Három kiváló öklözőnk, Bacskai Balázs, Darmos József és Bouquet Bence, valamint edzőjük Bacskai Imre is tagja volt annak küldöttségnek amely történelmet írt, hiszen a karibi szigetországban még sohasem edzőtáboroztak magyar bokszolók.
A mindenek előtti célon, a jövő évi olimpián túl, az idei esztendő nagy versenyeire, így az azerbajdzsáni világbajnokságra készülő Európa-bajnokunkat, Bacskai Balázst kérdeztük az odakint szerzett benyomásairól.
Mit adott ez a másfél hét?
- Tömören összefoglalva azt mondhatom, sikeres edzőtáboron vagyunk túl, az eltervezett feladatokat megoldottuk. Ennél persze jóval többről volt szó, hiszen az amatőr ökölvívás egyik fellegvárában, egy különleges, egzotikus országban gyakorolhattunk. Az itt szerzett tapasztalatok biztos hogy a csapat minden tagjának komoly muníciót jelentenek majd a jövőben.
Akkor folytassuk részletesebben, előbb talán a szakmai oldallal…
- Egy Havanna közeli lévő szállodába, a Villa Panamericanában laktunk, ahonnan busszal jártunk át a Estadio Olímpico nevezetű edzőtáborba, ahol gyakorlásaink nagy részét végeztük. Itt több más nemzetbeli, a hazaiakon túl argentin, ausztrál, perui, svájci bokszolók is készültek rajtunk kívül. Elég feszes napirendünk volt, naponta három gyakorlással. Kora reggel hosszú futással kezdtünk, délelőtt kesztyűzéssel vagy ismét állóképességi edzéssel folytattuk, délután pedig az edzőteremben zártunk. A 95%-os pártartalom volt az egyik legnagyobb ellenfelünk, hiszennéhány napig igazi nyári melegben volt részünk. Fontos tapasztalatokat szereztünk a kesztyűzések során is, bár a kubaiak közül csak fiatalokkal találkoztunk. Én persze többnyire nálam magasabb súlycsoportba tartozókkal mérkőztem.
fotó: Ch.Gáll András
És milyen Kuba?
- Gyönyörű ország, fantasztikus természeti adottságokkal, de mindenütt tetten érhető a nagy szegénység, amit bizony elszomorító látni. Számtalan helyen szúrt szemet, hogy a valaha szép, stílusos épületeket nem tudják karbantartani, a lelakott, omló vakolatú házak egész sora bizony lehangoló látvány. De a számunkra sokszor nyomorúságosnak tűnő körülmények ellenére mégis kevés szomorú emberrel találkoztunk. Mosolygósak, barátságosak, gyakran az utcákon perdülnek táncra. Hosszú futásaink során amerre elhaladtunk éljeneztek, tapsoltak minket, elég nagy ellentéteként annak, amit itthon ilyenkor nemegyszer hallunk: „Kik ezek a hülyék?”.
Tehát jól érezte magát.
- Így van, remekül éreztem magam, bár egy hét után már akadt némi honvágyam, hiszen internetezni nem tudtunk a telefonálás meg azt hiszem érthető módon nem volt egyszerű. A mai világban meglehetősen szokatlan dolog, hogy valaki ilyen hosszú időre el legyen zárva az otthoni információktól, és ezt nem is éltük meg könnyen.
Persze nem panaszkodni akarok, hiszen az edzéseken túl olyan programjaink is voltak, mint egy egész délutánon át tartó fürdőzés az Atlanti-óceánban, amit a kinti magyar követség szervezett meg a számunkra.
fotó: Ch. Gáll András
Miként élik meg a kubai sportolók a sanyarú körülményeket?
- Azt gondolom mindenkinek - aki a feltételekre panaszkodik nálunk -, látnia kellene miként készülnek ezek a fiatalok a világ ökölvívásának meghódítására. Ott az edzőtáborban nyolcan laknak egy 10-12 négyzetméteres szobában, emeletes ágyakon alszanak, meleg víz nincs, hideg sem mindig. Persze tudtuk azt, hogy egykor színvonalas hely lehetett ez a tábor, de mára bizony némileg lepusztult. Ez egyébként jól látszott az edzőtermek vagy a rekortán futópálya állapotán is.
Most viszont már előre kell tekinteni, mik a legközelebbi feladatok?
- A hazaérkezésünk óta Budapesten, Angyalföldön edzünk, majd hétvégén utazom ki Németországba, a második csapatbajnoki mérkőzésemre. Utána kedden pedig már kezdődik az 55. Bocskai emlékverseny Debrecenben, ami igazán kemény és fontos erőpróba lesz számomra.
