Vasas Óbuda – SVS Post Schwechat (osztrák) 0:3 (21, 22, 24)
Folyondár utca, 100 néző.
Vezette: Dovicocvic, Fatrdla (szlovák)

Vasas: Miklai 9, Milovits 7, Sándor 9, Nagy E. 9, Dékány 7, Oláh 4 Csere: Lévai (liberó), Fábián F.
Edző: Jókay Zoltán

Schwechat: Zburova 3, Radosova 3, Cooper 8, Simic 16, Engelhardt 5, Hatinova 7 Csere: Banwarth (liberó), Ojo 3, Hagglund, Ma, Rimser 9
Edző: Irina Brandstetter

A szokatlan kezdési időpontban, igazi nemzetközi társaság ellen mérkőztünk, hiszen az osztrák együttes színeiben: egyesült államokbeli, orosz, szlovák, bosnyák, német, osztrák-kínai játékosok léptek pályára.

A mérkőzés elején sokkal összeszedettebb együttes benyomását keltették a vendégek, és ez annak ellenére volt így, hogy a pontok számában tartottuk velük a lépést, nem tudtak jelentős előnyre szert tenni. A végjátékban azonban nagyon odafigyeltek a schwechatiak, így a 21 pontunk ellenére sem volt igazi esélyünk.
A második szettben mi kezdtünk jobban, folyamatosan nálunk volt az előny, de sok volt a hiba, például 8:6-nál két-két rossz nyitás követte egymást mindkét oldalon. 10:7-es vezetésünknél elég volt két figyelmetlenség, hogy lendületbe hozzuk riválisunkat, rövidesen már 11:15 volt oda. Elbizonytalanodtak az ütőink, és a nyitásfogadásunk is hagyott kívánnivalót maga után. A küzdőszellem azonban nem, így aztán mégegyszer felzárkóztunk (18:19), de vége most sem volt a miénk.
A folytatásban ismét mi vettünk jobb startot, úgy vezettünk 5:2-re, hogy a két pontot, két rossz nyitással ajándékoztuk ellenfelünknek, a szett közepén azonban újra fordult a kocka,  vezetést szerzett a Schwechat (14:16), a lelkesedésünk azonban töretlen volt, egészen játszmalabdáig jutottunk (24:23), de nem tudtunk élni vele.

Érvényesült a papírforma, a látottak azonban mindenképpen bizakodásra adhatnak okot a jövőt illetően, akár már szerda este a pozsonyi Slavia ellen.

Jókay Zoltán vezetőedző:
- Félénken kezdtünk, hosszú idő telt el, amíg a lányok eljutottak a nagyobb kockázatvállalásig, gyakorlatilag annyi volt a különbség a két csapat között, hogy ellenfelünk sokkal keményebben támadott. Mi kevésbé okosan tettük ezt, sokszor nem figyeltünk arra, mi történik a túloldalon, ez sokszor sablonos, könnyen hárítható kivitelezésekben mutatkozott meg. Tudom csábító az egyes blokk, de ilyenkor kellene gondolkodni…
Komoly hátrány volt, az is, hogy a második játszmában feladóink „elfelejtették” a leghatékonyabb ütőnket Sándor Renátát, mindössze egyetlenegyszer (!) indították támadásba.
Persze csináltunk szép dolgokat is, csak az a baj amikor valami bejön, akkor sem hisszük el, hogy ez a hatékony és üdvözítő megoldás, nem vagyunk képesek átlépni a saját árnyékunkat.
Összességében az utóbbi mérkőzések alapján azért azt látom, hogy jó úton járunk, kezd összeállni a csapat, rövidesen ez az eredményekben is meg kell, hogy mutatkozzon.