A hosszú percek óta türelmesen nyilatkozó Szilágyi Áront hallgatva egyre inkább az az érzésünk támadt a BOK-csarnok vegyes zónájában, hogy nem igazán lennénk mostanában az ellenfelei helyében...

Mert bizony ki lehet jelenteni, hogy háromszoros olimpiai bajnokunk újabb szintet lépett, miközben már eddig sem kis magasságokban forgatta azt a bizonyos kardot.

Ahogy ő fogalmaz, a három ötkarikás aranya után már minden versenyt ajándéknak fog fel.

A Gerevich-Kovács-Kárpáti vk-n pedig megnézhettük gyakorlatban is, hogy ez mit jelent a világ legjobbjai ellen...

Röviden összefoglalva: teljes nyugodtságot, folyamatos kontrollt a páston történt események felett, és könnyed, önfeledt vívást.

Mindez Áron rutinjával megspékelve gyakorlatilag halálos fegyver, így aztán annyira nem is meglepő, hogy most hazai páston menetelt el az aranyéremig, legyőzve Szatmári Andrást, a legutóbbi olimpiai döntős ellenfelét, Samelét, a koreai Kimet, a végén pedig a másik olaszt, Curatolit is.

Megingás nem sok volt, de például az elődöntőben a koreai ellenfél ellen 14-14-nél is teljesen magától értetődően vitte be a győztes tust vasasos legendánk.

Mert bár a legenda szóval illik óvatosan bánni, de amit ezekben az években Szilágyi Árontól látunk a páston, arra nagyon oda kell figyelni, hiszen ritkán adatik meg testközelből követni ilyen szintű sportteljesítményt, ilyen szintű sportembert.

Ja igen, és amikor lejött a pástról a 15-7-re megnyert finálé után, csak annyit mondott a gratulációra válaszul, hogy köszöni, jólesett. Mármint jólesett neki a vívás. Aztán még az interjúban hozzátette, hogy mosolygott az ellenfelekre, sőt, párszor megdicsérte a szép találataikat. Na, ez tényleg őrület...

Borítókép: hunfencing