A szakosztály vezetőedzője, Bacskai Imre számolt be honlapunknak a nagyszerű eredményekről.

Kezdjük a végéről, ezúttal is a Vasas-Süllős volt a legeredményesebb bokszklub az OB-n, úgy is, hogy a tavalyi csapat jelentős része kicserélődött. Ez azt bizonyítja, hogy vannak tartalékaink…
- Én is így gondolom, hiszen komoly fölénnyel – 31 pontot gyűjtve –, egy egészen fiatal átlagéletkorú csapattal nyertük az összesítést, több tizenévesünk is megmutatta oroszlánkörmeit. Igazából csak Kurtucz Csaba tartozik az idősebb generációhoz, a gerincet a pályafutásuk csúcsa előtt járók alkotják. Itt az OB-n az egészen fiatalok is azt bizonyították, hogy már most lehet rájuk építeni, de rajtuk kívül olyan ifjúsági és serdülőkorú bokszolóink vannak, akik szintén hamarosan odaérhetnek a nagyok közé.

Menjünk végig részletesebben az eredményeken és a súlycsoportokon. Berna Dávidot légsúlyban éremesélyesnek tartotta a verseny előtt, noha tavaly az első körben búcsúzott. Önnek lett igaza, hiszen csak a döntőben tudták legyőzni.
- Lehetett volna még fényesebb is ez az érem, noha nagyon jó képességű ellenféltől kapott ki a fináléban. Három meccset vívott, amiből az első kettőben fölényes pontozással nyert, és különösen elsőn bokszolt jól. A döntőben előjött az a hiányossága, hogy téthelyzetben kicsit „elveszíti” a fejét, nem az előzetesen megbeszélteket hajtja végre. Erőtlen volt, maszatolt, ennek következménye csak vereség lehetett, de szép jövő várhat rá, hiszen szorgalmas, nagy munkabírású versenyző.

Könnyűsúlyban a tizennyolc éves Fodor Milán, már a felnőttek között is felállhatott a dobogóra.
- Teljes mértékben elégedett vagyok vele, négy meccset bokszolt, abból a másodikon, egy korábbi magyar bajnok ellen mutatta a legjobb teljesítményt. A döntőben a hazaiak kedvencével került össze, jól tartotta magát, de bírók sokat elnéztek a szombathelyi fiúnak, ráadásul azt is tudni kell, hogy Milán az elődöntőben kisebb sérülést szenvedett. Sikeres pályafutás elején tart.

Váltósúlyban ketten képviselték a piros-kék színeket… 
- Szimler Áron az első meccsen szoros pontozással maradt alul, ő is még alul van a húszon, kevés a meccstapasztalata, ez elsősorban a védekezésén látszott, mindent csak elmozgással akart megoldani.
Fiam, Bacskai Balázs toronymagas esélyesnek számított, és meg is felelt az elvárásoknak. A legjobb négy közé jutásért kettőt sem kellett ütnie, hiszen ellenfele edzője, már a felálláskor bedobta a törülközőt, az elődöntőben viszont végre egy jó meccset vívhatott. A kőszegi Nemes Erik jó barátja, gyakran meglátogatják egymást, most keményen elkezdték a harcot, és három kőkemény menetet bokszoltak végig. A döntő aztán megint nem tartott sokáig, az első menetben egy testre mért ütés után, ellenfele nem tudta folytatni a küzdelmet.

A 91 kg-osok között szintén aranyesélyünk és két indulónk volt…
- Darmos Józsi meg is nyerte, viszont már nem nálunk készül, így róla csak külső szemlélőként tudok véleményt alkotni. Ami feltűnő volt számomra, hogy mindegyik meccsén „álmosan” kezdett, és az elveszített első mentek után diadalmaskodott. A teljesítménye mindig is hullámzó volt, de hatalmas szíve van, amikor kell, képes a ritmusváltásra.
Tóth Alex is a fiatal tehetség kategóriába tartozik, nem egészen hat menet jutott neki itt Szombathelyen. Először, egy sok szabálytalankodással tarkított „birkózás” végén leléptették ellenfelét, majd a negyeddöntőben egy komoly múlttal rendelkező öklözővel szemben, nagyon szoros csatában maradt alul.

Volt egy nagy visszatérőnk is, Kurtucz Csaba, aki korábban – igaz nem vasasosként ¬– ötször nyert magyar bajnokságot a szupernehézsúlyban, most hosszú kihagyás után tért vissza és nyert a ringbe.
- Csaba kérdőjel volt számomra, hiszen civil elfoglaltságai miatt viszonylag keveset látom, a fizikai felkészülést, a futásokat otthon végzi, de az edzőterembe is viszonylag ritkábban jutott el. Azt gondolom, azzal, hogy a döntőben végigbírta a három menetet Bernáth ellen, és legyőzte őt, bebizonyította, hogy a munkát egyedül is elvégezte. Fejben nagyon összeszedett volt és rutinja is sokat segített neki.