Wöller Gergővel a Vasas Családi Napon beszélgettünk, ahol nem csak darts versenyen indult és sorsoláson segédkezett, hanem azt sem érezte méltóságon alulinak, hogy ifjú birkózótársait a szakosztályok közötti sorversenyen segítse. Óriási lendülettel végezte a feladatokat, és adott követendő mintát hozzáállásból és alázatból sok-sok vasasos fiatalnak.

Még a tavasz elején – több esélylatolgatást is olvasva –, úgy tűnt számomra, hogy nem sorolja azok közé a szakvezetés, akiknek az ötkarikás szereplésre feltétlenül számítna.
- Éreztem én is, hogy nem számolnak túlságosan komolyan velem, ám ez túlzottan nem zavart, viszont természetesen bizonyítani akartam, hogy rosszul ítélték meg előzetesen az esélyeket. Különben is azt vallom, hogy egyáltalán nem hasznos a külső körülményekkel foglalkozni, sokkal inkább arra kell törekedni, hogy saját magadból hozd ki mindig a legtöbbet.

Végül is igazuk lett a szkeptikusoknak…
- Sajnos igen, de bonyolultabb volt ez annál, sem mint, hogy néhány szóval elintézzük.

Akkor kezdjük az elejéről. Azok a birkózók, akik a tavalyi világbajnokságon nem jutottak kvótához, idén tavasszal háromszor próbálkozhattak az olimpiai részvétel kivívásával. Ez egyik helyen sem volt egyszerű, mivel óriási volt a tolongás a kevés kiadó helyért.
- Ez bizony így volt. Először az európai válogatóra került sor Bulgáriában, ahova betegen mentem ki. A súlyomat még viszonylag könnyen hoztam, de a formám messze sem volt tökéletes, az első mérkőzésen ki is kaptam egy görög ellenféltől.

Alig egy hét múlva pedig már a kínai Tajjüanban kellett helytállni…
- Nem sok időm volt a gyógyulásra, ráadásul messzire kellett utazni, tartottam is az átállás nehézségeitől, de sem ezzel, sem a fogyással nem volt problémám, és már a birkózás is jobban ment. A legjobb nyolc közé két nyert meccsel jutottam el, ahol aztán kikaptam az észak-koreai Jang Csang Szongtól, pedig az elődöntőben őt egy olyan grúz fiú követte volna, akit már vertem meg. Tusisvili végül kvótát szerzett, én meg nem, azt meg kifejezetten furcsa volt látni, hogy legyőzöm az elődöntőben úgy birkózott ellene, mint egy kezdő.

Maradt az utolsó dobás, Helsinkiben.
- Sokan voltunk az üdvösséget jelentő két helyre, az pedig a sorsoláskor kiderült, hogy az én ágamra került Peking olimpiai bajnoka, a török Ramazan Shahin, akivel egyébként még soha nem birkóztam. A finn fővárosban először egy olasz fiút tusoltam, majd a román Bucurt is legyőztem, és ezután következett a török. Kihasználta a hibáimat és legyőzött, utána ugyan a vigaszágon megszereztem a bronzérmet, de ez csekély örömet jelentett a számomra. Aznap éjjel nem sokat aludtam, járt az agyam, mit kellet volna másként csinálnom, hogy a nagy vágyam beteljesüljön.

Mire jutott?
- Nehéz elfogadni, hogy az elvégzett temérdek munka sem volt elég ahhoz, hogy kijussak Londonba. Úgy gondolom, hogy a súlycsoportomban 8-10 meghatározó, egyenlő képességű versenyző van, és én is közéjük számítok. Talán csak Shahin lóg egy kicsit ki közülünk felfelé, de egyébként bárki bárkit képes megverni, általában a pillanatnyi forma dönt. Ebben az évben végre a versenyeken is érzékeltem ezt, senkivel szemben sem tűnt reménytelennek a küzdelem.

Ezek szerint akad motiváció a folytatásra?
- Mindenképpen. Kudarcként élem meg, hogy nem lehetek ott Londonban, de eszembe sem jutott, hogy abbahagyjam. Úgy érzem fogok én még érmeket nyerni világversenyeken. A következő olimpiáig ugyan még nem gondolkozom, de számomra egyelőre cseppet sem teher a felkészülés, az edzőtáborok világa, úgyhogy folytatom.

Barka Emese és Wöller Gergely

Azért különösen érdemes, mivel jövőre Budapesten rendezik a világbajnokságot.
- Én 2005-ben már átéltem, hogy milyen egy hazai rendezésű vb-n szerepelni, akkor hajszállal maradtam le a dobogóról, jó lenne jövőre fellépni rá. Barátok, rokonok biztatása mellett versenyezni semmihez sem hasonlítható érzés, olyan felpörgött állapotba lehet kerülni, amikor bármi sikerülhet.

Akkor hogyan tovább, mik a közeljövő tervei?
- Egy leszakadt porc miatt könyökműtét vár rám, ez szükséges ahhoz, hogy teljes lendülettel, minden zavaró tényező nélkül tudjak tovább dolgozni.