Csak a rend kedvéért, illetve az öröm újbóli felidézése végett ismételjük el újra: a női kézilabdacsapatunk aranyéremmel zárta a NB I/B 2022/23-as – a keleti és a nyugati csoport összevonása miatt maratoni hosszúságú – évadát, amivel kiharcolta, hogy egy év kihagyás után újra az élvonalban szerepeljen. Azonban nem csak az osztályugrás tartozik a változások sorába az együttesünk háza táján: a játékoskeret mellett az edzői stáb egy része is kicserélődik, a távozó szakemberek között pedig vezetőedzőnk, Penszki Gergely is ott van, aki 2019 óta irányította a lányokat.

- Ugorjunk vissza picit az időben. Tudtuk az évad előtt, hogy borzasztóan nehéz dolgunk lesz, nemcsak a bajnokság hossza, de a – korábbiaknál talán még erősebb – mezőny miatt is. Hogyan befolyásolta ez a nyári felkészülést?

Alapozó időszak, felkészülési mérkőzésekkel – a szokásos program zajlott az idény előtt, azon túl, hogy az új játékosaink érkezésével ismét új csapatot kellett építeni, annak ellenére, hogy a mag megmaradt. Tudtuk, hogy hosszú sorozat vár ránk, így az évközbeni változásokra próbáltunk felkészülni, hogy minél inkább csökkentsük a formaingadozás mértékét. Ehhez kapcsolódó döntés volt, hogy a többhetes téli szünetben az ilyenkor megszokott edzésterv helyett pihenőt kaptak a játékosaink, ami az évad egyik legjobb döntésének bizonyult. Feltöltődve érkeztek vissza az újévben, ami a második féléves teljesítményükre is nagy hatással volt.

- A mérleget tekintve viszont nem volt különbség az ősz és a tavasz között.

Így van, mindkét szezonban öt pontot veszítettünk. Érdemes azt is megjegyezni, hogy egyik döntetlenünk alkalmával sem nekünk kellett kapaszkodni, mindig az ellenfelünk mentett pontot, ami azért még utólag is fáj picit. A pontok vesztése igazából csak a számolgatás része, a teljesítményünkkel kapcsolatban, amiben egészen biztos vagyok és óriási fegyvertény: sikerült olyan csapatot építeni, hogy támadás-védekezésben nem kellett cserélnünk; ezt a mezőny egyetlen csapataként tudtuk fenntartani az évad összes mérkőzésén.
 

A mester a levegőben – ünnepli a csapat a bajnoki címet a DVSC legyőzése után
 

- Mik voltak a legemlékezetesebb pillanatok az évadból?

Az idényben három olyan mérkőzés is volt, amire azt mondom, hogy mindig emlékezni fogok rá, egy közülük pedig életem legjobb meccsei között is helyet kap. A Pénzügyőr elleni, idegenbeli első félidőben a kisugárzás és a mentalitás tekintetében olyan volt, amit a bajnokság végéig emlegettünk példaként. Minden klappolt, embertelen tempót diktáltunk; érzésem szerint ez komoly alapot adott a folytatáshoz. A kozármislenyi és a komáromi teljesítményünk is emlékezetes marad, utóbbit »top tízesnek« is nevezném, magas polcon a helye, de mindkettőt a védekezésünk miatt tudom kimagasló teljesítményként értékelni. Persze ezeken kívül is számtalanszor mutattak jó játékot a lányok, nehéz választani közülük. Szinte az összes rangadónkon magas szintű produkciót tudtunk nyújtani, ez kulcsfontosságú volt a bajnoki cím megszerzésében.

- Minek köszönhető ez a fajta remek formaidőzítés?

Hiszek abban, hogy amit beleteszünk, azt tudjuk majd kivenni, és abban is, hogy olyan pluszt kell adni a csapatnak, amit mások nem tesznek meg. Edzeni mindenki szokott, így a kérdés: mi az, amivel többek tudunk lenni másoknál? Az edzésen kívüli munkán óriási hangsúly volt, a mentalitás, a kisugárzás, a fejben eldőlő tényezők szempontjából; ez túl mutat a tréningeken, a videózáson és a taktikai felkészülésen. Ezt a pluszt nehéz leírni, de mindenképpen szükséges egy ilyen csapat életében; a megfelelő kommunikációnak köszönhetően maximális bizalom és motiváltság alakul ki, ami elkerülhetetlen a sikerhez vezető úton. Nem attól lettünk jobbak, hogy megtanultunk védekezni, hanem attól, hogy a játékosok elkezdték szeretni a védekezést. Ehhez sok munka kellett az edzéseken. Másik kiemelendő, hogy egyszer sem érkeztünk felkészületlenül a mérkőzéseinkre. A mezőny végén szereplő csapatokat is maximális alázattal fogadtuk. Fontos kiemelni, hogy sokadszorra tudtunk olyan felkészülést végig csinálni, amikor terhelésből adódó sérülés nem sújtotta a lányokat. A télen a hideggel is meg kellett küzdenünk, ami komoly alkalmazkodást igényelt; a plusz itt is jött, ami apróságnak tűnhet, de az idegenbeli meccsekre is polifoamokkal utaztunk, hogy a bemelegítésnél vagy a kispadon ülés közben ne fázzanak fel.
 

