- Mennyire borzaszt el ez a negyvenes?
Nagyjából úgy kezelem, mint az elmúlt húszat, csak mostanában valahogy gyorsabban telnek az évek, de egyébként nem borzaszt el egyáltalán, ennél szeretnék még többet leélni.

- Anno mikor kerültél kapcsolatba a Vasassal?
2006 őszén igazoltam ide, és mondhatom, hogy csodásan kezdődött, hiszen rögtön egy Eb-bronzzal sikerült nyitni, amiből utána még nyertem kettőt. Büszke vagyok a piros-kék versenyzői időszakomra, hiszen csapatbajnoki címeknek is részese lehettem, volt olyan, amikor még fiatalként, máskor pedig rutinosabb versenyzőként. Egyedül az a szívfájdalmam, hogy Vasas-színekben végül nem sikerült kijutnom az olimpiára, de összességében az egész pályafutásom kerek, jó szívvel gondolok rá vissza. Amit pedig nem sikerült elérnem sportolóként, azt majd a versenyzőimmel szeretném bepótolni.

- Szemmel láthatóan megtaláltad az utadat edzőként, ez volt mindig is a terved?
Szerencsés vagyok, mert nagyon jó testnevelőim és nevelőedzőim voltak, így bennem is már szinte gyerekként megérett a gondolat, hogy egyszer majd tanítani, edzősködni szeretnék. Szerencsés vagyok, mert mindkettő megvalósult, hiszen iskolában dolgozom tanárként, emellett pedig 2015 óta egy nagyon jó csapattal dolgozunk a Vasas birkózóutánpótlásáért.

- Mindig jó Nálatok lenni a Fáy utcai birkózósátorban, nagyon jó közösség vagytok. Mi a titok?
Talán az, hogy tökéletesen kiegészítjük egymást a kollégákkal. Az öcsémmel, Ákossal mi vagyunk a temperamentumosabb alkatok, de szerencsére vannak, akik ezt a nyugodtságukkal kiegyensúlyozzák, például Ubránkovics Csaba vagy korábban Bábszky Gergő. Az edzői gárda kiváló, igazi csapatként neveljük és képezzük a fiatalokat. A klub is mindenben támogat minket, nagyon jó a szülői közösség, és a versenyzők is mindent megtesznek a sikerért. Tényleg öröm ilyen környezetben dolgozni nap, mint nap.
 

- Mik a fő céljaid birkózóedzőként?
Nyolc éve, amikor elkezdtük a munkát, nagy vágyam volt, hogy az akkor 8-10 éves gyerekeket eljuttassuk a felnőtt szintig. Mondhatom, hogy ehhez most már nagyon közel vagyunk, hiszen a sportolóink nagy része már junior korosztályba lépett, évről évre fejlődnek, és a magyar mellett nemzetközi szinten is érnek el szép sikereket. Nagyon bízom benne, hogy minél tovább együtt tud maradni ez a csapat, és még sok közös örömben lesz részünk.

- És magadnak mit kívánsz a következő tíz évre?
Alapvetően egészséget, ez a legfontosabb, és továbbra is ilyen aktív életvitelt, amivel példát tudok mutatni a gyerekeknek is. Szeretnék családot, gyerekeket is, hiszen immár öt unoka van a Wöller-családban, így lassan rám is sor kerülhet. És persze azt kívánom még, hogy minél több gyerekkel tudjam megismertetni ezt a szép sportágat.