BSE-FCSM – Vasas Duna Autó Óbuda 0:3 (–23, –18, –22) 
Városmajor, 350 néző 
Vezette: Mocsnik, Ujházi 

BSE: Gudmann, Tóthné, Sándor R., Kötél D., Horváth A., Hackl. Csere: Tóth A. (liberó), Gregori, Szűcs K. 
Vezetőedző: Hollósy László 

Vasas: Milovits, Nagy E., Miklai, Dékány, Takács Zs., Borsos. Csere: Vatai (liberó), Lévai, Oláh V. 
Vezetőedző: Jókay Zoltán 

Az eredmény alakulása. 
1. játszma: 8:6, 13:14, 16:19, 20:23, 23:24. 
2. játszma: 8:5, 12:8, 13:14, 15:19, 17:23. 
3. játszma: 6:8, 12:14, 19:17, 21:23

Lehet-e ilyen rövid időn belül újra akkora szívvel röplabdázni, mint tették azt kedd este a lányok a Folyondár utcában? A fő kérdésnek ez tűnt számunkra a bajnoki címről döntő párviadal újabb mérkőzése előtt. A BSE otthonába látogattunk, oda ahol több mint két esztendő óta nem sikerült vendégcsapatnak győzelemmel befejeznie mérkőzést.

A csarnok zsúfolásig megtelt, és az már az első percekben bebizonyosodott, hogy hangerőben a Vasas-tábor nem ad esélyt a hazai szurkolóknak. A pályán viszont nem így indult.

Az ellenfél kulcsjátékosa, Sándor Renáta a mindjárt az elején két ponttal jelezte, nem akar úgy járni mint az előző meccsen, amikor rövid idő alatt sikerült teljesen elbizonytalanítanunk. Ennek ellenére a mezőnyjátékunkkal és az akarattal nem volt nem volt különösebb gond, de egy-egy hiba mindig becsúszott, így 10:6-ig is eljutott az ellenfél. De tapadtunk, ám markáns fordulópont nem volt tetten érhető, vagy ha mégis akkor 10:12-nél lehetett, amikor Vatai Gabi gyönyörűen szedett fel egy Sándor bombát, majd a feladást Dékány kegyetlenül beverte. Milovits Juli okos húzása után pedig először a mérkőzés során vezettünk (13:12). A következő percekben is ő volt a főszereplő, előbb okosan ejtett a pálya üresen hagyott sarkába, majd középen blokkolt, és máris kettő az előnyünk (16:14), rövidesen pedig négy (20:16). Elképesztően látványos labdamenteket láthattunk, amelyek végén Miklai Zsanett szép ejtésének és Dékány Bernadett erőteljes ütésének örülhetett a Vasas-tábor. 22:20-hoz kellett Takács széles nyitása, de ez sem okozott zavart, a következő labdamentben saját maga teszi jóvá a hibát, kemény ütésével szemben tehetetlenek voltak a hazaiak. A harmadik játszmalabda kihasználásával pedig a vezetést is megszereztük.

A következő szett elején ismét a hazaiak léptek el, akárcsak nem sokkal korábban, most is 10:6 oda, bár a játék képe ezt a különbséget egyáltalán nem tükrözte. Aztán fordult kocka, 13:13-nál egyenlítettünk, majd Dékány elirigyelve Milovits előző játszmabeli ötletét, szintén lágyan juttatta el a labdát az alap- és az oldalvonal találkozásához és már mi vezettünk. A 20:16-os mérkőzésállás ezúttal is kialakult, miközben parádés labdamentek után jutottunk pontokhoz. Ezúttal azonban nem engedtük felzárkózni vendéglátóinkat, tetemes különbséggel nyertük a játszmát.

A folytatásban mi kezdtünk jobban, hatalmas küzdelem folyt a pályán, de egy-két ponttal mindig nálunk volt az előny. Mosolygós arcok az egyik térfélen, feszült tekintetek a másikon. Tartott ez egészen a játszma közepéig, amikor fordított a BSE, Sándor egymás után érte le pontokat, 17:19-nél a pálya szélén éppen kezdtünk kétségbeesni, de nem úgy a lányok odabent. Takács Zsófi előbb blokkal megállította az ellenfél ászát, aztán ha már úgyis a mi térfelünkön volt a labda, azzal a lendülettel be is ütötte. Hasonló kombinációt valósított meg kevéssel később Nagy Eszter is középen, és máris mérkőzéslabdához jutottunk (24:21). Az elsőt még hárították a hazaiak, de aztán Miklai a szélről nem kegyelmezett.

A „csoda” tehát – köszönhetően a lányoknak – megismétlődött. Nálunk az előny, jövő csütörtökön a Folyondár utcában a bajnoki arany a tét!

Jókay Zoltán vezetőedző:
- Ma is kifogástalan odaadással és elszántsággal működött a csapat, szigorúan szakmai szemmel nézve viszont azt mondom, hogy kedden egy hajszálnyival talán jobban játszottunk. A tét miatt időnként kapkodásba torkollott egy-egy szituáció megoldása, technikai hibák is előfordultak, és nem voltunk annyira sokoldalúak sem mint két napja. A blokkokban nem tudtuk azt hozni amit az előző meccsen, viszont a mezőnyben ma is óriásit nyújtott mindenki, a megszelídített labdákból jól építettük fel a támadásainkat.
A második játszma közepétől kezdtem érezni, hogy oldódik a feszültség, kezdenek ellazulni a lányok. A folytatás szempontjából azt érzem nagyon fontosnak, hogy volt tartásunk, amikor hátrányban voltunk akkor sem uralkodott el a kishitűség. Mindhárom játszmában akadt olyan szakasz amikor ellenfelünk vezetett, és mégis tudtunk fordítani.
Egy hét szünet lesz a következő meccsig, a pihenő jól jön nekünk is, bár az igaz, hogy most lendületben vagyunk. Azt gondolom, ezzel a két meccsel átléptünk egy vonalat. A bajnokságban eddig még megszorongatunk sem sikerült a BSE-t és ez óhatatlanul is a győzelem hitének elvesztésével járt a mi, magabiztossággal az ő oldalukon. Most azonban áttörtük a gátat és ennek tudata egy hét alatt nem száll ki a fejekből.