Sorozatunkban Hegyi Iván betűrendben felelevenít néhány emlékezetes helyszínt és pillanatot a Vasas futballistáinak történetéből. A huszonkettedik – utolsó – részben a legutóbbi első osztályú bajnoki címre emlékezünk. A Zalaegerszeg csapata elleni 3-1-gyel vált véglegessé az aranyérem; ennek már negyvenhárom hosszú éve...
VASAS-VÁROSOK (22.: ZALEGERSZEG)
Hatvanhat, hetvenhét
A Vasas 2-1-re nyert Győrött, az Újpest 2-1-re kikapott Dorogon, a Vasas ezzel a bajnoki cím kapujába került az 1976/77-es évad harminckettedik fordulójában. Négy nappal később, június 8-án, a ZTE vendégjátéka alkalmával véglegessé tehette elsőségét. Illovszky Rudolf nyugodtan várt a hétköznapnak nem nevezhető szerdára: „Most, amikor fel kell tenni az i-re a pontot, csak örülni van okunk, idegeskedni nincs.”
Optimizmusa mögött állt néhány mutatós számadat. A Vasas abban az évadban tizenkétszer játszott a Fáy utcában; tizenegyszer nyert, a Kaposvárral szemben 0-0-ra adta, hazai gólkülönbsége 44-7 volt. Igaz, hovatovább már elfelejtette, milyen Angyalföldön meccset vívni. Több mint két hónapja, a Dunaújváros elleni 3-0 óta nem szerepelt otthon, viszont kilenc találkozón nyolcszor nyert – Győrön kívül Békéscsabán 3-2-re, Szombathelyen 4-1-re, míg a Népstadionban egyaránt 4-1-gyel intézte el az Újpestet és az FTC-t, 5-2-vel a Csepelt, és 2-1-es sikert aratott a Honvéd, valamint az MTK ellen –, csupán a DVTK-tól távozott 2-2-vel.
Azaz ragyogott rá a fény.
Nem volt ez másként az ősszel 3-0-ra győztes Zalaegerszeg fogadásakor sem: Várady Béla (2) és Izsó Ignác góljával simán győzött 3-1-re a Mészáros – Török, Hegedűs, Komjáti, Földházi (Kántor) – Gass, Müller, Zombori – Kovács, Izsó, Várady összetételű együttes, amelynek közönsége (12 000 néző) „hozta” az abban a szezonban mért angyalföldi átlagot (11 529). A győzelem után egyetlen kérdés maradt: meglesz-e az évad századik Vasas-gólja?
Meglett. Gass István zúdította azt Kaposváron a védhetetlen lövés nyomán nagyon Buús György hálójába. Várady a záróra idején „néma” maradt, de 36 góljával elnyerte az európai Ezüstcipőt, valamint – Müller Sándorral együtt – megkapta Az év játékosa címet.
A huszonöt győzelemmel és 100-45-ös gólkülönbséggel kivívott elsőségről Kiss András klubelnök azt mondta: „Tizenegy esztendeje vártunk erre a napra.” (Előzőleg 1966-ban volt – veretlenül – bajnok a Vasas.)
Mi már negyvenhárom éve várunk hasonlóra, mert a szériát az első osztályú diadalt illetően hetvenhéttől nincs mivel folytatni. Volt még egy Magyar Kupa-győzelem 1986-ban...
S miként e sorozatnak, itt a vége.
A sorozat korábbi részei IDE KATTINTVA érhetőek el.
