Sorozatunkban Hegyi Iván betűrendben felelevenít néhány emlékezetes helyszínt és pillanatot a Vasas futballistáinak történetéből. A tizenkilencedik részben Tatabánya következik, ahol a piros-kékek 1969 márciusában a Bányász-história legsúlyosabb hazai vereségét mérték a hazai csapatra. További különlegesség: a 7:0-ás mérkőzés góljait ketten szerezték. Puskás Lajos négyszer, Farkas János háromszor küldte a labdát a boldogtalan Rothermel Ádám hálójába.
Vasas-városok (19.: Tatabánya) - Tatabánja
Sok minden mondható, csak az nem hogy a Tatabánya kezdőkkel állt volna ki a Vasas ellen 1969. március 16-án. A vendéglátó tizenegy tagjai közül Szabó György 510-szer, Laczkó Mihály 313-szor, Arany Mihály 302-szer, Kovács Tibor 277-szer, Horváth László 227-szer, Törőcsik Ferenc 211-szer, az olimpiai bajnok Csernai Tibor 178-szor szerepelt az NB I-ben, ám azon a bányásznapnak nem nevezhető vasárnapon mindannyian megfeledkeztek a Komárom megyei Hírlap intelméről: „Csapatunk, különösen a védelme, egy pillanatnyi lazítást sem engedhet meg magának. Siker csak akkor születhet, ha a tatabányai fiúk szinte felülmúlják önmagukat.”
A diadaltól meglehetősen távol állt a megannyi helyi törzsgárdista. A Népstadionhoz közeli Thököly Étteremben aznap este rendezett Mesterszakácsok vacsoráján nem volt olyan kaja-pia, mint délután Tatabányán... Miként a Magyar Nemzet írta: „A tatabányai védőket mind jobban megzavarták a változatos akciók, a váratlan húzások, az ellenállhatatlanul játszó Puskás és Farkas improvizációi, és záporoztak a gólok Rothermel kapujába.” A Népszava pedig azon (is) ámult: „A partvonalnál hatalmas tócsákban állt a víz, és a játékosok kilencven percen keresztül dagasztották a sarat. A mérkőzés előtt szinte mindenki biztosra vette, hogy nem láthat majd szép játékot, hiszen az ilyen pálya nem kedvez a technikás labdarúgóknak. A Vasas 7:0-ás győzelme, Puskás és Farkas eredményessége joggal veti fel: rossz talajon is lehet ennyire jól játszani?!”
A Népsport szerint lehetett, nem is, mert a heti hetes után két Vasas-labdarúgó is gyengébb osztályzatot kapott 7-esnél. Az érdemjegyek így alakultak: Kenderesi 8 – Bakos 7, Mészöly 8, Menczel 7, Ihász 7 – Nell 6, Müller 6, Fister 7 – Molnár 7, Puskás 9, Farkas 8. (Az akkor még Tatabányán játszó Ladinszky Attilának 5-össel kellett beérnie.)
A főhős Puskás Lajos az első félidőben Molnár szöglete után küldte a hálóba a labdát, majd a szünet után 3:3-mal zárult a Puskás, Farkas gólszerzési vetélkedő. A szólókat tekintve viszont Farkas János „nyert”, mert kétszer fektette el a teljes tatabányai védelmet, míg Puskás csak egyszer. Úgy követték egymást a szlalomok, akár az alpesi síelők óriás-műlesikló Világ Kupa-versenyein.
A Tatabánya hazai pályán soha máskor nem kapott ekkora „ruhát”. Az ottani anyukák körében hirtelen indexre került a Piroska és a farkas meséje, ahogyan tilos volt olvasni a Puskás és galambok című ifjúsági regényt is...
A sorozat korábbi részei IDE KATTINTVA érhetőek el.
