A Vasas Akadémia fiú U14-es A csapata az őszi szünetet maximálisan kihasználva Franciaországban járt és a helyi klub együttesével, illetve regionális válogatottakkal mérte össze tudását. A küldöttség az U16-os gárda példáját követte, amelyik augusztusban volt az élvonalbeli Nanterre92 vendége. A két egyesület közötti nemzetközi tapasztalatcsere szervezője ezúttal is akadémiánk szakembere, a két évtizeden át Franciaországban élő és dolgozó Kárpáti Dániel volt.
U14-es csapatunk szeptember közepén selejtező-tornán vett részt a hazai korosztályos bajnokságban és három nagyarányú győzelemmel harcolta ki a felsőházban szereplés jogát. Ekkor már az akadémiára nyáron érkező szakember, Márkus Attila irányította az együttest, aki számára több szempontból is fontos volt a közös franciaországi túra.
„Ahhoz, hogy egy edző és csapata a kellő összhangban tudjon egymással dolgozni, meg kell ismerniük egymást, amihez idő, valamint jó közösségépítő programok szükségesek – mondta el honlapunknak Márkus Attila, aki szerint az utazás tökéletes alkalmat kínált a közösségi szellem megerősítésére és az ismerkedésre. – Ráadásul távol az otthonunktól, egymásra utalva, ezek a ritka és szép élmények a szokásosnál is közelebb hoztak bennünket egymáshoz. De nemcsak emiatt jött a legjobb időben ez a túra. Úgy hozta a sorsolás, hogy a selejtezőt követően nekünk jutott a pihenő szerep, így több mint egy hónapja nem játszottunk meccset, miközben megfelelő edzőpartnereket sem találtunk. Akivel érdemes lett volna, az a következő fordulóban volt érdekelt. A folyamatos edzések viszont igen egyhangúvá váltak, ki voltunk éhezve arra, hogy végre igazi meccset játszunk.”
A La Défense híres lépcsőjén akadémistáink is fotózkodtak, s klubunk nevét rakták ki. Így festett az első, vagyis a V-betű
A szakember szerint abban is bíztak, hogy magas színvonalú találkozókban lesz részük, amelyek a két ország kosárlabdázása közötti különbség miatt számos újdonsággal szolgálhatnak a fiatal játékosoknak, s ezáltal az alkalmazkodó képességüket is fejleszteni, illetve tesztelni tudják edzőik. Ez így is történt, a régiós kiválasztó programban szereplő válogatottak elleni találkozók pedig a túra tudatos szervezését bizonyították.
„Ebben a korban a francia játékosok még szabadabban játszanak, az egyéni képességek dominálnak, mi viszont szervezettebb, taktikusabb kosárlabdázást tanítunk nekik – folytatta az út értékelését Márkus Attila. – Azt néztük meg, hogyan teljesítenek egy ilyen környezetben, miközben a különbségeket fokozta ellenfeleink tőlünk eltérő, erősebb és magasabb testfelépítése is. De voltak más furcsaságok is, a gyorsabb támadójáték és indítások érdekében a védő térfélen a bírók nem kezeltették a labdát, aminek megszokására a teljes első meccsünk ráment. Úgy gondolom, éppen ezek a tapasztalások segítenek a mi srácainknak abban, hogy jobb játékosokká váljanak. Összességében egy komoly csapatépítési folyamat indult, amelyben fontos mérföldkő a franciaországi vendégszereplés.”
Az együttes hazaérkezését követően néhány játékost arról kérdeztünk, milyen élményekkel gazdagodtak az utazás és a meccsek során, s melyek azok, amelyekre még nagyon sokáig emlékezni fognak?
Reggeli közös átmozgató torna a parkban
„A pályán kívül számomra az Eiffel-torony volt a legemlékezetesebb pillanat, valamint az edzőinkkel tett közös városi séták – idézte fel a párizsi kirándulásokat Zöldi Péter. – A pályán szerzett legfontosabb tapasztalat pedig a védekezés fontossága volt, náluk ezt láthatóan komolyabban tanítják, mint nálunk. Ez azért volt meglepő, mert a hazai bajnokságban nekünk éppen ez az erősségünk, itthon ebben emelkedünk ki a mezőnyből. Most kicsit megtapasztaltuk, milyen lehet ellenünk kosárlabdázni. A magassági és fizikális hátrányunkat viszont nehéz volt a sebességgel ellensúlyozni. Szerintem óriási megtiszteltetés egy francia élvonalbeli csapat fiataljai ellen játszani, mégis azt tanultam a helyzetből, hogy tőlük sem kell félni. Senkitől sem kell félni! Legfeljebb arra kell ügyelni, hogy a saját játékunkat játsszuk. Az első meccsen sajnos belementünk a rohanásba, aminek nagy része volt a vereségünkbe. De hát tanulni mentünk Franciaországba.”
