A tapasztalt röplabdázó több mint tizenöt évet töltött el a Városmajorban, ötszörös magyar bajnoknak, kétszeres kupagyőztesnek mondhatja magát, 2006-ban pedig az év játékosának választotta a Magyar Röplabda Szövetség. A tárgyalások során a két fél elképzelései hamar találkoztak, dr. Lehoczky Dániel a Vasas SC elnökhelyettese és Polgár Veres Árpád sportigazgató egyéves szerződést kötött Tóth Andreával.

Mikor merült fel a váltás gondolata önben?
- Ahogy diplomatikusan fogalmazni szoktak, tapogatózó megbeszéléseket már a tavasz során folytattam Vatai Gabriella szakosztály-igazgatóval, de konkrétumokról természetesen még kevés szó esett.

Komollyá mikor vált a dolog?
- Az idény végén vették fel velem a kapcsolatot a Vasas vezetői, szimpatikus volt az ajánlatuk, és itt most elsősorban nem is az anyagiakra gondolok, bár profi játékosként jelenleg a röplabdából élek. Tetszett a pozitív szemlélet ami körüllengi a klubot, van tudatosan épített jövőkép, és például mivel most végzem az edzői tanfolyamot, máris lehetőséget kaptam arra, hogy a Vasas egyik bázisiskolájában heti két alkalommal gyerekekkel foglakozhassak.

Gondolom azért még elsősorban a játékon lesz a hangsúly, Jókay Zoltán milyen elvárásokat fogalmazott meg ezzel kapcsolatban?
- Tudom, hogy meglepő, de személyesen még nem beszéltünk erről, mivel ő már több hete a válogatottal dolgozik. Fiatal átlagéletkorú csapat volt a Vasas tavaly is, úgy látom idén sem lesz másként, elkél majd a segítség. Azt gondolom a hosszú pályafutásom során szerzett tapasztalataimmal hasznára tudok lenni az együttesnek, akár a nemzetközi porondon is, ami azért némileg nekem is újdonság lesz. Egyébként ez is egy szempont volt számomra az idejövetelemben, hiszen a BSE-vel az utóbbi évtizedben a külhoni megmérettetések kimaradtak az életemből.

Aminek jó része a városmajoriakhoz kötődik…
- Ez nem kérdés. Nagyon fiatalon, 1996-ban Jászberényből kerültem fel a fővárosba a Formann József irányította csapatba. Utána számos edzőt „elfogyasztottam”, mostantól pedig már nem a lakásunktól öt percre lévő Szamos utcába, hanem a kicsit távolabb lévő Folyondár utcába járok majd tréningezni. A környéket ötéves kisfiam óvodája miatt azért nem hagyom el teljesen, de nyitottan várom az új kihívásokat.