy ezek a tervek maximálisan alkalmasak lesznek arra, hogy teljesítsék az augusztus 1-én hatályba lévő új beruházási törvény előírásait, elvárásait, így talán még nagyobb eséllyel tudunk majd pályázni kormányzati forrásra az építkezéshez.  Amennyiben ez sikerülni fog, biztosan lesz egy körülbelül kétéves periódus, hasonlóan, mint anno a Fáy utcában az Illovszky-stadionnál, ami minden érintettnek nehézségeket fog okozni, de a végén valamennyi használó előnyére és elégedettségére fognak változni a körülmények és a létesítménylehetőségek a Folyondár utcában.

- Összességében azt hiszem, kimondhatjuk, hogy jó időszakot él a klub a csapatsportágakban. Minek köszönhető ez, és mennyire tud stabil maradni ez az állapot?

Eddig értelemszerűen anyaegyesületi szemszögből, a hozzánk közvetlenül tartozó csapatsportágakról beszéltem, de ha a további felnőtt csapatokat veszem, a pasaréti kosárlabdaműhelyünk is példaértékű szakmai működést folytat évtizedek óta, a labdarúgás kapcsán pedig ugyan mindenki számára csalódás volt a kiesés, de a biztos tulajdonosi háttérnek köszönhetően összességében itt is biztatóak a hosszú távú kilátások. Összességében reálisan nézve a helyzetet, a felnőtt csapatszereplések mögött az egyik fő meghatározó tényező, hogy vannak-e önzetlen, tőkeerős partnerek. Az utánpótlás feladatellátásnál viszont teljesen más a fontossági sorrend, és most elsősorban ezt a vetületet szeretném megvilágítani. Nyilván itt is számít a pénzügyi háttér, meghatározó volt például a tao-támogatások megjelenése, de az elért győzelmek mögött döntően nem anyagi típusú összefüggések állnak. Sokkal inkább előtérbe kerül a több éven tartó szisztematikus, következetes szakmai építkezés, az egymásra épültség, valamint felértékelődnek a koncepcionális kérdések, a képzés milyenségi-minőségi összetevői. Ez különösen jól tetten érhető a jégkorongutánpótlásunknál, ahol sportakadémiai kiemelés és vasasos felnőtt csapat nélkül tudunk magas szintű szakmai munkát végezni Székely-Mádai László vezetésével, és tudunk jó kvalitású, jól felkészített sportolókat átadni a magasabban rangsorolt kluboknak. A vízilabdautánpótlás esetében sok éves keresés után jutottunk el oda, hogy megtaláljuk az ideális szakmai alapokat, és felhasználva Földi László OB I-es tapasztalatait, aki negyedik éve látja el a szakmai igazgatói posztot, ma már arról beszélhetünk, hogy szinte kész a teljes korosztályi lefedettség, közel duplájára emelkedett a sportolói létszám, és fixen ott vannak a piros-kék csapatok a kiemelt bajnokságok legjobbjai közül. Röplabdában a tao-támogatás megjelenése óta még több lehetőség jut a szakmai fejlesztésekre, így nem is volt még olyan szezon, hogy ne gyarapodott volna a szakosztály a szakmai körülmények terén, egyre több edző dolgozik a fiatalokkal, és egyre több tevékenységet vagyunk képesek lefedni a működésünkkel. Jönnek is tucatjával a saját nevelésű utánpótlásválogatott játékosok, akik később még a felnőtt csapatunknál is számításba kerülhetnek. Ugyanez a produktivitás a teljes a Vasas családon belül a női kosárlabdában a legmagasabb. Itt lényegében nem lehet úgy eldobni egy labdát az NB I-ben, vagy éppen a nemzeti csapatnál, hogy az ne egy volt Vasas-nevelést találjon el. Ez szintén a következetes, kitartó, áldozatokkal teli, odaadó, jól és gyorsan alkalmazkodó működtetésnek köszönhető, aminek a kulcsa alapvetően itt is a biztos tulajdonosi háttér. E téren a nőknél Bolyó Juditot, a férfi kosárlabdában pedig Zöldi Pétert kell elsősorban megemlíteni, mindketten közel két évtizede tesznek önzetlenül nagyon sokat azért, hogy az általuk választott csapatsportban, főként utánpótlásvonalon, rendre kiemelkedő piros-kék sikerek születhessenek.

- Mindeközben az egyéni sportágakban is nagyon fontos időszak következik, elkezdődött az olimpiai kvalifikáció. Egy évvel a játékok előtt milyenek a remények? Hány Vasas-sportoló lehet ott Párizsban?

