A Vasast ebben az esztendőben szűk létszámú csapat, összesen hat versenyző képviselte, de ők mindnyájan kitettek magukért. A mérleg piros-kék szempontból három ezüst- és egy bronzérem, valamint két jónak mondható helyezés.

Ajkler Zita balról  (fotó: Mérei lászló)

Lássuk, miként értékeltek a főszereplők:

Tizenkét esztendővel ezelőtt volt hatodik Ajkler Zita a budapesti Európa-bajnokságon, és sok minden más mellett, két olimpiát is megjárt azóta. Idén júliusban Nyíregyházán, a veterán Eb-n szerzett egy arany- és egy ezüstérmet, miközben évek óta az Eurosport magyar nyelvű szekciójának munkatársaként dolgozik. A mindig mosolygós és barátságos atlétanő, fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel végzi edzéseit és tartja velük a lépést eredményességben. Nem volt az másként Debrecenben sem, ahol távol- és hármasugrásban egyaránt a második helyen végzett.
- Nem vagyok teljesen elégedett, hiszen távolban nyerni szerettem volna. Július utolsó hetében azonban Barcelonából, az atlétikai Európa-bajnokságot közvetítettük, egy teljes hétig nem tudtam edzeni, ráadásul aludni se sokat aludtam. Ez azt hiszem, nem használt a formámnak, bár örök optimistaként reménykedtem abban, hogy talán nagyon nem esek szét. 
Aztán a verseny napján sem volt szerencsém, Debrecen felé utazva egy baleset miatt dugóba kerültünk az autópályán, szűk egy órával a kezdés előtt értünk a stadionba. Ezzel együtt négy centiméterrel maradtam el az első helyezettől, de mégis csalódott vagyok. 
Másnap a hármas viszont meglepően jól sikerült. Életem legjobbját értem el úgy, hogy túl sok technikai munkát nem végeztem ebben a számban. Ha egy héttel később van a bajnokság, akkor szerintem távolugrásban is összeállt volna a mozgásom. 
A júliusi veterán Eb érdekes tapasztalatokat hozott a számomra. Először csak egy versenyalkalomnak tekintettem, és mivel éppen „belenőttem” a legalsó korosztályba, valamint itthon rendezték, úgy gondoltam elindulok. A hangulata azonban teljesen más volt az egésznek, mint amit profi atlétaként megszoktam. Nem tagadom élveztem. Távolban egy olyan ukrán lány győzött le - szintén négy centivel -, akivel már sokszor versenyeztem együtt. Hármasugrásban nem volt annyira erős a mezőny, ott sikerült nyernem.
Sportolóként, hosszútávra már nem tervezek, most többnyire pihenek majd, de azért mellette edzegetek is. Hogy a következő évnek is nekifutok-e, még nem tudom. Azért van némi hiányérzet bennem az idei OB kapcsán…

Maratoni bajnokunk, Szederkényi-Takács Andrea tavaly bátor versenyzéssel ezüstérmet szerzett 5000 méteren, idén is remekül helytállt ebben a számban, harmadik lett.
- Taktikánk szerint, próbáltam az elejétől erős ritmust diktálni amiatt, hogy megrostálódjon a mezőny. Kétezer méterig az élen futottam, ott két riválisom kicsivel elém ment, de a többiek lemaradtak tőlem. Három és négy kilométer között volt egy nehezebb periódusom, de a vége már újra jól ment és az idei legjobb időmet futottam.
Most három hétre Olaszországba, a Dolomitokba utazunk, ahol magaslaton fogok készülni. 2070 méterrel a tengerszint felett lesz a főhadiszállásunk, és az edzéseim zömét is itt végzem majd. Egyik fő célversenyem a szeptember végi maratoni OB lesz, ahol a bajnoki címem megvédése mellett, jó időeredményt is szeretnék elérni.
Az edzőtábor befejeztével, hazaérkezésünk másnapján a Nike félmaratonon indulok, majd ezután négy héttel következik a klasszikus táv. Azért osztottuk be így, mert a szakmai tapasztalatok azt mutatják, a magaslati edzések pozitív hatása legjobban a lejövetel utáni első két-három napban, illetve utána három-négy héttel mutatkozik meg.

Szederkényi-Takács Andrea - 558 (fotó: Mérei László)

Szebeny Miklós csekély különbséggel, a második helyen végzett a férfiak 100 méteres síkfutásában. Edzője, Bajzáné Marton Lívia szerint aranyérmet veszítettek el.
- Tanítványom formájának ismeretében úgy gondolom megérdemeltük volna a bajnoki címet. Miklós az előfutamban, úgy ért el 10,83-at, hogy gyakorlatilag hetven métertől teljesen kiengedett. Ehhez képest a döntőben is századra ugyanennyi lett az eredménye. A selejtezőben látottak alapján én a 10,50 körüli időt sem tartottam volna elképzelhetetlennek, a bajnoki címet pedig 10,79-el nyerték.
Igazából nem tudjuk mi történt, rendkívül fáradtan, enerváltan mozgott a fináléban. Biztos, hogy szerepe van ebben, a tavalyi makacs combhajlítóizom-sérülésének is. Még ebben az idényben sem tudott zavartalanul dolgozni, nem igazán képes keményen ellépni. A bajnokság előtti utolsó három hét is többnyire a gyógytornászról, a kineziológusról és a lézeres kezelésről szólt.
Örültem viszont a tizenhétéves, gátfutó Jancsurák Sophie eredményének, aki rendkívül hosszú, május elejétől tartó versenyidény végén is megmutatta tehetségét. 

Szebeny Miklós a 4-es pályán   (fotó: Mérei László)