Vad Lajossal együtt új erőnléti edző is érkezett Fridvalszki Marcell személyében az A-Híd VasasPlaket csapatához, akinek a kulcsszerepét rendre kiemeli a vezetőedző. Így aztán kíváncsiak voltunk a háttérre, és Marcellel hosszabban beszélgettünk arról - néha egészen tudományos szintekig eljutva - hogy miben más, ahogyan ő foglalkozik erőnléti szempontból a vízilabdázókkal.
- Viszonylag friss szereplő vagy a vízilabdaéletben, hogyan kerültél kapcsolatba a sportággal?
Korábban elsősorban úszókkal foglalkoztam, illetve más sportágakban tevékenykedtem. Burián Kata öccsén, Gergőn keresztül jutott el hozzám a hír tavaly, hogy az OSC vízilabdacsapata erőnléti edzőt keres. Régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy a hozzám közel álló csapatsportokban is dolgozhassak, így aztán éltem a lehetőséggel, utána pedig fantasztikus és sikeres tíz hónapban volt részem az OSC-vel.
- Vad Lajos pedig hozott magával a Vasashoz is, és rendre kiemeli a szereped fontosságát. Anno könnyen elfogadott Téged?
Ő egy nagyon nyitott szemléletű edző, és a siker érdekében bármilyen újításra képes. Hozzám az első perctől kezdve nagy bizalommal állt, talán azért is, mert érezte, hogy hasonlóképpen fanatikus vagyok. A mi együttműködésünk kulcsfontosságú, hiszen tökéletes összhangnak kell lennie a szárazföldi és a sportági edzések között. Lajos ebben nagyon jó, és amellett, hogy karaktert ad a csapatnak, remekül építi egymásra a foglalkozásokat. Folyamatosan kommunikálunk, minden edzésen beszámolok neki az aktuális fizikális állapotról, és közösen figyeljük, hogyan hat a játékosokra az edzésmunka. Ez egyébként a sérülések megelőzése, tehát a prevenció miatt is kulcsfontosságú.
- Ne értsd félre, de manapság a sport világában kis túlzással minden második ember kinevezi magát erőnléti edzőnek, pedig elég komoly felelősségnek tűnik a sportolókkal való ilyen jellegű foglalkozás…
Valóban van ilyen tendencia, de az ezzel kapcsolatos szigorítás a rendszer felső szintjének felelőssége. Azt viszont fontosnak tartom kiemelni, hogy ez egy külön tudomány, amelyben elengedhetetlen a szisztematikus tervezés, az ellenőrzés és a javítás, valamint a sportágspecifikus szemlélet. Ez az egész pedig mély gyakorlati és elméleti tudást követel meg.
- Amennyire tudom, Te ennek megfelelően igencsak tudományos módon közelítesz a munkádhoz…
2008-ban kezdtem el a TF-en tanulni, és a mai napig képzem magam. A Testnevelési Egyetemen tudományos segédmunkatársként dolgozom, mellette oktatok és végzem a doktori képzést. Ennyi év után is szükségét érzem az új ismeretek megszerzésének, így a mindennapjaimat elsősorban vízilabda és úszás szakirodalmak böngészésével töltöm. Nagyon érdekes például figyelni az olaszokat, a görögöket vagy a spanyolokat, akik az életkorspecifikus edzéseknek köszönhetően felnőtt korukra elképesztően mozgékonyak, robbanékonyak, a döntési hatékonyságuk pedig kiemelkedő a vízben.
- Konkrétan miben más, és mennyiben újszerű, amit Te csinálsz a vízilabdázókkal?
