A Vasas Akadémia női NBI/A-s együttesének egyik nagy ereje a szívében és az összetartásában rejlik. A csapat számára mindenki fontos, az is, aki végig játszik egy mérkőzést és az is, aki a legszükségesebb pillanatokban nyújtott teljesítményével járul hozzá a közös eredményhez. Fiatal csapat révén, a szakmai vezetés jól átgondolt döntése, hogy kinek hány pályán töltött perc szolgálja legjobban a fejlődését, ám az idei nehezen kiszámítható szezonban az élet gyakran beleszólt ezekbe a tervekbe. Kellemes meglepetést okozva annak, aki több lehetőséghez jutott.

„Tavaly nem játszottam túl sokat, de ez fiatal korom miatt érthető is volt – véli Madár Eszter, aki januárban még csak a 19. születésnapját ünnepelte és idén fog érettségizni a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. – Az idén elején engem is váratlanul ért, hogy több percet kaptam, mint amennyire számítottam. Nagyon örültem annak, hogy edzőnk, Milos Pavlovic megbízik bennem és mind az edzésen, mind pedig a meccsen igyekeztem ezt meghálálni. A februári, Cegléd elleni győztes meccsünkön már harminc percet töltöttem a pályán. Ráadásul kezdő lehettem, ami különösen feldobott. Számomra nagyon fontos a pozitív visszajelzés, amely további munkára ösztönöz. Az igaz áttörés azonban márciusban jött el, a Sopron ellen már felszabadultan és önfeledten játszottam, de a Pécs elleni meccseken is nagyon jó formában voltam. Utóbbin a frissességemmel tudtam a csapatot szolgálni, hajtani őket, amikor már picit lankadtak.”

Madár Eszter az alapszakaszban átlagosan húsz percet töltött a pályán tizenkétszer ráadásul kezdőként

Hasonló élményekről számolt be Eszter nővére Madár Kata is, aki számára azért volt furcsa az idei esztendő, mert szíve szerint hármas pozícióban játszana, ám a sérülések miatt leginkább négyesben volt szüksége rá a csapatnak. Utóbbihoz egyelőre nem érzi magát kellőképpen erősnek fizikálisan, amit különösen a pécsi magas emberekkel szemben tapasztalhatott meg. Pedig próbálta őket megállítani, hiszen a bizalom pontosan ugyanolyan fontos számára, mint húgának Eszternek.

„A Cegléd elleni idegenben lejátszott találkozón, a legjobb játékos, Sotiriou Arikaterina semlegesítése volt a feladatom – emlékszik vissza Madár Kata a különleges megbízatásra, amelyet legjobb tudása szerint próbált megoldani. És nemcsak azért, mert győzni akart. – Nagyon sok erőt adott nekem, hogy Milos úgy vélte, képes vagyok a helyzet megoldására. Éppen ezért egy percig sem stresszeltem rá, csak végeztem a dolgomat. A Sopron ellen is kaptam lehetőséget, ami különösen megtisztelő volt, hiszen Európa legjobb játékosai közé tartoznak.”

Madár Kata szerint Milos Pavlovic nagyon sokat tett azért, hogy játékosait személyesen is jobban megismerje, a kosárlabdázón túl, az embert is lássa bennük. Mindenkivel hosszasan elbeszélgetett a mindennapjairól, az idősebbik Madár nővérrel pedig külön is leült, amikor látta, hogy mélyponton van.

„Megkérdezte, tud-e segíteni én pedig őszintén elmondtam, mi jár a fejemben. Csak azzal, hogy jól kibeszéltük magunkat, már félig meg is oldottuk a problémákat. Nagyon jól esett. Ezek után természetes, hogy érte és a csapatért is bármikor tűzbe mennék!” – idézte fel a pályán kívül történteket Madár Kata.

Madár Kata szívesebben játszik kívül, ám idén sokszor kényszerült palánk alatti csatákba is.

Eszter és Kata egyaránt optimistán vágott neki az idénynek, mindketten úgy gondolták, a csapat képes lesz a legjobb nyolc közé jutásra. Ennek alapjául az öltözőben is tapasztalható egységes és jó hangulat szolgált, amely természetesen a meccsek eredményét is döntően befolyásolta. Különösen a legutóbbi, Csata elleni mérkőzésen, amely az ötödik helyért folytatott párhard nyitánya volt:

„Az egész meccsen hátrányban voltunk, nem igazán játszottunk jól, de végig kitartottunk és az utolsó másodpercig küzdöttünk. A csatások nem szeretnek védekezni, nem is koncentráltak rá százszázalékosan, azt hiszem végül ez döntött. Nagyon remélem, hogy a ma esti meccset is sikerül behúznunk, hiszen az eddiginél is nagyobb motivációval lépünk majd pályára” – teszi hozzá Kata.

Eszter már az első meccs előtt is bizakodó volt, édesanyjától úgy búcsúzott induláskor, hogy vagy pár ponttal nyernek, vagy hosszabbításban. Optimizmusát arra alapozta, hogy az alapszakasz során ez egyszer már sikerült, miért is ne jöhetne össze mégegyszer. Különösen most, amikor a csapat szíve szinte egyszerre dobban a hatalmas kihívás hatására.

„Annál erősebb motiváció nincs is, minthogy az ötödik helyért játszhatunk – véli Eszter, aki szerint a szerdai találkozón elkövetett valamennyi hibát ki kell javítaniuk, ha gyorsan le akarják zárni a párharcot. – Szerintem elég sok támadást túljátszottunk, előbb be lehetett volna őket fejezni. Sok labdát eladtunk, mentünk a fejünk után, kicsit jobban kell látni a pályán a ma esti meccsen. Vannak játékosok, akik elengedik magukat, ha nem megy a játék. Mi fiatalok vagyunk, soha nem teszünk ilyet, a végsőkig küzdünk. Most is ennek a hozzáállásnak lett meg az eredménye. Papp Klaudia annak ellenére szedett lepattanókat, hogy ő a legalacsonyabb játékosunk. Számomra ez borzasztó inspiráló, mint ahogy az is, amikor látom, hogy a többiek vetődnek a labda után. Még szép, hogy nem akarok lemaradni mögöttük, ezért minden alkalommal a maximumra törekszem.”

Szerdán, a Csata otthonában, Papp Klaudia öt másodperccel a meccs lefújása előtt bravúros hárompontossal fordított. Eszter, aki négy faultja miatt ekkor már a kispadról nézte a meccset úgy ugrott fel, mint még azelőtt soha.

„Úristen, ez hogy ment be?” – kiáltott fel és eszébe jutott egy korosztályos Eb, amelyen hasonló helyzetben veszítettek el egy mérkőzést, elveszítve a legjobb négy közé jutás lehetőségét. – Hihetetlen, hogy egy kosárlabda mérkőzésen milyen hosszú lehet néhány másodperc! És mennyi minden történhet ezalatt. De bevallom, nagyon szeretem az izgalmas meccseket. Különösen akkor, ha mi okozzuk a meglepetést.”

A Ludovika-FCSM Csata elleni párharc ma este 18 órai kezdettel folytatódik Pasaréten. A Vasas Akadémia 1-0-ra vezet az 5. helyért zajló küzdelemben.

Fotók: Vasas Attila