Korábbi kiváló teniszezőnk, aki háromszoros egyéni és ötszörös csapatbajnoknak mondhatja magát klubunk színeiben, kerek születésnapja alkalmából mesélt nekünk a régi vasasos időkről, kiemelten is az 1990-es évek szinte verhetetlen csapatáról, és persze a pasaréti hétköznapokról, legendákról és barátságokról is. Isten éltesse a Vasas örökös bajnokát!
A kezdetekről...
- 1979-ben, a bátyámat követve mentem le a Vasasba teniszezni, és egy évre rá lettem hivatalosan is leigazolva. Mondhatom talán, hogy gyakorlatilag azóta van kapcsolatom a klubbal. Eleinte Pasaréten edzettünk, az első edzőm Somogyi Józsi bácsi volt, majd töltöttem szép utánpótláséveket a Folyondár utcában is, hogy aztán felnőttként újra Pasarét legyen a bázisunk.
Az első sikerek...
- Igazából mondhatom, hogy az elejétől kezdve komolyan vettem a teniszt. A korosztályos válogatottaknak folyamatosan tagja voltam, és mindig ott voltam a ranglistákon az első tíz között. Fontos mérföldkő volt, amikor 1988-ban, 17 évesen ifjúsági magyar bajnok lettem. A felnőttek között pedig két elvesztett döntő után 1994-ben sikerült megnyernem először a bajnokságot, ami ráadásul a centenáriumi ob volt a Római Parton.
És persze azt is megkérdeztük, mire a legbüszkébb aktív pályafutása időszakából...
- Szerencsére sok minden eszembe jut. Például a csapatbajnoki címek, hiszen az 1990-es években egy egészen elképesztően erős Vasas jött össze. Az első aranyérem alkalmával még Taróczy Balázs is beszállt, utána pedig sorra nyertük a bajnokságokat. A Vasasban játszott a komplett Davis-kupa csapat, Krocskóval, Markovitssal, Sávolttal, Noszállyal, és még sorolhatnám a neveket… Nagyon erősek voltunk, komoly rang volt akkoriban bekerülni ebbe a gárdába. Sok mindent köszönhetek még a vasasos időszaknak, ez idő alatt, 1993/94-ben jutottam el a karrierem csúcsára, amikor 258. voltam a világranglistán, de említhetném a Davis-kupa világcsoportban való szerepléseket is.
Az 1995-ös vasasos bajnokcsapat, a balszélen ül Nagy Viktor
A második otthon…
- Tudom, közhelyes, de a második otthonom volt a Vasas. A szüleim a mai napig Pasaréten élnek, én is ott laktam sokáig, biciklivel jártam edzésre. Nyáron szinte egész nap ott voltunk, az étteremben zajlott a klubélet, és ugyanígy a Folyondáros időkre is jó szívvel emlékszem. Pasaréten például mindig óriási dolog volt, amikor Taróczy Balázs hazajött és azt mondta, hogy velem szeretne edzeni egy-egy órát. Mindig ünnepként vártuk ezeket a pillanatokat. Körmöczy Zsuzsi néni is végigkísérte a pályafutásunkat, és persze külön kiemelném Prihradny Tamás bácsit, aki igazi legendának számított a vasason belül. Ő volt a Vasas tenisz lelke. Nagyon megrázott a halála, róla azt hittük, örökké élni fog, olyan aktív volt még idős korában is…
Erős piros-kék kötelék…
- Az aktív pályafutásom után is sok kapcsolódásom volt a klubbal, létesítményvezetőként dolgoztam a Folyondár-sporttelepen, később egy darabig vezettem a Körmöczy Teniszakadémiát is, most pedig a Nemzeti Edzésközpontban tevékenykedem, így sokszor látom a szomszédban a vasasos gyerekek edzéseit. Ami pedig talán ennél is fontosabb, hogy szinte az összes barátom a klubban eltöltött időszakból való. Markovits Lacival például azóta tart ez a kapcsolat, mióta 15 évesen átjött a Spartacusból a Vasasba. Immár 36 éve…
