Hol tart most a felkészülésben?
- Jobban szeretek hosszasan, nyugodtan rákészülni egy-egy jelentős kihívásra, így ennek jegyében terveztük meg az olimpiáig az edzéseket mesteremmel, Somlai Bélával. A június közepi Eb előtt volt egy tiszta négyhetes időszak, majd ennek a végén mint egy állapotfelmérőként szerepelt az olaszországi kontinensviadal, valamint rá egy hétre a  chicagói világkupaverseny. Ezeket egy rövid pihenő követte, majd mostantól a végső finomítás következik, az eddigi tapasztalatok feldolgozása, és ennek tükrében a meglévő hibák kijavítása.

Említette a két versenyt, Lignano-ban gyorsan búcsúzott, az Egyesült Államokból viszont hazahozta a Korfanty Kupát. Miként értékeli ezeket a viadalokat?
- Az Eb-n a legjobb harminckettő között kapcsolódtam be a versenybe, ahol a német Hartunggal kerültem szembe. Ellenfelem meglepett az elején, 7:1-re elhúzott, majd ugyan tizennégynél utolértem, de a döntő találatot ő vitte be, így búcsúztam. Egy héttel később Chicagóban már eredményesebben szerepeltem, három viszonylag sima asszó után a negyeddöntőben az olasz Curatoli ellen is végig vezettem, ezúttal azonban ellenfelem egyenlített, ám az utolsó akció ismét nekem sikerült. Következhetett volna Limbach, ő viszont combizom húzódása miatt nem állt ki az elődöntőre. A koreai Kim sem nagyon akart az fináléra, mivel neki meg a bokája ment ki, ám némi rendezői nyomásra mégis elkezdtünk vívni. A szünetig 8:4-re vezettem, ám akkor ellenfelem jelezte, hogy nem tudja folytatni.
Egy Európa-bajnokságnak, bármikor is szerepel a naptárban, természetesen rangja van, így annak ellenére, hogy külön nem készültünk rá, szerettem volna helytállni, sajnálom, hogy nem sikerült. A chicagói világkupa öt héttel az olimpia előtt több szempontból is fontos volt. Egyrészt teszteltük az eddigi felkészülést, mik azok a dolgok, amiket még tökéletesíteni kell, másrészt a világranglistás helyezés, és így a londoni kiemelés szempontjából is komoly jelentőséggel bírt. A győzelemmel megtartottam a hatodik helyemet, így Londonban az elődöntőig biztosan elkerülöm a lista elején álló Limbachot és Jakimenkót.

Mi a hátralévő menetrend?
- Ezen a héten még Budapesten készülök, majd két hétre Németországba utazom, ahol a német válogatott tagjaival gyakorolhatok. Két nappal a kardvívás egyéni versenyszáma előtt utazom csak ki a brit fővárosba. Szándékosan kértem így, hogy a lehető legjobban tudjak összpontosítani a feladatomra.

Nem sajnálja, hogy az ötkarikás hangulat így csak kevésbé érinti meg?
- Peking számomra tizennyolc évesen kicsit álomszerű volt, bármerre néztem, csak tátottam a számat. Egyik sarokban a vízipólósok kártyáztak, a másikban a birkózok múlatták az időt. A rengeteg külső inger megosztja a figyelmet, én pedig jól akarok szerepelni. Ha érmes leszek, akkor úgyis kintmaradhatok és élvezhetem az olimpiai falu páratlan miliőjét, ám amíg a versenyszámom le nem zajlik, csak magammal akarok foglakozni.

Említette, hogy két hétig a rivális németek vendégszeretetét élvezi. Nem kockázatos ez abból a szempontból, hogy ellenfelei az edzéseken kiismerik a vívását?
- Nyilván van ilyen veszélye, de a mai világban már bárkiről villámgyorsan lehet találni filmes anyagot a világhálón. Természetesen lesznek olyan mozdulataim, amiket nem fogok felfedni, ugyanakkor viszont nekem meg szükségem van arra, hogy változatos stílusban vívó ellenfelekkel szemben készülhessek. Edzőmmel, Somlai Bélával találtunk ki új akciókat, szokatlan ritmusváltásokat, váratlan reakciókat, úgyhogy remélem lesz elegendő újdonság is a tarsolyomban, Londonban.

És ott milyen végső helyezéssel lenne elégedett?
- A pontszerző hely a minimális célom, de igazából érmet szeretnék nyerni. A legutóbbi két világbajnokságon hatodik voltam, és a mezőnyből már mindenkit legyőztem, úgyhogy azt gondolom bőségesen van ennek realitása. Természetesen rengeteg múlik azon, hogy az adott napon valaki milyen passzban lesz. Én úgy készülök, hogy engem semmi se hátráltasson július 29-én.