- 2:08.85. Ez azért jól hangzik…
Mindig van hova fejlődni… szóval teljesen elégedett most sem vagyok, de nyilván ez egy boldogság, hogy sikerült győznöm az országos bajnokságon, és hogy a szintidőt is megúsztam.

- Az edződ, Dr. Egressy János már az ob előtt arról beszélt, hogy szinte tökéletes felkészülést tudtatok csinálni. Ez volt a kulcs?
Biztosan, mert tényleg abszolút meg tudtuk valósítani, amit Jani bá’ kitűzött számomra. Fejben ehhez fel kellett szívnom magamat elég rendesen, de nem volt nehéz, mert már elegem volt abból, hogy mindig egy kicsivel maradok le a nagy célokról. Éreztem is közben, hogy most valami átkattant, már igazából szeptembertől kezdve. Tulajdonképpen mondhatom, hogy végre a saját kezembe vettem a sorsomat.

- Ötven és száz háton is érmeket nyertél Kaposváron, ez kedvező előjelnek tűnt…
Igen, az ötven kifejezetten jó volt, egyéni csúcs lett, százon ettől egy század választott el, azt talán egy kicsit túlpörögtem, de összességében mindkét szám jó alapot adott a kétszázra, amit ugye utolsó nap rendeztek. Úgy voltam vele egyébként, hogy ezeket le kell tudnom előtte, és mindegy mi történik, nem fogok rajta rágódni. Így pedig hogy végül mindkettőn érmet nyertem, még bőven tudtam pozitívumokat is meríteni a kétszázra.

- Említetted, hogy utolsó napra kellett a toppon lenned, nem őrültél meg addig?
Ez tényleg érdekes dolog, mert azért amellett, hogy egy úszó ob mindig élet-halál versenyeket hoz, van egyfajta közösségi dinamikája is. Ennek része, hogy mire az utolsó naphoz érünk, általában már mindenki csak a túlélésre hajt, és kicsit le is lazulja a zárást. Na most ebbe a hangulatba nekem nagyon nem szabadott belekerülnöm, és erre tréningeztem is magamat fejben előzetesen. Azt kell mondjam, sikerült megoldanom. Leúsztam az ötvenet és a százat, aztán a harmadik napon pihentem, akkor csak átmozgatás volt, a zárónapon pedig minden teljesen flottul ment, jókedvűek voltunk az edzőmmel, és mire jött a rajt, egészen meg is nyugodtan.

- Nagy egyéni csúcs lett, 2:09 alá mentél, maradt még benne?
Biztos, hogy maradt, viszonylag nagy különbséggel nyertem, bár hozzáteszem, belülről nem tűnt simának. Ha megszorítanak, szerintem még jobbat is tudtam volna úszni, na de hát lesznek itt még nyáron versenyek…

fotók: MÚSZ

- Mi történik a bajnokság után?
Volt egy kis pihenő, utaztam is egyet, aztán most egy ilyen visszatérő fázis jön, hosszú, lassabb úszásokkal, újra gyűjtöm be szépen a métereket. Lesz edzőtábor is, és a terv az, hogy néhány versennyel is hangolódom majd a vb-re. Ja és a vizsgaidőszakot még nem is mondtam…

- Felszabadultan tudsz majd úszni a vb-n Japánban?
Lesz azért teher, csak most valóban másképpen, hiszen végre nem maradtam le egy világversenyről. Viszont, ha már így alakult, nem csak ott szeretnék lenni, hanem a célom egyértelműen az, hogy tovább javítsak ezen az időmön. Érdekes lesz a fukuokai helyszín is számomra, biztos, hogy kihívás lesz a világ másik felén úszni egy felnőtt világbajnokságon. Nincs ilyen tapasztalatom nyilván még. Tehát fogok magamnak bőven találni feladatokat a vb kapcsán is….

- Ugye ez a mostani időd nagyon jó esélyekkel kecsegtet az olimpiai csapatba való kerülés kapcsán is. Párizs mennyire motoszkál a fejedben már?
Ezen egyáltalán nem gondolkozom még, és ezt a legőszintébben mondom. Most abszolút csak a világbajnokság volt a cél, hogy előbb oda kijussak, a következő pedig, hogy ott jól teljesítsek. Felesleges is Párizsig előre tekinteni, van még egy év a kvalifikációból, én meg aztán különösen óvatos vagyok ilyen téren a múltbeli tapasztalatok miatt. Az ördög nem alszik…