A kezdetek

- 1980 júliusában kerültem a Vasashoz, előtte a Honvéd labdarúgóinak masszőre voltam, és jó kapcsolatot ápoltam Vinkovics Lajossal, a piros-kék focisták legendás gyúrójával. Egy ízben Portugáliában együtt edzőtáboroztak a csapataink, és Lajos említette, hogy a Vasas kézilabdázói masszőrt keresnek. Mivel később a Honvédnál nem tartottak rám igényt, én pedig Angyalföldön laktam, kapóra jött a lehetőség…
 

Családias légkör

- Amit visszagondolva a leginkább szerettem a Vasasnál, az a családi, barátságos légkör volt a Fáy utcában, és a különböző sportágak összetartása. Nem felejtem el például, amikor Mészöly Kálmánék külön busszal jöttek ki nekünk Bécsbe szurkolni a Hypo elleni BEK-döntőre. A meccsnapok pedig általában úgy néztek ki, hogy a szurkolók egymás után megnézték a vízilabda, a foci, majd a kézilabda-meccseket. Szintén legendásak ebből az időből a vasasos szilveszterek is. Tényleg olyanok voltunk, mint egy nagy család!

BEK-győzelem masszőrként

- Mocsai Lajos roppant ambiciózus, fiatal edzőként került hozzánk, nagy kedvvel vágott bele a munkába, és 1982-ben ennek egy csodás BEK-győzelem lett az eredménye. Óriási dolog volt ezt megélni a csapat közelében, annyian voltak a Fáy utcában, hogy rengetegen kint is rekedtek a csarnokból. Nagy ünneplésben volt részünk!

Gyúróból szakosztályvezető

- Az évek során a TF-en szervezői képzettséget is szereztem, 1988-ban pedig a rendszerváltáshoz közeledve csökkent a politikai beágyazottsága a szakosztálynak, elveszett a korábbi kapcsolatrendszere a vezetőknek. Ebben a helyzetben Meszéna Miklós elnök és Köpf Károly elnökhelyettes felkértek a szakosztály élére. Nagy megtiszteltetés volt, és úgy éreztem, tudnék segíteni, így elvállaltam. Addigra szinte mindenkit ismertem a sportágban, hiszen én voltam a Vasasra épülő válogatott masszőre is, így elfogadtak a játékosok is. A feladatom elsősorban a mindennapos munka megszervezése volt, az edzővel koordináltam az igazolásokat, és lekötöttem a hazai és nemzetközi meccseket. Nagy segítségemre volt Fügedy Péter és Pellek Zoltán, Hajdú Lajos pedig olyan pénzügyi segítséget hozott, amivel a nyolcadik helyről ismét bajnokok lettünk, sőt BEK-döntőbe is jutottunk a 90-es években.

Gáspár Sándor szakosztályvezetőként
 

A távozás és a jelen

- 2003-ban jöttem el a Vasastól, nem a legjobb körülmények között, Markovits elnök úrral volt akkoriban nézeteltérésünk emiatt, de azóta már egyikünkben sincs tüske, sőt, mondhatom, hogy korrekt és jó a viszonyunk. A kézilabda ettől még az életem része maradt, 25 évig a Fegyelmi Bizottság tagja volt a Magyar Kézilabda Szövetségben, illetve a Pénzügyőr szakosztályvezetőjeként is tevékenykedtem. A Vasas mostani szakmai stábjából Papp Györgyöt jól ismerem, és szurkolni fogok a lányoknak, hogy újra NB I-esek legyenek. Ha tehetem, majd személyesen is kimegyek a Fáy utcába, hiszen örökös belépőt kaptunk a klubvezetéstől.

(a borítóképen a Vasas 1995-ös csapata látható, az álló sorban balról a második Gáspár Sándor szakosztályvezető)