Budapesti serdülőcsapatunk ugyan az utolsó fordulóban kikapott a BVSC-től, ezzel együtt is elérte célját, hiszen jobb gólkülönbségével harmadik helyen végzett a 2021/22-es bajnokságban. A mieinket az OSC és a már említett BVSC tudta csak megelőzni, a bronzért pedig a Fradinál bizonyultunk jobbnak egy hajszállal.

Komoly bravúr ez, hiszen a szezon előtt a nyolcba kerülés volt megfogalmazva reális elvárásként.
 

A csapat edzőjével, Takács Bálinttal beszélgettünk.

- Véget ért az első szezonod edzőként. A várakozásaidhoz képest mit kaptál ettől az új szerepkörtől?

Ha röviden akarom összefoglalni, akkor sokkal jobban élveztem és sokkal fárasztóbb volt, mint az előzetesen gondoltam.

- Mennyi munka van ebben a bronzéremben?

Szezon elején voltak lemaradások, de nagyon jól és keményen dolgoztak a fiúk, mind fizikálisan, mind technikailag, mind taktikailag sokat fejlődtek, aminek tavasszal beérett a gyümölcse. Egyébként szerintem ennél a korosztálynál hetven százalék a pedagógián és a pszichológián múlik. Meg kell találni a különböző személyiségű, hátterű fiatalokhoz a kulcsot. Van, akinél ez fegyelmezéssel, van, akinél bátorítással működik. Egy biztos, ha a tényeket nézzük, az ősz végén még éppen befértünk az első nyolcba, tavasszal viszont öt meccset megnyertünk, a nagy rivális Fradival pedig döntetleneztünk, így jobb gólkülönbséggel miénk lett a bronzérem. Az is nagyon hasznos volt, hogy ugyanezzel a csapattal elindultunk az ifik Budapest-bajnokságában. Itt is nagy fejlődés volt tapasztalható, hiszen az őszi szakasz hat pontjához képest tavasszal, a második fordulóban tizenhat pontot tudtunk szerezni, és nagyon becsületesen helytálltunk.

- Ha jól tudom, a fő cél egyébként nem is a bajnoki helyezés volt.

Az elsődleges elvárás az volt, hogy a következő szezonra három-négy játékost adjunk fel az országos serdülőcsapatba. Ehhez képest nyolcan fogják elkezdeni a felkészülést, és szerintem a többségük meg is fog tudni ragadni. Ez mindenképpen nagy dolog a mi szempontunkból.

- Azért gondolom, a hosszú távú célok mellett a srácoknak a kézzelfogható érem megszerzésre is sokat jelentett.

Nemcsak nekik, hanem nekem is. Kicsit meg is lepődtem magamon, hogy a végére mennyire fontosnak éreztem, hogy odaérjünk a dobogóra. Elkapott a versenyszellem… Azt pedig mindenképpen elmondanám zárásként, hogy hálás vagyok, hogy ebben a közösségben dolgozhatok. Köszönöm az összes kollégámnak, kiemelten Lakatos Gyula erőnléti edzőnek, aki sokat foglalkozott a csapattal. Emellett a legszorosabb szakmai kapcsolatom Homonnai Danival van a közös korosztály miatt, de természetesen Kovács Robit vagy éppen Bóbis Mátét is ezer éve ismerem. Földi László pedig tizenöt évig volt az edzőm. Köszönöm, köszönjük tehát a segítséget mindenkinek, beleértve az anyaegyesület és a szakosztály vezetését is.