Úgy áll a helyzet, hogy az egyéni sportágak kapcsán az olimpiai és paralimpiai játékoknál szinte minden esetben olyan sportolók pályáznak a kvótára, akik vagy saját nevelésűek, vagy legalább hat-nyolc éve a Vasashoz tartoznak. Előbbi kategóriába tartoznak a vívóink, utóbbiba az úszóink, paraúszóink, vagy éppen a kajakozóink. Emellett az elmúlt években nagyon szép eredményeket hozott az utánpótlásnevelésünk birkózásban, teniszben és atlétikában, de velük a 2024-es játékokon még nem számolhatunk, hiszen nincsenek még abban a sportolói életkorban. Ökölvívásban pedig a jelenlegi állás szerint még nincsen belátható közelségben a kvótaszerzés. Az eddig eltelt kvalifikáció alapján úszásban már van konkrét kvótás sportolónk, Szabó-Feltóthy Eszter a felnőtt magyar bajnokságon ért el A-szintes időeredményt. A vívóknál a legtöbben, így a sportág szakvezetése is a csapatkvalifikációt részesíti előnyben a kvótaszám maximalizálása miatt, erre egyébként vasasos szemszögből a kardcsapatnál mindkét nemben, a párbajtőrcsapatnál a férfivonalon van meg a lehetőségünk. Hamarosan világbajnokságot rendeznek, ami vízválasztó lesz ilyen tekintetben. Kajak-kenuban sok szerencsés együttállás kell ahhoz, hogy piros-kék induló is legyen az olimpián, de mi rendületlenül bízunk Szántói-Szabó Tamásban, aki ugyan még az U23-as korosztályhoz tartozik, de atomerőműs párjával hihetetlenül magabiztos versenyzést mutatott a hazai válogató versenyeken. Végül, de nem utolsósorban paraúszóink a harmadik olimpiai ciklus végén is felérhetnek a csúcsra, itt elsősorban önmagukat és a felkészülés körüli nehézségeket kell legyőzniük a minél fényesebb szereplés érdekében. Összességében tehát a Vasas által a párizsi olimpiára potenciálisan delegálható csapat nem lesz szupernagy, hat-tíz fővel számolunk, de az eddigi olimpiai eredménylisták alapján okkal feltételezhetjük, hogy a kiutazó versenyzőink nagyon is jó reményekkel vághatnak majd neki az ötkarikás játékoknak, és így a Vasas sokadszorra is hozzá fogja tudni tenni a saját részét a magyar csapat dicsőséglistájához. A sport sajátossága, hogy a biztosnak tűnő kilátásokon felül mindig történhet váratlan meglepetéseredmény is. Ilyen lenne például a női kosarasok kijutásra az olimpiára. Amennyiben ez sikerül nekik, több Vasas-nevelésű játékosnak is örülhetünk majd ennél a mérföldkőnél. Mi, klubként nagyon fogunk drukkolni, hogy legyen olyan csapat, ami már a kvalifikációval is szenzációt teremt, azoknak az anyaegyesületi sportolónak pedig, akik a mi kötelékünkben készülnek, minden tőlünk telhető segítséget és támogatást meg fogunk adni, hogy minél inkább sikerüljön megvalósítani a kitűzött szakmai célokat a jövő nyári játékokkal összefüggésben.

- Az elmondottak kapcsán adódik a kérdés, hogy hogyan épül fel klubon belül a saját nevelésű tehetségek menedzselése, hogyan jutnak el odáig, hogy reális eséllyel pályáznak az olimpiai részvételre?

Kiindulva abból az alaphelyzetből, hogy a sportszakmai működés alapvető feltételei biztosítottak, a szakmai hozzáértés, szakértelem pedig bármelyik szereplő számára elérhető, a tehetségekért folytatott versenyben a sportolók felé tanúsított bánásmód, a különleges, személyre szabott odafigyelés válik leginkább mérvadóvá. Egy ilyen nagy klubnál, mint a Vasas, ez csak rendszerszinten képzelhető el. A rendszeren belül az egyes sportágak különböző stratégiák és sportfilozófiák mentén dolgoznak, de van egy szint, aminél a hiányzó részleteket, tevékenységeket, amiket csak nagyban lehet megszervezni és szolgáltatni, az anyaegyesület központilag adja hozzá a fiatal sporttehetségek gondozásához. Ilyenek lehetnek például az ösztöndíjprogramok, a sportegészségügyi, sporttudományos háttér, vagy a kiemelt nemzetközi programok. Ez egy nagyon összetett rendszer, ráadásul egymástól eltérő felfogású és szakmai hátterű sportágakat foglal magába, így teljesen önállóan kezeljük az ügyvezetés részéről ezt a területet, amit Vasas-tehetségprogramnak nevezünk. Kifejezetten azokra a 17-23 éves sportolókra fókuszálunk, akik számára kihívást jelent az átlépés és az eredményes bekapcsolódás a felnőtt mezőnybe és az azt körülvevő hivatásos sportba. Érdemes figyelni és követni a Vasas-tehetségek életútját, előre jutását a sportban, erről a Vasas központi weboldalán rendszeresen hírt is adunk. Egyre több olyan saját nevelésű versenyzővel rendelkezünk, akik legalább tíz éve a klubnál készülnek és közel állnak ahhoz, hogy először itthon, majd a korosztályos világversenyeken, ezt követően pedig a hazai élmezőnyben, végül a nemzetközi elitben is jó teljesítményeket érjenek el. Nálunk régóta kiemelt kérdés, hogy a szakosztályokkal közösen kiválasztott reménységeinkkel hogyan bánjunk, a lehetőségek és az eszközök, illetve a módszertanok milyen tárházát tudjuk hozzárendelni a sportolói előmenetelhez, biztosítani a továbbfejlődéshez vagy akár a szükségszerű holtpontok menedzseléséhez. Erre a magyar sportéleten belül egyébként lehet látni kiváló és egészen borzalmas példákat is. A Vasasnál mi szeretnénk jó példákkal szolgálni.

