TEVA-Gödöllői RC – Vasas Óbuda 3:1 (–23, 23, 23, 22)
Gödöllő, 500 néző.
Vezette: Adler, Mocsnik
Gödöllő: Merkószki 5, Csengeri 16, Szakmáry 19, Széles 15, Lutter 1, Németh Zs. 13. Csere: Lékó (liberó), Horváth G. 1, Kriegel Zs., Berze.
Edző: Ludvig Zsolt
Vasas: Milovits 7, Sándor 14, Miklai 8, Oláh V. 7, Dékány 17, Nagy E. 5. Cs: Lévai (liberó) 1, Fábián, Gudmann.
Edző: Jókay Zoltán
Az eredmény alakulása:
1. játszma: 1:5, 5:7, 9:15, 18:16, 18:21, 22:23.
2. játszma: 1:4, 4:5, 7:11, 12:19, 20:22, 24:23.
3. játszma: 6:3, 8:7, 12:9, 14:15, 20:19.
4. játszma: 6:1, 11:7, 13:10, 18:12, 22:19, 23:21
A harmadik összecsapás pozitív élménye úgy tűnt benne maradt a lányok fejében. Önbizalommal eltelve kezdtünk, az összkép egyértelműen azt mutatta, hogy uraljuk a mérkőzést. Vezettünk 15:9-re, amikor váratlanul jött egy – akkor átmenetinek tűnő – hullámvölgy, a higgadtság átment érthetetlen kapkodásba, és rövid idő alatt 18:16 volt a hazaiak javára. De hamar visszaállt a „rend”, 23:21-ra már ismét mi vezettünk, majd egy jó blokkal és Dékány Bernadett ütésével lezártuk az első felvonást.
A folytatáson sem látszódott, hogy nem sokára bajban leszünk. Stabilan fogadtuk a nyitásokat, amikből szép kombinációkat indítottunk el, volt, hogy hét ponttal is (19:12) mentünk. 22:17-nél a hálóba szerváló majd a pályáról lejövő Fábián Fanny fejét Jókay Zoltán még elnézően paskolta, sínen voltunk, főleg, hogy a következő pontot is mi szereztük. Kis megingás következett (22:20), de aztán Sándor Renáta magára vállalva a felelősséget, nagy ütéssel kétpontnyi (23:20) távolságra hozta az újabb szett győzelmet, amiből aztán nem lett semmi. Jött a váratlan fordulat, Szakmáry Gréta zsinórban ötször nyitott egymás után jól.
Hiába nyertük a negyedik játszma első pontját mi, innentől látszódott, hogy tovaszállt az addigi magabiztosság, már nem volt ott az addig látott felhőtlen mosoly az arcokon. Kapaszkodtunk ugyan, de például szélsőütőink teljesen elbizonytalanodtak, a térfelünkre átjövő labdák megszelídítéséről pedig jobb nem is beszélni. Még így is átvettük a vezetést 13:12-nél, Sándor Renáta elszánt harcos ütésével 21:20, majd 22:21 is volt a javunkra. Egymásra vártak a lányok a következő másodpercekbe, nem akadt aki visszaüsse a hozzánk érkező labdát, majd egy hálóról lecsorgó nyitás után már hátrányban voltunk, és a vérszemet kapó vendéglátók nem is kegyelmeztek.
A negyedik szettben már csak vergődtünk, a hazai publikum extázisban szurkolt, mi pedig jobbára csak kedvenceik hibái után értünk el pontokat. Vezetőedzőnk utasításai sem találtak nyitott fülekre, a sokadik ilyen után már ő is csak lemondóan legyintett. Bár 16:22 után még feljöttünk, de már ez sem okozott izgalmakat.
Vasárnap mi játszunk hazai pályán, az eddigiek alapján így nekünk áll a zászló, persze ez nem ilyen egyszerű. Az ijedtséget el kell felejteni, az edzéseken begyakoroltakra és a párharc sikeres momentumaira kell emlékezni!
fotó: Doba István
A második szett vége felé...