- Alig több mint két hete fejeződött be a bajnokság, elérkeztünk az utolsó napodhoz a klubnál. Finoman fogalmazva sem volt eseménytelen az itteni időszakod, amely során az élvonalbeli kiesést keretbe foglalta két másodosztályú bajnoki cím. Eljött már az ideje, hogy átgondold, összegezd, milyen nyomot hagyott benned ez a periódus?

Végtelenül büszke vagyok a csapatra, a játékosokra és a saját munkánkra is. Szeretek összegezni, értékelni, aminek köszönhetően az egyéni és a csapatfejlődést, a saját munkánkat is nyomon tudjuk követni. Az első évet nehéz értékelni, hiszen félbeszakadt a vírus miatt a bajnokság, a másodikra viszont óriási hatással volt, hogy a korlátozások közepette összekovácsolódtunk, emberileg is sokkal jobban megismertük egymást, hiszen próbára tett minket ez az időszak. A bizalom kialakult, ez pedig az eredményben is megmutatkozott. Itt is olyan emberi, vagy akár szakmai pluszt sikerült adni a csapatnak, amit komoly teljesítménnyel háláltak meg. Az NB I-es évad során rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk, pedig a csapatunk nem volt alkalmas a bennmaradásra, még hiányzott a rutin. Az utolsó évadról pedig már sokat beszéltünk, de egy biztos: nagyon nehéz dolgunk volt, saját magunkkal is meg kellett küzdenünk, hogy sínen legyünk. 

- Mivel vagy több a 2019-es kezdéshez képest most, a 2023-as búcsúnál?

Duplán igazolódott vissza a munkánk, a módszerünk és a kommunikációnk; ezzel mindenképpen többek vagyunk, mint az indulásnál, és most a teljes edzői gárdáról beszélek. Mondhatják, hogy ezzel a kerettel »bárki« elérte volna ezeket az eredményeket, de mi voltunk itt, mi végeztük el a munkát, ami jól működött, így mi értük el ezeket az eredményeket. Nagyon fontos tanulság az is, hogy addig, amíg egy játékos azzal foglalkozik, hogy mi edzők mit látunk benne, addig minden jól működhet. Ha viszont már azzal foglalkozik, hogy mások mit látnak benne, akkor már nem biztos, hogy valós értékrendszerrel áll a csapat szolgálatában. Olyan is volt, akinek az volt az elvárása, hogy ne legyen hiba, vagy csalódás, vereség a bajnokság során, amit viszont ilyen módon nem lehet végig csinálni – ezt mindenkinek meg kell értenie. A napokban készítettem el az évadra vonatkozó statisztikákat, amiben egyértelműen látszik, hogy – az elmúlt évadokkal is összevetve – milyen fejlődésen mentek keresztül a játékosok. Fizikailag is komoly előrelépést tudunk felmutatni, hiszen van, aki korábban 110, most 180 kilóval hajtja végre a guggolást, míg másnál közel húsz százalékkal jobb lövéshatékonyságot jegyezhettünk fel, mint korábban. Úgy hiszem, hogy nem kell nagyon búcsúzkodni, hiszen egyrészt profi mentalitású játékosokról és stábról van szó, akik tudják, hogy ilyen a sport, másrészt nem olyan nagy a hazai kézilabdás kör, bármikor találkozhatunk, sőt dolgozhatunk is együtt a későbbiekben. Ami biztos, ha valaki ebből a körből jön majd szembe az utcán, nem megyünk át a túloldalra, mert idézve az egyik év jelmondatát: »Eddz úgy, mintha az életed múlna rajta, mert egyszer így lesz!« – ezt együtt tanultuk meg! A szurkolókat sem akarom kihagyni, akiktől mérhetetlenül sok szeretetet kaptam. Olyan mondatokat intéztek felém, amit sosem gondoltam volna; »Neked mindig lesz helyed közöttünk, sosem felejtjük el, amit tettél a csapatért...« Volt olyan is, aki kevésbé kedvelt, de ez is arra ösztökélt, hogy bebizonyítsam, mindent megteszek a klubért. Köszönöm mindenkinek a támogatást, a sok nyilvános és privát üzenetet, amit kaptam. Nélkülük és a szeretetük nélkül biztosan más lett volna az itt töltött időszak! Velük emlékezetessé vált az itt töltött négy év. Szerettem volna a munkánk gyümölcsét élvezni, de ez sajnos máshogy alakult, ettől függetlenül biztos vagyok abban, hogy a csapat jövőre is sikeres lesz, amihez ezúton is sok sikert kívánok a játékosoknak!