A sorokpolányi születésű Szabó Éva 1964-ben csatlakozott a Vasas tenisz szakosztályához, klubunk színeiben lett válogatott teniszező és másfél évtizeden át erősítette a nemzeti csapatot.

Eközben 1973-ban és 1974-ben is az év teniszezője lett Magyarországon, karrierje során huszonhét magyar bajnoki címet nyert és a közvetlen világelitbe is bekerült. 

Legjobb helyezése a világranglistán a 37. volt, Monte Carlóban elődöntős, a Roland Garroson és a római salakpályás tornán egyaránt negyeddöntős hellyel büszkélkedhetett, a kontinensbajnokságokon pedig nyolc érmet nyert.

Hetvenedik születésnapján a rá jellemző lendülettel és humorral beszélt a Vasasba kerüléséről:
 
„1964-ben először úgy tűnt, a Honvédba kerülök, el is kezdtem ott edzeni, aztán egyik délelőtt szóltak, hogy le kéne menni a pályáról, mert jönne valaki játszani. Hiába kérdeztem, ki az a roppant fontos ember, aki miatt nem tudunk edzeni, nem válaszoltak. Aztán kiderült, hogy valami csíkos gatyás tábornoknak kellett a hely. Na mondom, ha a Honvédban ez így működik, akkor engem felejtsenek el! Hát így lett Vasas, de egy pillanatig nem bántam meg, csodálatos huszonegy évet töltöttem a klubnál”

Somogyi József mesteredzővel egy újabb magyar bajnoki cím után

Az egész vasasos klubélet egyik motorjaként tartották számon, a kemény edzések mellett törzsvendége volt a pasaréti étteremnek, imádta a kártyapartikat, és olykor Mészöly Kálmánnal és Farkas Jánossal is mulatott.

2011-ben a Vasas Sport Club életműdíjasa lett.

Élete utolsó évtizedeiben visszatért szülőhelyére, Vas megyébe, és sokat tett a szombathelyi teniszéletért.

Szabó Éva 77. születésnapja után pár nappal hunyt el, a Magyar Tenisz Szövetség és a Vasas SC is saját halottjának tekinti. Nyugodjon békében!

Szabó Éva búcsúztatására november 18-án 11:45-kor kerül sor Szombathelyen, a Jáki úti temetőben.

(borítókép: huntennis)