Folytatódik a sor, amelyben sportpályafutásuk befejezéshez közeledő vagy éppen a közelmúltban visszavonult klasszisok kapnak sportvezetőként szerepet a Vasas SC-nél. Dr. Steinmetz Ádám, Vatai Gabriella, ifj. Balzsay Károly után egy újabb nagynevű sportoló tevékenykedik a jövőben a tárgyalóasztal mellett is a piros-kék színekért.
A többi látványsporthoz hasonlóan, a százegy éves Vasas legfiatalabb szakosztályaként működő hokisok is remek lehetőséghez jutottak a társasági adótörvény kapcsán, Káposztásmegyeren, a Jégpalotában minden eddiginél szélesebb alapokon nyugvó utánpótlásműhely kialakítása a cél.

Markovits László a Vasas SC elnöke:
- Nagyon fontosnak tartom, hogy ambiciózus, tehetséges fiatalemberek révén gyarapodjon, erősödjön a Vasas sportvezetése. Elindultunk egy úton ezen a téren, és ebből azt hiszem az egész Vasas-család profitálni fog a jövőben.
A jégkorong, amit szokás a XXI. század sportágának is emlegetni, fiatal tagja a piros-kék családnak. Most már szinte bizonyosnak mondhatom, hiszen az érintett minisztériumok is rábólintottak a szándékunkra, hogy a Vasas SC a TAO-ból befolyó források, valamint támogatók segítségével lehetőséget kapott arra, hogy megvásárolhassa a káposztásmegyeri Jégpalotát. Ez a lépés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jégkorong szakosztályunkat magas szakmai színvonalú műhellyé váljon, hiszen saját otthon nélkül sokkal nehezebb egy sportágat egyesületi szinten működtetni.
Szuper Levente jégkorongban elért eredményei és megszerzett tapasztalatai feltétlenül alapot adnak ahhoz, hogy sportvezetőként is sikeres legyen, személyes találkozásunk során pedig olyan embert ismertem meg személyében, akinek szakmai céljai abszolút megegyeznek a mi elképzeléseinkkel. Örülök, hogy a Vasas-család egy újabb kiváló taggal bővült.

Szuper Levente, a jelenleg még aktív hálóőr, de most már aktív sportvezető is, készségesen nyilatkozott honlapunknak.

Azt hiszem sokakat meglepett, hogy Ön lett a Vasas jégkorong szakosztályának elnöke. Hogyan találtak egymásra a klubbal?
- A tapogatózások a két fél részéről ebbe az irányba már viszonylag régen, még tavaly nyáron megkezdődtek, de az tény, hogy csak nagyon kevesen tudtunk róla. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy már évek óta működtetem kapusiskolámat a Jégpalotában, teltházas turnusokban, és reményeim szerint igényes szakmaisággal. Erre figyelt fel Baljer Anikó, a Vasas jégkorong szakosztály fő támogatója, akivel egyre többet beszélgettünk, és egy idő után felvetődött: mi lenne ha? Én abszolút nyitott voltam a kérdésre, hiszen régóta dédelgetett álmom, hogy egyszer sportvezetőként tehessek a magyar hokiért, aminek bizony van még hova fejlődnie. Most kaptam egy olyan lehetőséget – Baljer Anikó ajánlására – Markovits Lászlótól, a Vasas SC elnökétől, amely vonzó és rendkívül megtisztelő számomra. Egyrészt egy komoly hagyományokkal bíró klubhoz csatlakozhattam, másrészt olyan körülmények között dolgozhatom majd, amelyeket mindig is etalonnak tekintetem külföldi tapasztalataim alapján.

Játékos pályafutása állomásaként jelenleg a kazahsztáni Arisztan Temirtau kapusa, nem okoz majd gondot Ázsiából irányítani a szakosztályt?
- A kinti szezon áprilisban ér véget, így addig tény, hogy nem sokat leszek Budapesten, de szervezési dolgokra, például a következő szezon edzőstábjainak összeállítására bőven lesz időm odakint is. Utána viszont hazajövök és fejest ugrok a munkába, amit már nagyon várok!

És mi lesz ez a munka, milyen tervekkel lát neki?
- Új és idehaza különleges dolgot szeretnék megvalósítani. A rendelkezésünkre álló létesítmény, a Jégpalota olyan kecsegtető lehetőségeket kínál számunkra, amivel élnünk kell. Azt gondolom, a fejlett hokikultúrával rendelkező országokban is ritkaság, hogy ennyi és ilyen minőségű jégfelület valamint kiszolgáló egység álljon egy szakosztály rendelkezésére. Olyan egységes szellemű és szemléletű utánpótlásbázist akarok felépíteni, ami például szolgál majd mindenki számára. A jégkorong nincs a legjobb helyzetben Magyarországon – mint ahogy sok más dolog sem –, nagy a széthúzás sportágon belül, rossz a kommunikáció a külvilág felé. Azt gondolom, hogy az úgynevezett „aranygenerációhoz” tartozó társaimmal együtt – akik közül hozzám hasonlóan többen is, különböző szinteken mostanában kapcsolódnak be a sportág irányításába –, sokat tudnánk tenni a helyzet javításáért. A jó szándék meg van bennünk, el kellene indulni mindenkinek egy közös irányba.

A klubon belül talál partnereket ehhez?
- A család mindig is szent volt számomra, úgy gondolom, hogy egy sportoló biztos háttér nélkül nem viheti sokra. Ezért kóként is nagyon szimpatikus volt a Vasas jelmondata: „A család az első”, Markovits elnök úrral beszélgetve pedig számos olyan dolog köszönt vissza, amelyek nekem mindig is értéket jelentettek. Az a profi, de egyben emberi szemlélet, amivel külföldi klubjaimnál megismerkedhettem, úgy látom nem idegen a Vasas vezetőiétől sem.

Tudjuk, hogy elsősorban az utánpótlás-nevelésra fókuszál a szakosztály, tavaly azonban még kupaezüstérmes, magyar bajnoki dobogós alakulatnak is szoríthattak a Vasas-függők. Lesz módjuk élvonalba tartozó együttest bíztatniuk a közeljövőben?
- Ez mindenképpen szerepel a terveinkben, hiszen nevelőegyesületként mindenképpen perspektívát kell mutatnunk a nálunk pallérozódó tehetségeknek. Azt, hogy ezt mikor tudjuk megvalósítani, sok mindentől függ még, a szövetséggel és a többi klubbal is egyeztetni kell ehhez. Régi vesszőparipám, hogy a magyar jégkorongnak szüksége van egy színvonalas saját bajnokságra, de ehhez előbb a már hiányolt egységet kell megvalósítani.