- Hat nap múlva kezdődne a paralimpia Tokióban…

Még most is kicsit hihetetlennek hangzik, hogy ez megtörtént velünk. Megmondom őszintén, sok mindentől tartottam, akár attól is, hogy megsérülök, szétszakad a vállam, és emiatt lemaradok a fő versenyről, de hogy egy világjárvány miatt ne legyen 2020-ban paralimpia, arra nem igazán gondoltam…

- Ha jól emlékszem, még januárban, Splitben versenyeztél utoljára…

Az volt az utolsó, igen.

- Mi történt utána?

Mivel én nem voltam külföldi edzőtáborban év elején, így viszonylag sokáig folytathattam a felkészülést, a végén már talán csak Hosszú Katinka és én jártunk edzeni a Duna Arénába. Az újranyitáskor pedig az elsők között tudtam visszatérni, így ebből a szempontból nem alakult rosszul a helyzetem.

- Hogyan ütötted el a karantén-időszakot?

Kicsi a lakásom, de azért törekedtem arra, hogy ne csak az legyen a napi programom, hogy a franciaágyról átülök a kanapéra. Csináltam folyamatosan gimnasztikát, nyújtást, saját testsúlyos erősítéseket, és ez kellett is, hogy a testi és a lelki egészségem megmaradjon.

- Ha már a lélek szóba került, mennyire volt nehéz elfogadni ezt az egyéves halasztást?

Már akkor sem voltam túlzottan optimista, amikor megérkezett a vírus Európába, így aztán mondhatom, hogy felkészültem a legrosszabbra, nem ért váratlanul. Érdekes egyébként, mert egyik nap pozitívan ébredtem, úgy voltam vele, hogy jól is fog jönni még egy év, nem kell kapkodnom, és csinálhatom tovább nyugodtan a felkészülést. Máskor meg úgy keltem, hogy nyomasztott, hogy még egy évet várnom kell, hiszen 29 éves leszek, az ellenfeleim pedig 20-22 évesek, ez pedig nem biztos, hogy az én malmomra hajtja a vizet… Mostanra viszont inkább pozitívan látom a helyzetet.

- Marad is még elég motivációd az újabb 12 hónapra?

Lassan 20 éve úszom, így van gyakorlatom abban, hogyan találjak motiváló erőt, ezzel nem lesz probléma. Talán az is előny, hogy bármi történik, nekem már van egy paralimpiai aranyam, amit senki nem vehet el, ez pedig nyugodtságot és higgadtságot ad. Emellett pedig pontosan tudom, hogy miben más egy ilyen esemény hangulata, ez pedig előny lehet a fiatalokkal szemben. A paralimpián ugyanis nem feltétlenül nagy időt kell úszni, ott érmeket kell nyerni, és a hangulat egészen más, mint bármilyen más világversenyen.

- Ezek után már csak formalitás volt, hogy a Vasassal aláírtad még egy évre a szerződésedet?

Mindkét fél így akarta, de azért ezt a stabil hátteret nagyon kell értékelni nekünk sportolóknak, hiszen folyamatosan lehetett hallani, hogy az élet különböző területein mennyi ember került bizonytalan helyzetbe a járvány miatt. Természetesen nekünk is nehéz volt, de talán még a szerencsésebbek közé tartozunk.

- Mire készülsz most konkrétan?

Augusztus elején kaptam egy hét pihenőt, de most már újra edzünk, ma reggel is voltam a Komjádiban. Egyelőre még nem teljes az intenzitás, majd szeptembertől térünk vissza a heti tíz úszóedzésre és a három-négy szárazföldire.  A tervek szerint november végén vagy december elején országos bajnokságot rendeznek, ott már szeretnék legalább olyan időket úszni, mint amiket februárban a leállás előtt. És persze ősztől már egy éven belül lesz a paralimpia is, így ezt is kiemelten szem előtt tartjuk a munka felépítésekor.