2011.10.04. | Röplabda
A mariboriak elleni Közép-európai Liga találkozóra készülő csapatunk Erdélybe látogatott a múlt héten.

Még a nyárvégi, békéscsabai felkészülési torna hozadéka volt ez a meghívás, ott játszottunk a CSU Targu Mures csapatával, és a marosvásárhelyiek már akkor jelezték, hogy szívesen építenének ki velünk hosszabb távon is kapcsolatot. Ennek szellemében került most sor  most röplabdázóink látogatására a székelység fővárosába. Négy első osztályú romániai együttes, a vendéglátó CSU Targu Mures, az Universitatea Cluj, a CSM Sibiu és az UNIC Piatra Neamt volt az ellenfelünk. A marosvásárhelyiekkel az odautazásunk napján játszottunk, és talán a fáradtság is közrejátszott a sima 3:0-s vereségben. Utána viszont már három győzelem következett, a kolozsváriakat 3:1-re, a nagyszebenieket szoros csatában 3:2-re, míg zárásként a Kárpátokon túli Karácsonkő képviselőit 3:1-re vertük.

Jókay Zoltán vezetőedző:
- Nagyon jól jött ez a lehetőség, hiszen minőségi ellenfelekkel szemben gyakorolhattunk. Ez sajnos ránk is fér, mivel két alapemberünk esett ki hosszabb időre a sorból, így új felállást kell elsajátítania a csapatnak. Milovits Julinak Achilles-ín sérülése, Dékány Berninek pedig bordaközi izomhúzódása van, mindkettőjükre nagyjából négyhetes kihagyás vár. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy érthetetlen számomra a lányok hozzáállása, mindketten régóta küszködnek a problémájukkal, de nem vették komolyan azt, próbálták eltitkolni, illetve nem a megfelelő kezelést választották. Most sajnos odáig fajult a dolog, hogy a gyógyulás érdekében hosszabb pihenőre van szükségük, de ezzel nemcsak magukat, hanem a csapatot is sújtják.
Marosvásárhelyen próbáltuk ki az új szereposztást, Milovitsot a feladóposzton Gudmann Csilla pótolta, Oláh Vivien átlépett Dékány helyére, míg átlóban őt Stefanek Orsival és Takács Bernadettel váltottam ki. 
Meg vagyok elégedve azzal, amit láttam. Az első meccsen ugyan simán kikaptunk kilenc órai autókázás után, az ezen a találkozón mutatott játék még emlékeztetett az UTE ellenire, de utána már „harapott” a társaság, és időnként egészen jól játszottunk. Sándor Renátát a torna legjobb támadójának is megválasztották.
Jó volt a hangulat, és azért is hasznosak ezek az együttlétek, mert sokat tudunk beszélgetni. Próbálom elültetni a fejekben, hogy mennyire fontos a profi, mindenre elszánt gondolkodás. Lehet egy adott pillanatban jobb az ellenfél, de mindig minden körülmények között a legtöbbet kell kiadnia magából az embernek. Hozzáállás, kisugárzás terén egyébként volt is mit tanulnunk a román csapatoktól.

ja     
 

 


Hirdetések