Vasas Óbuda – TEVA-Gödöllő RC 3:0 (19, 25, 21)
Folyondár utca, 800 néző.
Vezette: Hóbor, Mezőfi

Vasas: Milovits 5, Miklai 8, Sándor 18, Dékány 14, Oláh V. 4, Nagy E. 2. Csere: Lévai (liberó), Gudmann, Fábián.
Edző: Jókay Zoltán

Gödöllő: Lutter L. 1, Németh Zs. 14, Csengeri 7, Merkószki 4, Szakmáry 12, Széles 8. Csere: Lékó L. (liberó), Kriegel Zs., Berze.
Edző: Ludvig Zsolt

Az eredmény alakulása:
1. játszma: 2:0, 4:1, 5:4, 7:7, 8:9, 14:10, 15:14, 18:15, 19:18, 24:18.
2. játszma: 2:2, 6:3, 9:8, 9:10, 14:11, 16:14, 19:19, 22:20, 22:23, 24:23, 24:25, 26:25.
3. játszma: 1:3, 6:3, 7:5, 7:9, 10:9, 15:12, 17:13, 20:16, 20:19, 22:19, 24:21

A lányok szemmel láthatóan óriási elszántsággal vetették magukat a küzdelembe, látszott a maximális koncentráció az arcokon, és az esetleges rontások után egymás biztatásra is jutott figyelem. A mindent eldöntő ötödik meccset az elsőtől az utolsó percig CSAPATKÉNT küzdötték végig.

Mi kezdtünk jobban, de az természetesen cseppet sem volt meglepő, hogy a vendégek nem adták olcsón a bőrüket. Többnyire nálunk volt az előny, de a fehérmezesek rendre felzárkóztak, aztán zsinórban szereztünk öt pontot (24:18) és ez döntött.

A folytatás hasonló koreográfia szerint zajlott, ám most már korábban, 16:12-nél éreztük úgy, hogy ez a szett is megvan. Elég volt azonban néhány kevésbé pontosan kivitelezett mozdulat, és a lendületünk máris megtört. Sándor Renáta két nyitásával azonban 22:20-ra megint vezettünk, de egy káoszos nyitásfogadás után ismét egyenlő (23:23) lett az állás. Ekkor aztán mindkét oldalon „dadogni” kezdtek a kezek, a következő labdamenetekben senki sem merte vállalni a döntés súlyát, a cél csak annyi volt, hogy átmenjen a labda hálón. Aztán amikor a veszni látszott a dolog 24:25, Dékány Bernadett magára vette a felelősséget, és ahogy már addig is sokszor, szélről egymás után kétszer eredményes volt (26:25, a zárópont pedig egy nagyon gyengén kivitelezett gödöllői ütés volt, ami a hálóban landolt.

Az arany közelivé válása, tovább növelte a harci kedvet, Sándor Renáta mindet elsöprő lendülettel nyitott, és talán egy fokkal még nagyobbakat ütött, de az örömjátékra még kicsit várni kellett, hiszen 6:3 és egy időkérés után gyorsan a túloldalon volt az előny (7:9). Ekkor azonban már nem lehetett megállítani a mieinket, magas hőfokon pörögtek nemcsak a pályán lévők hanem a kispad ülők is. Fokról-fokra húztunk el, a végjáték pedig már eufórikus volt, a hangulatot tovább fokozta, hogy megérkeztek a nem sokkal korábban aranyat nyerő pólósaink is.

Az utolsó pont után aztán egy kupacban ünnepelt mindenki, ami egy fergeteges este nyitánya volt...