Elek Domonkos szerint egészen más érzés volt a csapattal egy ilyen hosszú utazás során együtt lenni, mint a hétköznapokban, a vicces pillanatokat pedig különösen élvezte:
„Nagyon megfogtak az utcák és az épületek, mert mindegyik különböző volt és az itthon megszokottól eltérő. De ez igaz az emberekre is, úgyhogy nekem az ottani változatosság, sokszínűség volt érdekes. A pályán az ellenfeleink elősorban az egy-egy elleni játékra építettek, az elzárásokat például nem is alkalmazták, viszont egész pályán agresszívan letámadtak. Még az egy évvel fiatalabbak is simán felvették velünk a versenyt. Ebben persze az is közrejátszott, hogy fizikálisan erősek és magasak voltak. Nagyon sok hasznos tapasztalatot szereztem.”
A házigazda Nanterre 92 ellen még a szó szoros értelmében belefutottak játékosaink egy vereségbe, a regionális válogatottak ellen azonban nyerni tudtak.
A Vasas Akadémia küldöttségében vendégjátékos is szerepelt, a Soproni Tigrisek kosárlabdázója, Szalontai Máté. Neki tehát nemcsak az ellenfelekhez, de saját, alkalmi csapattársaihoz is igazodnia, illetve alkalmazkodnia kellett:
„Szerintem hamar beilleszkedtem, az első meccs volt ilyen értelemben a legnehezebb. De jó társaságba, nagyon jó fej srácok közé kerültem, úgyhogy jól éreztem magam. Először jártam Párizsban, ezért valamennyi látványosság lenyűgözött. Amiről eddig csak hallottam, most személyesen is láthattam. A koronavírus-járvány miatt saját klubcsapatommal sem volt lehetőségünk arra, hogy nemzetközi tornán vegyünk részt, ezért is örültem a lehetőségnek. Nekem különösen tetszett, hogy Attila sokat cserélt, jól elosztotta a perceket, remekül megérezte ki mikor fáradt, vagy éppen ki mikor szeretne még játszani. Az ellenfelek nagyon erősek voltak, nem figurákból támadtak, hanem egy passz után már be is törtek a kosárra. A második meccsünk volt számomra a legemlékezetesebb, mert bár az első félidőben is vezettünk, a szünetben kapott utasítások alapján a másodikban már a mi akaratunk érvényesült. Szinte nem is hagytuk őket átjönni a félpályán. Nagy élmény volt számomra a túra, elsősorban azért, mert igazi csapatként léptünk fel.”
A városnézésen, az edzőmeccseken és a közös gyakorlásokon túl még egy igen fontos programban volt részük a Vasas Akadémia serdülőinek. Október 23-án ők is ott ültek a Nanterre 92 – Foss-sur Mer bajnoki találkozón, amely a vendégek 85-74-es sikerével zárult. Fiatal játékosaink pedig életre szóló élménnyel gazdagodtak.
„Ez a meccs maradt meg bennem a leginkább, ennyi embert talán még nem is láttam együtt élőben – idézte fel a francia élvonalbeli találkozót Zöldi Péter. – El kell ismerni, a játékosok minden elemben jobbak a magyaroknál, különösen feltűnő volt, hogy akinek jól ment a játék, azt az irányító szinte tömte a labdákkal. A negyedik negyedben nagyon jól játszottak vendéglátóink, hiszen húsz pontos hátrányból, visszajöttek mínusz hatra. Triplákat dobtak, gyorsindítottak, a szpíker pedig fantasztikus hangulatot teremtett. Végül kikapott a „csapatunk”, de így is fantasztikus élmény volt.”
Elek Domonkos is a zsúfolt nézőteret emelte ki elsőként a meccs kapcsán:
„Nagyon sokan voltak a csarnokban, és mi is kivettük a részünket a szurkolásból, természetesen a vendéglátóink oldalán. Magas színvonalú találkozó volt, nagyon bátran vállalták a kinti dobásokat. Belülről sokkal kevesebbet kísérleteztek. Megnéztük a tizenkilenc éven aluliak meccsét is, ők is nagyon jól védekeztek, sok hárompontost elengedtek, de náluk még az eredményesség korántsem volt olyan jó, mint a felnőtteknél. Erre a hangulatra, még sokáig emlékezni fogok!”
Az elmaradhatatlan párizsi fotó, az Eiffel-toronnyal