- Hogyan lehet szervezésileg összefogni ilyen szempontból ennyi különböző sportágat és sportolót?

Nyilván nem egyszerű a kapcsolattartás egyszerre húsz-harminc kiemelt versenyzővel, pusztán a sportbéli elfoglaltságaik, az edzések, versenyek, egyéb programok nyomon követéséhez is jelentős energia kell, de a tehetséges versenyzők egyéni menedzselését az érintett szakosztályokkal közösen csakis teljes odaadással és energiával szabad csinálni. Ugyanígy állnak hozzá a nevelőedzők is, akik ellentmondást nem ismerve hozzák fel időszakról időszakra az újabb és újabb évjáratokat ezekre a kimagasló eredményességi szintekre. A Vasasnál erre is találni számtalan jó példát: az egyéni sportok közül atlétikában Kun-Szabó Balázs, birkózásban a Wöller-fivérek, úszásban dr. Egressy János, vívásban a mesterekből és fiatal edzőkből álló bombaerős szakmai gárda garanciát jelentenek arra, hogy még sok éven át legyen minek örülnünk utánpótláskorú versenyzőink kapcsán, de természetesen rajtuk kívül is sok kiváló szakember dolgozik a klubnál, akik szintén megérdemelnék, hogy megemlítsem őket. Mindent egybe véve több mint háromszáz sportszakember tartozik ma már a Vasas család kötelékébe, hosszú lenne sorolni, hogy mennyien tesznek a mindennapokban azért, hogy ilyen szinten tudjanak működni a Vasashoz tartozó sportszervezetek.

- Foglaljuk keretbe ezt a hosszú beszélgetést: visszatekintéssel kezdtük, zárásként pedig most azt kérdezném, hogy a következő egy évre mit kívánsz a Vasasnak sportszakmai téren?

Világosan kell látni, hogy amikor kívánunk, akkor a meglévő keretek között kívánhatunk. Így aztán számunkra a jövőben is az alapfeladatok ellátása jelenti a prioritást, minden más csak ezután következik. Nem lehet kérdés, hogy meg kell őrizni a sportági kínálatot, hogy minél több helyszínen elérhetőek legyenek a Vasas-sportágak, programok, hogy minél több sportolni vágyó gyermeket vonjunk be, biztosítsuk az utánpótlásnevelés feltételeit, és legyen egy-egy kiemelkedően sikeres versenyzőnk. Minden további eredményességi kérdés alapvetően azon múlik, hogy lesz-e további kiemelés állami szinten, sikerül-e elnyerni sportakadémiai akkreditációt, tovább tudjuk-e vinni a megállapodásainkat a partnereinkkel, tulajdonosokkal a csapatsportágakban, vagy hogy tudjuk-e fejleszteni a létesítményeinket. Napjainkra ez a méret, szervezettség és eredményesség, amivel a Vasas család rendelkezik, csak a változatlan mértékű állami támogatások mentén tartható fenn, emellett pedig keressük folyamatosan az új utakat annak érdekében, hogy minél több saját bevételre is szert tegyünk, és reális költségvetés mellett működjünk. Utóbbi kapcsán nagyon fontos az a munka, amit Szabó-Pap Gergely elnökhelyettestársam végez évtizedek óta pénzügyi területen az ügyvezetésen belül. A jövő kapcsán kihívások akadnak bőven, mindenki ismeri a jelenlegi világgazdasági helyzetet, a magyar sportot érintő kihívásokat, de összességében optimistán tekintünk a 2024-es olimpia utáni időszakra is, és hiszünk a Vasas család összetartó erejében, az elvégzett munkában, és abban, hogy az eredményeinket objektív módon ítélik meg és ismerik el. Ebben az esetben a Vasasra még hosszú évtizedekig lehetne számítani.