Manapság az erőnléti edzések elsősorban általános képességfejlesztő gyakorlatokra épülnek, és legtöbb esetben figyelmen kívül hagyják a specializálódást. Nálam a sportág-specifikusság a kulcs, a vízilabda esetében például egy az egyben modellezni kell a vízben történteket a szárazföldi gyakorlatok során, legyen szó egy lövő mozdulatról, egy center-bekk küzdelemről, vagy éppen egy lábtempóról. Így szignifikánsan nagyobb eséllyel jöhet létre az úgynevezett transzferhatás, aminek köszönhetően a játékosok a szárazföldi gyakorlatokat át tudják menteni a vízbe. Azt nem állítom, hogy a stabil felületen, kötött pályán végzett gyakorlatok, mint például fekve nyomás teljesen haszontalanok, de az edzéstervezés prioritását minden esetben az instabil felületen végrehajtott gyakorlatok kell, hogy képezzék. Ugyanis, ha kinematikailag teljesen mást csinálnak a játékosok a parton, mint a vízben, akkor az általános erőfejlesztés edzésből fakadó indokolatlan izomvastagodás felesleges teherként jelentkezhet a mérkőzések alatt, ami nagy eséllyel zavaró körülmény lesz a kritikus helyzetekben…
- A játékosok átérzik ennek a területnek a fontosságát?
Számomra mindennek az alapja a rendszerben való gondolkodás. Az aktuális edzéseket hosszú tervező folyamat előzi meg, a játékosok minden edzésen egyéni edzéstervet kapnak. Mivel maximalista embernek tartom magam, a középszerű, félgőzzel végrehajtott edzést nem fogadom el, és ezt a srácok is jól tudják. Ugyanakkor a sportolóknak érezniük kell, hogy én legalább annyira akarom, mint ők, ezért bármely egyéni, páros gyakorlatba beszállok hozzájuk. Szentül hiszem, hogy csak így lehet irányt mutatni, pláne a fiatalabbak generációnak. A másik, hogy mivel a vízilabda egy nyitott természetű, hirtelen irányváltásos sportág, megköveteli a kognitív képesség magas szintjét is egyaránt, tehát elengedhetetlen, hogy maximális odafigyeléssel, emocionális töltöttséggel végezzék az erőfejlesztő gyakorlatokat. Az érdeklődés fenntartása érdekében folyamatosan csavarok, változtatok az edzésterveken, aminek köszönhetően a játékosok mindig új célokat tudnak megfogalmazni az edzéseken.
- Bő egy hónapja dolgozol a Vasas új keretével, mik a tapasztalataid?
Az eltelt időben nem emlékszem olyan edzésre, ami után ne lettem volna maximálisan elégedett. Tizenöt olyan játékossal dolgozom együtt, akik nagyon akarják a sikert, és ez minden egyes kondinál tükröződik. Ki kell emelnem még azt is, hogy Mátéfalvy Csabától és Bóbis Mátétól is rengeteg segítséget kapok a stábon belül. A hozzáállás tehát szerintem mintaszerű, amitől persze még nem fogunk önmagában bajnokságot nyerni, de nekem jó érzéseim vannak.
- Gondolom, azért is sokrétű a munkád, mert egy 19 éves Pardi Bende, vagy éppen egy 35 éves Drasko Brguljan egészen más jellegű odafigyelést igényel…
A fiatalok nagyon őszintén, viszont még kevésbé tudatosan állnak bele az erőgyakorlatokba, ha viszont megnézel egy Brguljant, egy Randjelovicsot vagy egy Mitrovicsot, de akár Bátori Bencét is említhetném, akkor tényleg fantasztikus, hogy milyen gyorsan tudják a saját rendszerükbe integrálni a feladatokat, és mennyire tudatosan végzik a munkát. Nem véletlen, hogy az általad említett Drasko még ennyi idősen is ott tud lenni a világelitben. Ezért is jó ez a mostani Vasas, mert a fiatalok rendkívül sokat tudnak tanulni a mindennapokban ezektől a rutinos játékosoktól.
- A meccseken mennyire szoktál heves vérmérsékletű lenni? Mire számítsunk Tőled a Komjádi lelátóján?
Nem tagadom, temperamentumos, sikerorientált ember vagyok, nem rejtem véka alá a véleményemet a meccsek alatt, persze csak az alkotmányos kereteken belül… Viccet félretéve, én a meccsen már csak szurkoló vagyok, előtte igyekszem a csapatot tökéletes állapotban Lajos rendelkezésére bocsájtani, kollégáimmal ezért dolgozom a nap 24 órájában, de utána a nagy dolgok már élesben, a medencében dőlnek el…
