Hogyan értékeli a csapat idei bajnoki szereplését? – tettük fel a kérdést Milos Pavlovicsnak a nemrégiben lezárult szezont követően.

Összességben elégedett vagyok a saját nevelésű, fiatal játékosaink fejlődésével, ráadásul a Magyar Kupában negyeddöntősök voltunk, utóbbi terén tehát jobban teljesítettünk, mint korábban. A bajnokságban kitűzött első hat helyet, vagyis az európai kupaszereplést viszont nem sikerült elérnünk, így az eredményesség terén természetesen maradt bennem hiányérzet.

Pedig nagyon jól indult az idény…

Ez így igaz, az alapszakaszban jól rajtoltunk, nálunk erősebb csapatokkal szoros meccseket játszottunk, míg a vetélytársak ellen nyerni tudtunk. A problémáink a sérülésekkel kezdődtek, amelyek a lehető legrosszabb pillanatban jöttek. Éppen akkor, amikor a játékosok pontosan megértették a szerepüket, s ezért magasabb szinten kezdtünk el játszani. Két hónapra elveszítettük az egyik legponterősebb kosárlabdázónkat, Katrina Pardee-t, miközben többen is kisebb sérülésekkel bajlódtak. Januárban irányítónkat Papp Klaudiát is három héten át nélkülöztük egy tüdőgyulladás miatt. A csapat szerkezetén ezért többször is változtatnom kellett, a hadra fogható játékosoknak sok esetben egy számukra idegen poszton kellett helytállniuk, ráadásul a bajnokság kellős közepén. Ez értelemszerűen nagyon rosszul érintett bennünket.

A Sopron Basket elleni play-off kezdetére mindenki harcra kész volt, ezért is játszhattunk nagyon jó meccset a bajnokcsapat ellen

A play-offot idén is a Sopron Basket ellen kezdtük, és az említett nehézségek dacára, a csapat nagyszerűen játszott mindkét meccsen. Ez nem adott reményt a folytatáshoz?

De igen. Ráadásul nem is véletlenül volt annyira együtt a társaság. A play-off startjára éppen mindenki bevethető lett és egy kis időnk is maradt a komoly gyakorlásra. Ennek volt köszönhető, hogy az Euroliga-győztes, legjobb magyar csapat ellen két kifejezetten jó meccset tudtunk játszani. Harmincöt percen át voltunk egyenrangú ellenfele. A PEAC elleni sorozatot így megerősödött önbizalommal, magabiztosan kezdtük, és a nagy rivális otthonában sikerült megnyernünk az első találkozót.

Ez pedig azt jelentette, hogy már hazai pályán, a második meccsen kivívhattuk volna az ötödik helyért játszás jogát.

A harmadik negyedben, négy pontos vezetésnél azonban megsérült a játékmesterünk, Papp Klaudia. Az ő kiválása döntőnek bizonyult, végül a meccset is elveszítettük. A harmadik találkozóra maradt a döntés, amelyet irányítónk nélkül játszottunk. Ennek ellenére nem adtuk fel, negyven perces hatalmas küzdelemben maradtunk csak alul. Nem szokásom keresni a kifogásokat, sem a játékvezetők tevékenységét minősíteni, de egy ilyen csatában sokat elárul a körülményekről, hogy míg a pécsiek harmincnyolc büntetőt dobhattak, mi csupán huszonegyet… Ezzel el is úszott a kitűzött első hat hely valamelyike. A hetedikért folytatott BEAC elleni csatát viszont egyértelműen mi irányítottuk és nyertük meg magabiztosan.

Milos Pavlovic mindig pontos utasításokkal küldi játékosait pályára

Mi jelentette a legnagyobb kihívást az idény során?

Egyértelműen a már említett kényszerű posztcserék. Amikor egy játékosnak más szerepkört kell magára vállalnia, ráadásul a szezon közepén, az nemcsak taktikailag, de technikailag és pszichológiailag is kibillenti az egyensúlyából. Óhatatlanul kevesebb önbizalommal lép pályára, hiszen a komfortzónáján kívülre kerül. Ez pedig különösen igaz a mi fiatal, kevés tapasztalattal rendelkező kosárlabdázóinkra, akik korábban még nem éltek át hasonló helyzetet.

A Vasas Akadémia női csapata a mezőny legfiatalabbja, mégis egyre több élvonalbeli együttesnek okozott nehéz pillanatokat. Másképp néznek ma ránk az ellenfelek?

Ez egyértelműen látható és érezhető. Egyre jobban felkészültek belőlünk, egyre jobban figyeltek ellenünk, ezért sem volt olyan könnyű meglepetést okozni, mint mondjuk egy-két évvel korábban. Ugyanakkor arról se feledkezzünk meg, hogy tavaly öt idősebb játékos is távozott, miközben csak kettő jött a helyükre. Az eredményesség terén azonban az is ellenünk játszott, hogy az élvonalbeli csapatok közül többen is erősödtek. Mi viszont továbbra is egyike voltunk annak a három együttesnek, amelyben csak két külföldi kapott helyet.

Mi alapján történt a két amerikai idegenlégiós, Katrina Pardee és Schaquilla Nunn kiválasztása?

Az ő esetükben az volt a legfontosabb, hogy olyan játékosokat találjunk, akik emberileg beleillenek a mi nagyon fiatal csapatunk profiljába. Éppen ezért a karakterük volt az, amire a leginkább figyeltem. Ebben nem is kellett csalatkoznom, a munkamorál, az elhivatottság és az áldozatvállalás terén minden elvárásnak megfeleltek. Sajnáljuk Katrina hosszabb sérülését, biztos vagyok benne, hogy ez nemcsak az ő, de az egész együttes teljesítményére nagy hatással volt.

A play-offban szereplés kiharcolását örömmel ünnepelte a csapat Pasaréten

Idén tehát ismét sok értékes játékperchez juthattak a saját nevelésű fiatalok. Ez mindenképpen örvendetes tény.

Számunkra az ő fejlődésük a legfontosabb, ez igaz. Azt azonban meg kell értenünk, hogy a szezon során nagyon nehéz úgy versenyképesnek maradni egy élvonalbeli bajnokságban, hogy közben a többség egyéni fejlesztésére is sok időt kell áldozni. A két idegenlégiós és Papp Klaudia kivételével általában húsz éven aluliak a játékosaink, akiknek szükségük van az extra törődésre. A különböző paraméterek összevetése szerencsére általános fejlődést mutat, minden egyes játékosunk előre lépett az egy évvel ezelőtti helyzethez képest. Mivel ennél nincs fontosabb a számunkra, így összességében elégedettnek kell lennünk a mögöttünk álló időszakkal.

Mi tudható a jövő évi tervekről?

Most még nem sok. Számos dolognak el kell rendeződnie ahhoz, hogy megkezdhessük a csapatépítést. Az biztos, hogy nagyon nehéz minden évben a nulláról indulni, és pótolni a távozó meghatározó játékosokat. Annak viszont örülünk, hogy a fiataljaink többsége marad, számunkra ők adják a folytatáshoz szükséges stabilitást.

Fotók: hunbasket és Vasas Akadémia