2011.04.13. | Röplabda
Fantasztikus hangulatú mérkőzésen, lehetetlent nem ismerve, a lányok három szettben egalizálták a bajnoki döntő állását.

Vasas Duna Autó Óbuda - BSE-FCSM 3:0 (18, 25, 28)
Folyondár utca, 400 néző
Vezette: Hóbor, Szabó P.,

Vasas: Miklai (15), Milovits (5), Nagy (8), Dékány (13), Takács (12), Boros (4) csere: Vatai (libero), Lévai (1), Oláh,
Vezetődző: Jókay Zoltán

BSE: Tóthné (8), Horváth (5), Sándor (19), Hack (5), Gudmann (3), Kötél (5), csere: Tóth (libero), Kolada (1), Gregori , Szűcs, Kiss (1),
Vezetődző: Hollósy László

A mérkőzés állásának alakulása:
1.szett: 3-3, 10-6, 14-10, 16-12, 18-14, 21-17, 25-18
2.szett: 1-3, 4-6, 9-6, 9-9, 15-13, 19-16, 23-20, 24-22, 27-25
3.szett: 1-3, 2-5, 6-6, 8-7, 12-11, 16-13, 19-15, 20-17, 22-21, 24-22, 30-28

Bánhatja aki nem volt ott kedden a Folyondár utcai csarnok lelátóján. A csapat az idény legjobb játékát produkálva, a Vasas fanatikusok fáradhatatlan biztatásától kísérve győzött, és bizonyította remek együttesünk van.
Pedig vasárnap este nem így néztek ki a dolgok, hiszen az idei bajnokság során ötödször kaptunk ki 3:0-ra ősi fővárosi riválisunktól. Vezetőedzőnk Jókay Zoltán, valamint rutinos liberónk Vatai Gabriella ugyan a találkozó után hangoztatta, hogy a Folyondárban majd másként lesz, de ezt sokkal inkább gondoltuk kötelező kincstári optimizmusnak, sem mint belső meggyőződésnek. 

Aztán csütörtökön kiderült, igazuk lett!
Az első pillanattól érződött a lányok játékán a mindenre elszánt akarat. Hatalmas hőfokon égett az egész csapat, pedig majdnem edző nélkül kellett kezdeniük, hiszen Jókay Zoltánnak másfél órájába telt, míg átjutott a budapesti csúcsforgalomban a TF-ről a Folyondárba.
Mindjárt az elején sikerült kézbe venni az irányítást, minden labdáért megküzdöttünk és a támadások során is hatékonyak voltunk. Már ekkor döntőnek tűnt és a végén az is lett, hogy az ellenfél vezéregyéniségével Sándor Renátával szemben is vállaltuk a kihívásokat. Ez ebben az időszakban elsősorban még csak Vatai Gabi parádés mentéseiben mutatkozott meg, ezek után lett előbb 14:10, majd 19:14 a javunkra, de 23:17-nél már Miklai és Nagy sánca is megállította a BSE bombázóját. A vendégek széles nyitásával aztán bezsebeltük a hőn áhított és lélektanilag mindenki által nagyon fontosnak tartott első játszmát.

A folytatásban megijedni sem volt időnk, máris 2:5 állt az eredményjelző táblán. Hosszú nyitás a részünkről, egymásra várt az alapvonalnál Vatai és Takács, a jól ismert hibák…
Röviddel később azonban már tudtuk, ezúttal nincs kétarcúság. Milovits Juli parádés húzása, Miklai Zsanett okos ejtése, Takács Zsófi hatalmas ütése és máris 7:6 ide, sőt rövidesen 9:6. 
Hatalmas küzdelem folyt a pályán, a játék képével az eredmény alakulása is hullámzott, de többnyire mi vezettünk. Milovits Juli nagyon jól szolgálta ki a széleket, ahonnan ütőink szorgalmasan gyártották a pontokat. Feladónk váratlan dolgokat is bevetett, 15:13-nál okos ejtése landolt BSE térfelének sarkában és okozott örömteli felhördülést a nézőtéren. Időnként elképesztő labdamenteket élvezhettünk, 24:20-nál pedig gondolatban már beírtuk a 2:0-át. Aztán megremegtek a kezek és pillanatok alatt 24:24 lett. Az időkérés megnyugtatta a kedélyeket, Nagy Eszter pontjával harmadszor jutottunk játszmalabdához (26:25), Dékány Bernadett pedig ász szervájával érvényre is jutatta azt.

A harmadik szett számszerűleg úgy kezdődött, ahogy az előző. Előbb 2:5, aztán 7:6, most Miklai kellett ehhez, előbb blokkolt, majd ütött. 8:7-nél újabb kulcsmomentum, Sándor Renáta hátulról nem tudta átjuttatni a labdát a hálón, majd kezébe temette az arcát…
Nálunk viszont Dékány percei következtek: szélről, középről, bárhonnan, ha jött a labda beütötte. 15:13, majd 20:15 nekünk, innen már nem lehet veszíteni. Vagy mégis? A végjáték igazi horror, a padlón lévő ellenfél nem adta fel, kapaszkodtak keményen, hét mérkőzéslabda (nekik is volt egy) kellett a győzelemhez – no meg Takács Zsófi, aki a kritikus pillanatokban kézbe vette a dolgok irányítását –, de meglett!

Folytatás csütörtökön hat órakor a Városmajorban!

Jókay Zoltán vezetőedző:
- Ez most a kispadról is tetszett, amit többször hiányoltam ezúttal megvalósult. Kevés volt a görcs, a lányok belefeledkeztek a mérkőzésbe, valóban „játszottak”. Régen láttam a csapatomtól ennyi figuratív akciót, a hármas vonalon kívüli jó támadást.
Megbízhatóan fogadtuk a nyitásokat, bravúros mentéseket produkáltunk a mezőnyben, és egy idő után ezekhez a blokkjaink is felnőttek. Örülök Milovits Juli játékának, jól mozgatta a csapatot, figyelt végig nem ragaszkodott az elsőre elgondoltakhoz, az adott szituációknak megfelelően mert váltani.
Remélem csütörtökön is tudunk ilyen hőfokon égni, de nem lesz könnyű. Elég ha arra gondolok, hogy holnap Vatai Gabi ledolgozza a maga nyolc óráját a munkahelyén, én meg bemegyek tanítani…
De ez a helyzet, ezt kell megoldanunk és a csapat ma bebizonyította, hogy képes rá! 

ja         
fotó: Doba istván        


Hirdetések