A szlovák fővárosban a csapatban kvótát nem szerző nemzetek egy-egy képviselője állhatott rajthoz, és az első két helyek egyike, tehát a döntő jelentette számukra az üdvösséget.
Szász Emese magabiztosan jutott el odáig, a norvég Piaseckát 15:4-re, a görög Sidiropoulout 15:5-re, míg a brit Lawrencet 15:11-re verte meg. 

Egy érezhetően boldog és felszabadult Szász Emesét értünk utol tegnap este útközben, a Pozsonyból hazavezető .

Kezdjük kicsit távolabbról. Az elmúlt egy évben volt olyan időszak amikor nem nagyon hitt abban, hogy ott lehet Londonban?
- A rosszul sikerült októberi világbajnokság után – ahol az első fordulóban búcsúztam – kiderült, hogy a könyökömmel jóval nagyobb a baj, mint addig gondoltuk és a gyógyuláshoz műteni kell. Ekkor eléggé el voltam keseredve, majd a visszatérésem után is csak lassan lendültem formába. Előbb elbuktuk a csapatkvótát, majd az utolsó franciaországi világkupa versenyen az is kiderült, hogy az egyéni világranglistás helyezésem sem elég ahhoz, hogy közvetlenül kijussak az olimpiára. Innentől, az utolsó egy hónapban már csak erre a viadalra koncentráltunk és készültünk, és próbáltam hinni abban, hogy minden rossz ellenére ami addig megtörtént velem, képes leszek elérni a kitűzött célt.

Ez aztán nem csupán az Ön, hanem sokak – így a Vasas-család  – örömére is sikerült! Azt előre lehetett tudni, hogy meglehetősen tág határok között mozog majd a részvevők vívótudása, és legfeljebb két-három komolyabb riválisa akadhat.
- Először egy fiatal norvég lány ellen kellett pástra lépnem, azért nem könnyű egy ilyen ismeretlen ellenféllel vívni, mert az ember amíg nem találkozik vele, nem tudja, hogy mit is várhat. Persze aztán nem tartott sokáig az „erőfelmérés”. A görög Sidiropoulou viszont itt készül Magyarországon, így őt jól ismertem, sőt edzéseken egyszer-kétszer meg is szorongatott. Odafigyeltem az elejére és sikerült hamar ellépnem tőle. Az elődöntőben Lawrence már más kategóriát jelentett, de ott is sikerült az elején több tussal elhúznom, és bár a végén visszajött háromra, szerencsére ő sem volt igazán veszélyes.

A másik ágon régi ismerőse, az olimpiai aranyérmes Flessel-Colovic jutott a döntőbe, amit nem vívtak le.
- Mivel az első két hely jelentette a kvótát így érdemi jelentősége már nem lett volna ennek, persze ezt nem mi döntöttük el. Egyébként a korábban történtek után várható volt, hiszen a férfi tőrözőknél és kardozóknál is csak a kvalifikációig bonyolították a táblát.

A franciának egyébként a négy közé jutásért meggyűlt a baja az észt Kirpuval, egyetlen találattal múlta felül. Mindhárom számba jöhető ellenfele a másik ágon vívott...
- Ezt egyáltalán nem bántam, és persze örültem, hogy végre a szerencse kicsit mellém szegődött, de túlzottan nem foglalkoztam ezzel, inkább az előttem álló feladatra összpontosítottam.

Ön a Vasas harmadik egyéni olimpiai kvótás sportolója, hogyan tovább?
- Egyáltalán nincs még menetrendünk, arra vártunk, hogy mi történik majd Pozsonyban. Szerintem jövő hét közepén ülünk majd le edzőmmel Kulcsár Győzővel és beszéljük meg a továbbiakat.