A 2023/24-es évadtól Konkoly Csaba irányítja a csapatunkat, amelyre nagy feladat vár, hiszen egy év kihagyással ismét az NB I-ben próbálhat szerencsét. A vezetőedzőnkkel a Fáy utcai „főhadiszálláson”, vagyis a Sterbinszky Amália Kézilabdacsarnokban beszélgettünk.

- Az első napjai egyike ez a Vasasnál, immár piros-kék szerelésben. Milyen gondolatok járnak a fejében?

Olyan időszak jött el, amilyen már szerepelt korábban az életemben, hiszen a női szakágban kezdtem el az edzői pályafutásomat, előbb az utánpótlásban, majd a felnőttek között. Utóbbi esetében megadatott az a lehetőség, hogy a Győri Audi ETO KC-val négy éven át dolgozhattam (ezalatt négy bajnoki címet és ugyanennyi kupagyőzelmet ünnepelhetett, egyszer pedig BL-döntőbe jutott – A szerk.), majd több kitérő után a férfivonalra váltottam. Egy ideje viszont már erősödött bennem a gondolat, hogy amit az elmúlt hat év alatt a férfiaknál tapasztaltam, szívesen átültetném a női szakágba. Amikor az ETO-nál dolgoztam, már akkor is próbálgattuk ezt, hiszen gyakran korosztályos fiújátékosokkal gyakoroltuk edzésen a különböző szituációkat, így készültünk a BL-meccsekre. Igyekszem a már említett hat év tapasztalatát – taktikai és fizikális felkészülés terén egyaránt – alkalmazni a női vonalon. Óriási ambícióval vetettem bele magamat a munkába; az előkészítő munkálatokkal már eddig is sokat foglalkoztunk, ahogyan a játékosállomány kialakításával is.
 

- Mit érdemes tudni az igazolásainkról? Felfrissült a keret, kilenc játékos érkezett hozzánk.

Az alapvető elképzelés, hogy arra a magra építsünk, amely kivívta az élvonalbeli tagságot. Az érkezők az elmúlt években NB I-es rutint szerzett, de még mindig fiatal játékosok. A legfontosabb, hogy ezt a gyorsaság terén kamatoztassuk. A kapus Balog Judittal még Vácon dolgoztam együtt, sok évvel ezelőtt; szerintem remekül kiegészítik majd egymást Zsigmond Pannával. Fodor Neszta személyében a videóelemzések alapján gyors, jó elővételezésű balszélsőt köszönthetünk, míg Boldizsár Bianka az Alba Fehérvárban is védekező alapember volt, támadásban pedig több pozícióban is bevethető. Horváth Dórát a győri utánpótlásból ismerem, Mosonmagyaróváron és a Ferencvárosban is hármas védőként szerepelt, rá Biankához hasonlóan a védekezés egyik vezéreként gondolok. Vámosi Panni tehetséges fiatal irányító, sok játéklehetőség kell neki, a szintén győri kötődésű Sirián Szederke pedig a rutint hozza a csapatunkba. Kettes és hármas védőként is számítok majd rá, beállóban pedig mozgékony játékra képes. Mihály Petra a jobbszélre érkezik, ami általában hiányposzt, hiszen a balkezes játékosok »nagy kincsnek« számítanak, bízom benne, hogy ki tud majd teljesedni nálunk a sérülése után. A balkezesek sorát gyarapítja a legfiatalabb igazolásunk, Ferenczy Diána – az útja elején járó, tanulásra éhes kézilabdázóról van szó, remélem, hogy beigazolja a hozzáfűzött reményeket; hasonló a helyzete a vele egyidős irányítónak, Juhász Fanninak, aki a Siófok csapatától érkezik hozzánk.

- A frissen feljutott csapatok általában – nem meglepő módon – a bennmaradást tűzik ki elsődleges célként. A Vasas esetében is ez a helyzet?

Természetesen a legfőbb, hogy az előző évadban kivívott élvonalbeli tagságot megőrizzük, ám a bennmaradás emlegetése picit mindig negatív töltetű az olvasatomban, olyan, mintha előre félnénk a kihívástól. Ezt próbálom oldani, azt szeretném, hogy a játékosaim ne stresszként éljék meg az NB I-es szereplést. Teljesen elkerülni ezt úgysem lehet, de ha nem élvezik a játékot, akkor megette a fene az egészet. Szép és bravúros évad után feljutottak, ám innen is tovább lehet lépni felfelé, és én ezt a fejlődést szeretném megélni velük.
 

- Szóba kerültek a fiatalok. Nemcsak vezetőedzőként, hanem szakmai igazgatóként is segítheti a szakosztályt; az utánpótlásunkkal kapcsolatban milyen terveket fogalmazott meg?

A kettős szerep nagyon motiváló, dupla kihívás. Igyekszünk nyitni az Angyalföldi Sportiskola felé is, amely a tradicionális utánpótlásbázisa a Vasasnak, ezt a kapcsolatot tovább erősíteném. A győri időszakom alatt megéltem az utánpótlásból felnőttedzővé válás útját, ami alatt rengeteget tanultam a kollégáimtól, így például Róth Kálmántól; hasonló rendszert szeretnék a Vasasnál felépíteni. A korábbi állomásainkon Kiss Dániel pályaedzőmmel párban meg tudtuk oldani, hogy az ifjúsági és a felnőttcsapat nagyon szoros kapcsolatban dolgozzon, most is ez az elképzelés. Ennek egyszerű, praktikus oka van: ha valakit a fiatalok közül érdemesnek tartunk rá, akkor csatlakozhat az első csapat edzéséhez, a közös rendszer miatt gond nélkül beszállhatnak az NB I-esek közé, a legkisebb törés nélkül. Ezt a felfelé áramoltatást igyekszünk a serdülőktől elkezdeni. Ott lebeg a cél a fiatalok szeme előtt, nap mint nap testközelből motiválhatja őket az élvonalbeli közeg. A szakmai feltételek adottak, a többi a gyerekeken múlik!