Vasas Óbuda – VK Doprastav (szlovák) 0:3 (–19, –24, –19)
Folyondár u., 150 néző.
Vezette: Baric, Mucha (horvátok)

Vasas: Borsos 1, Milovits 2, Sándor 12, Nagy E. 5, Oláh 6, Miklai 9. Csere: Lévai (liberó), Fábián, Gubicza, Gudmann.
Edző: Jókay Zoltán

Doprastav: Palgutová 11, Henson 5, Crkanová 10, Jelinková 5, Rojková 10, Pencová 11. Csere: Valachová (liberó), Vargová.
Edző: Eva Koseková

Az eredmény alakulása:
1. játszma: 1:7, 7:13, 10:15, 16:20. 19:24.
2. játszma: 8:5, 10:10, 19:16, 22:22, 24:25.
3. játszma: 9:9, 15:16, 17:20, 19:24

A játék összképe alapján nem látszódott klasszis különbség a két csapat között, ám mégis súlyos vereséget szenvedtünk. Az első és harmadik szettben végig a vendégek irányítottak, mi pedig csak kapaszkodtunk. Amikor felcsillant a remény a fordításra, egy-két súlyos hibával mindig sikerült „megnyugtatni” a pozsonyiakat. A középső játszmában pedig a pontok eloszlása miatt sem kellett volna idegeskednünk, hiszen például a végjátékra is megnyugtató előnnyel (19:16) fordultunk, mégis elveszítettük azt.
Jól jellemezte a helyzetet az a szinte folyamatosan látható kép, ahogy Jókay Zoltán széles gesztusokkal próbálja az edzéseken elsajátítottak előhívására ösztökélni tanítványait. Sajnos kevés sikerrel…

Jókay Zoltán vezetőedző:
- A pályán látottak ezúttal is egyértelmű magyarázattal szolgálnak a mai vereségre, sokadszorra is rendkívül pontatlanul játszottunk. Centereink egyáltalán nem érezték a játék ritmusát. Ez a blokkok ütemtévesztésénél nagyon jól megmutatkozott, ritkán éreztek helyesen arra rá, hogy mikor kell felugrani, mikor kell inkább kisegíteni a mezőnyben. 
Az is önmagáért beszél, hogy huszonnégy pontot adtunk ajándékba, a felét nyitásrontásból, a másik felét pedig hibásan megoldott fogadásból. A széleken az ellenfél gyors labdákkal nagyon jól kihasználta az összes gyengeségünket. Néha persze mutattunk szép dolgokat is, de addig nem leszünk eredményesek, amíg tartósan nem tudunk egyenletes színvonalon játszani. Ezúttal is amikor meg lett volna a lehetőség a fordításra vagy a magabiztos előny kialakítására, mindig jött néhány hiba, ami talpra állította az ellenfelet. 
Úgy tűnik, hogy egyszerre túl sok „házi feladatot” kapunk, ilyen tempóban nem megy még a tanulás.
Aztán itt van persze a „szegény embert az ág is húzza” effektus: Dékány Bernadett talpcsontsérülést szenvedett a héten, legalább két hétig nem számíthatok rá, pont olyan helyzetben, amikor stabilitásra, kiszámíthatóságra lenne szükségünk. Az ő megoldó készsége a fogadásoknál, a mai találkozón is nagyon hiányzott.

Gudmann Csilla:
- Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy dolgozni kell tovább. Én a munkában hiszek, annak eredményeként lehet technikailag és mentálisan is fejlődni, és nekünk mindkét területen van hova előrelépnünk. Egyébként én azért ma is tapasztaltam biztató dolgokat, de muszáj látni, a Közép-európai Liga mezőnye nekünk – így az első évben – még túl erős. Tavasszal a Magyar Kupára és a bajnokság rájátszására kell elsősorban koncentrálnunk, a hazai valamint nemzetközi színtéren begyűjtött tapasztalatokkal felvértezve pedig jövőre már eredményesebbek lehetünk.
Fontos, hogy mindenki megértse a csapatban, hogy a meccseken elsősorban a saját feladatát kell megoldania, az egyes részekből alakul ki az egész. Tavaly a BSE-ben Sándor Renáta azért is volt annyira eredményes, mert többen is voltak, akik bár kevésbé látványosan, de nagy alázattal „aládolgoztak”. A hasznosság és az eredményesség szempontjából nem feltétlenül kell mindenkinek az ellenfél térfelét bombázni.

További fotók>>