Az év első kézilabdás interjújában vezetőedzőnket, Penszki Gergelyt kérdeztük a már lejátszott bajnoki mérkőzésekről, a sérültekről és persze a folytatásról.
Tíz NB I-es mérkőzést játszott csapatunk a múlt évben, két győzelmével négy pontot szerzett, ami pillanatnyilag a tizenharmadik helyre elég a tabellán. Az első 2022-es interjúnkban mindenekelőtt arra kértük vezetőedzőnket, Penszki Gergelyt, hogy értékelje a mögöttünk hagyott találkozókat.
„A szezon kezdete dicséretes volt. Az akkor megszerzett négy pont okot ad arra, hogy bízva magunkban dolgozzunk a célért, amit kitűztünk. Ugyanakkor az is igaz, hogy a megszerezett négy mellett sajnos ugyanennyi pontot biztosan el is vesztettünk olyan mérkőzéseken, amelyekben benne volt a győzelem lehetősége, viszont a játékunk és formánk hullámzását nem bírja el a csapat. Volt, hogy nem volt szerencsénk, volt, hogy nem tudtunk a játékvezetői felfogáshoz alkalmazkodni, és volt, amikor magunknak tettük nehézzé a mérkőzést az adott teljesítményünkkel. De hiszem, hogy a Mosonmagyaróvár elleni támadójátékunk, a váci első félidőnk, a Budaörs elleni kimagaslóan tudatos védekezésünk vagy a Fehérvár elleni mentális erő nem a véletlen műve, és képesek vagyunk megismételni ezeket. Azt bártan kijelenthetem, hogy a csapat és a stáb minden tagja nagyon akarja és nagyon vágyik arra a sikerre, melyet a klub már régóta megérdemelne.”
Penszki Gergely szerint a kiegyensúlyozottság lehet a kulcs a szezon második felében Fotó: Vasas Attila
Természetesen az elmúlt hónapok az NB I-ben még rutintalannak számító együttesünknek számos tanulsággal jártak.
„Nem fér bele, hogy minden héten valaki más legyen a csapat legjobbja. Stabilabb és kiegyensúlyozottabb, ezáltal kiszámíthatóbb teljesítményre van szükség minden játékos részéről. És szintén nagyon fontos a tudatosabb mentális felkészültség. A testünk sok mindent kibír, az elménk az, ami gátat szabhat egy-egy jobb teljesítménynek. Jó példa erre a legutóbbi, MTK elleni mérkőzésünk, amelyet, a csapattal utólag visszanézve láttuk, hogy szinte minden egyéni technikai végrehajtás hibás volt a védekezésünkben, ezáltal taktikailag sem sikerült megvalósítani azt, amit előzetesen megbeszéltünk.”
Jó volt látni, hogy a múlt év utolsó meccsén hónapok után visszatérhetett a pályára csapatkapitányunk, Pénzes Laura. Róla is elmondta vezetőedzőnk a legfrissebb információkat.
„Laura igen fontos láncszeme csapatunknak. Csapatkapitányként játékosként egyaránt meghatározza csapatunk arculatát a játék minden fázisában. Mentalitása, személyisége miatt nagyon hiányzott a csapatunkból. Komoly veszteség volt a kiesése, a vállsérülése nem mindennapos. Az egyik vállán egy korábbi sérülés elhúzódó fájdalmai erősödtek fel, míg a másik vállára a Győr elleni mérkőzésen esett rá, ami miatt hosszú időre nélkülözni kellett őt. Azóta folyamatos orvosi kontroll mellett zajlott a rehabilitációja. Mindez azért ilyen hosszú ideig, hogy a karrierjét ne veszélyeztessük komolyabb műtétekkel. Fokozatos erősítés, gyógytorna, különböző kezelések során jutottunk arra a pontra, hogy végre újra pályára kerüljön. Az apró lépésekben meghatározott visszaépítése miatt játszott csupán néhány percet az MTK ellen, nem akartunk többet kockáztatni, mint amennyit nyerhetünk vele hosszú távon, ha teljesen egészséges. A folytatásban való szerepvállalása nagy mértékben a rehabilitáció haladásától függ, a következő fordulóban is biztosan játszani fog.”
Csapatkapitányunk, Pénzes Laura az MTK ellen ismét pályára léphetett Fotó: Vasas Attila
Sűrű január elé néz együttesünk, három bajnoki és egy kupamérkőzés vár rá a következő három hétben.
„A realitás talaján maradva azt tudom mondani, hogy borzasztó nehéz helyzetbe kerültünk. Példátlan sérüléshullám megy át a csapaton, a belső posztokon gyakorlatilag csere nélkül kellett lejátszanunk az utolsó mérkőzést. A helyzetet tovább nehezíti a vírushelyzet, előfordulnak megbetegedések. Láttuk, mire vagyunk képesek és milyen hangulatot teremtenek a szurkolók akkor, amikor jól játszunk. De azt is éreztük, hogy amikor lelkileg megtörnek a lányok, bár nagyon szeretnénk, nem tudunk örömet okozni szurkolóinknak. A következő meccseken csak akkor lehetünk elégedettek, ha mindenki teljesen felkészülve érkezik a csarnok bejáratához. Mindenkinek tudnia kell, hogy az öltözőbe belépni kiváltság, onnan kifutni a pályára megtiszteltetés, a legjobb tudásunk szerint játszani pedig kötelesség. Ha újra olyan egységesek leszünk, mint a szezon elején, akkor meggyőződésem, többre vagyunk képesek. Szeretném, ha minden meccsen úgy küzdenénk, mintha az életünk múlna rajta, mert egyszer tényleg így lesz.”
