- Leülepedett?

Koch Máté: Még azért próbálom felfogni... Durva, hogy tizenhárom év után nekünk sikerült újra aranyat nyerni a csapattal Európa-bajnokságon… De tudod, minek örülök a legjobban?

- Hallgatlak!

Máté: Gyerekkoromtól kezdve, amikor beléptem Pasaréten a vasasos vívócsarnokunkba, és ott ücsörögtem az előtérben, mindig néztem a dicsőségtáblát, amin a szakosztály olimpiai, világ -és Európa-bajnokai szerepelnek. Hát, mostantól mi is ott leszünk fent… Ez hatalmas érzés!

Nagy Dávid: Ez tényleg nem utolsó szempont, hogy láthatjuk magunkat nap mint nap, meg hát azért nem akármilyen nevekhez csatlakozunk... Az pedig külön öröm, hogy ezzel a csapattal sikerült odaérnünk. Andrásfi Tibivel és Mátéval korábban voltunk együtt kadet és junior Európa-bajnokok is, és most a felnőttek között is sikerült, Siklósi Gergővel kiegészülve. Ráadásul két legyet ütöttünk egy csapásra, hiszen járt egy arany az Európa-játékokért, és egy az Eb-ért is.

- Nagyon stabilnak tűntetek, Ti ketten nem is vívtatok mínuszos meccset a csapatverseny során, ami azért elég ritka dolog párbajtőrben. Ez volt a siker kulcsa?

Dávid: Mindenképpen fontos volt a kiegyensúlyozottság, na meg az, hogy mindenki száz százalékon égett. Bennünk volt, hogy nem engedhetünk meg semmilyen kilengést, még asszón belül sem, és sikerült végigvinni ezt a koncentrációt. Ha tust kaptunk, szinte mindig egyből tudtunk javítani, nem voltak hullámvölgyek.

Máté: Azon a napon mi akartuk a legjobban, mi voltunk a legjobbak. Nehéz helyzetekben tudtunk mindannyian kifejezetten jó dolgokat bemutatni. Nagyon bízunk egymásban, összetartunk így négyen, szurkolunk minden helyzetben a másiknak, és a páston kívül is abszolút megvan az összhang. És persze ott kint Krakkóban nagyon sok segítséget kaptunk a szakmai stábtól, Dancsházy Tamástól és Boczkó Gábortól is.

fotók: hunfencing
 

- Dávid, amikor a döntőben teljesen extrém és érthetetlen módon körülbelül húszperces kényszerszünet jött, éppen Te voltál a páston. Vezettünk, de úgy tűnt, ebből csak rosszul jöhetünk ki. Mesélj kicsit, milyen volt ez belülről Neked?

Dávid: Hát az tényleg nem jött jókor… Ahogy mondod, előnyben voltunk a svájciak ellen, abszolút flow-állapotban vívtunk, amit teljesen megakasztottak ezzel. Nem igazán értettem, mi történik, a többiek pedig tudatosan meg is kíméltek az infóktól, hogy ez ne zökkentsen ki. Ráadásul csak a pástot láttam, mert ugye minden reflektor ránk volt irányítva. Először a sisakot sem akartam levenni, aztán érzékeltem a nagy rohangálásból, hogy ez egy hosszabb szünet lesz. Próbáltam abszolút koncentrált maradni, de ahogy teltek a percek, rájöttem, hogy ebben ki fogok fáradni. Szóval végül leültem, relaxáltam, ittam egy kis folyadékot, elengedtem magamat, és úgy mentem vissza. A szünet után közvetlenül még kicsit tompának éreztem magam, de amikor sikerült tust adnom, visszajött az erő és a lendület érzése. Utána már nem volt gond.

- Nagy ünneplés volt?

Dávid: Éreztük a szeretetet, ráadásul mi nyertük az első aranyat a vívócsapatnak a legvégén, ezért még kiemeltebb figyelmet kaptunk. Aminek pedig külön örültem, hogy a helyszínen is sokan izgultak értünk. Nekem is ki tudott jönni édesapám és a két öcsém is. Fel is rohantunk rögtön a lelátóra a döntő után, bár egy szegény, körülbelül 150 centi magas önkéntes kislány próbálta betartatni velünk a rendet, de mondtuk, hogy muszáj pár ölelést begyűjtenünk...

- Jó látni, hogy most már stabil tagjai vagytok egy sikeres csapatnak, az előző olimpiai ciklushoz képest ez egy elég fix négyesnek tűnik.

Máté: Ez tényleg sokat számít. Kemény időszak volt a Tokió előtti, Dáviddal folyamatosan próbáltuk beverekedni magunkat a csapatba, és ez nem mindig sikerült. Nekem például hazai ranglistát kellett nyernem ahhoz anno, hogy elindulhassak a világversenyeken. Ez a szezon egyelőre jól néz ki így csapatként számunkra, jönnek az érmek, nyertünk világkupát is már a mostani siker előtt. Biztosra persze sose lehet menni, hiszen nagyon kiszámíthatatlan és erős a párbajtőrmezőny, de bízom benne, hogy továbbra is eredményesek tudunk maradni, és ebben a felállásban eljutunk az olimpiáig.

- Láthatóan emellett egyéniben is egyre magabiztosabban hozzátok a főtáblás szerepléseket, de gondolom, hogy ez, illetve a csapat sikeressége össze is függ egymással.

Máté: Én olyan vagyok, hogy függetlenül attól, hogy van-e tétje, adnak-e érte kvalifikációs pontokat, mindenhol jól szeretnék vívni egyéniben is, ezért az összes versenyre rápörgök. Így volt most is két héten belül az egyéni Eb-n, aztán itt az Európa-játékok versenyein. Annyira sűrű a program, hogy nincs is sok értelme a csúcsforma-időzítésének, bele kell állni minden versenybe szerintem. Egyébként ha nem végzek dobogón, mindig csalódott vagyok egyéniben, de azért az tényleg egy jó dolog, hogy sikerült odakerülnöm a világranglista tizenkettedik helyére, és így el tudom majd a vb-n egyéniben kerülni a nagy darálót.

Dávid: Én úgy közelítem meg, hogy a jó csapatszereplés önbizalmat ad az egyénire, és ugyanez fordítva is igaz. A saját magam szempontjából én is jóval stabilabbnak érzem egyéniben az idei szezont, igaz érmet idén még nem nyertem, viszont egy versenyt leszámítva mindig ott tudtam lenni a főtáblán. Ez mindenképpen egy kézzelfogható előrelépés számomra.
 

- Pihenés lesz most?

Máté: Felejtsd el, mi sosem pihenünk! Viccen kívül, rögtön jönnek az edzőtáborok, Hódmezővásárhely, Tata, majd Budapest. Három hét múlva pedig a csúcsesemény, a világbajnokság. Megpróbáljuk átmenteni a formát, de az egy teljesen más verseny lesz mind egyéniben, mind csapatban. Utóbbiban ha jól számolom, harmadikak leszünk a világranglistán, ennek megfelelően áll majd össze az águnk.

Dávid: Így ahogy Máté mondja, igazából csak most fordultunk a célegyenesbe, majd ráérünk a vb után pihenni, ünnepelni, de igazából még az sem zár le semmit, hiszen az olimpiai kvalifikáció folytatódik. Ez a krakkói egy jó élmény, de valóban nem jelent garanciát semmire, ugyanúgy meg kell küzdeni minden tusért a vb-n is majd, ugyanazzal a lendülettel, és győzni akarással, mint amit Krakkóban mutattunk.