A Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet, az Origo és a Magyar Kézilabda Szövetség közös szavazós játékában ezúttal a kézilabdázók kerültek „terítékre”. Mi pedig ismét igencsak büszkék lehetünk, hiszen Gódorné Nagy Mariann személyében most is piros-kék sportoló lett az első, Sterbinszky Amália pedig harmadik helyen végzett.
Faragó Tamás után ismét egy korábbi vasasos klasszis, Gódorné Nagy Mariann lett a legek legje a saját sportágában a szakavatott zsűri szavazatai alapján.
A Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet, az Origo és a Magyar Kézilabda Szövetség által indított játékban egyébként nem volt könnyű dolga az ítészeknek, Sterbinszky Amália, a csarnoknévadó vasasos legendánk például „csak” harmadik helyen végzett. Az említett két sportolón kívül pedig még Horváth Klára tudott a piros-kék aranygenerációból odaférni az első tízbe, ő a 9. helyen végzett.
Gódorné Nagy Mariann Csornán ismerkedett meg a kézilabdasporttal, majd TF-s hallgatóként a TFSE-ből vált válogatott és olimpikon kézilabdázóvá. Végső hazai állomáshelye, és legnagyobb sikerei színhelye azonban a Fáy utca lett, meghatározó tagja volt az 1982-es BEK-győztes együttesnek, ötször nyert piros-kékben bajnoki aranyérmet, négyszer pedig Magyar Kupát. A válogatottban is hosszú évekig húzóember volt, világbajnoki ezüstérmet és olimpiai negyedik helyet ünnepelhetett a nemzeti csapattal. A piros-kék korszak után Németországban és Ausztriában is légióskodott, a Hypo csapatával további két BEK-aranyat ünnepelhetett.
A Kézisek kézise: 1. Gódorné Nagy Mariann 99 pont, 2. Görbicz Anita 97, 3. Sterbinszky Amália 96, 4. Kökény Beatrix 71, 5. Radulovics Bojana 66, 6. Pálinger Katalin 40, 7. Farkas Ágnes 32, 8. Elekné Rothermel Anna 30, 9. Horváth Klára 25, 10. Siti Beáta 24.
(Hegyi Iván méltatja Gódornét Nagy Mariannt)
Most Gódorné, az előző évszázad másodikja az első. A század legjobbja meg a harmadik. A nagy Sterbinszky Amáliát megelőzte a nagyon Nagy Mariann. A Vasas BEK-győztes csapatából ketten virítanak a dobogón, és a Top Tenben ott van – kilencedikként – Horváth Klára is. Még szép – mondanám, ha nem gondolnám, hogy a legjobb tízbe olyanok is bekerültek, akik – szerény véleményem szerint – csak akkor játszhattak volna a szériában tizenegyszeres bajnok Vasasban, ha az első sor tagjai kivétel nélkül megsérülnek.
Szóval, az óriás Mariann...
Nyolcvanban csatlakozott az akkor már nyolcszoros aranyérmes gálagarnitúrához, és egy szinttel magasabbra repítette a már addig is az egeket ostromló társaságot. A Győrvári (Rácz) – Csíkné Horváth Klára, Gódorné, Angyal, Vadászné, Sterbinszky, Hajós (Gombai) összetételű együttes minden idők legjobb magyar klubcsapata volt – légiósok nélkül –, bár már 1977-ben ugyanúgy százszázalékos bajnokságot nyert, ahogyan 1981-ben.
Erre a páratlan primadonnatruppra épült az 1982-ben vb-ezüstérmes válogatott, amelynek valamennyi mérkőzésén tízezer néző tolongott a Budapest Sportcsarnokban. Nagy Mariann a csapat legeredményesebb játékosa volt: 44-szer küldte a labdát fénysebességgel a hálóba. (Abban az évben akadt olyan magyar–szovjet mérkőzés Neubrandenburgban, amelyen tizenkét gólt ért el. A kelet-németországi tornán úgy nyerte el a gólkirályi címet, hogy hússzal többet szerzett, mint a csapat többi játékosa együttvéve.)
Minden idők legtöbbszörös (281-szeres) magyar női válogatott kézilabdása, az Őrségben élő Gódorné most talán azzal került Sterbinszky elé, hogy két BL-diadalt a Hypo csapatában is aratott, ráadásul további száz osztrák válogatottságot hozzátett a magyar rekordhoz. Két további BEK-döntőt azért Amál is játszott. Úgyhogy nem kell szégyenkezniük azoknak, akik Sterbinszkyről nevezték el a Vasas kézilabda-csarnokát.
Ha egyszer a Fáy utca tele van kolosszusokkal.
