Sorozatunkban Hegyi Iván betűrendben felelevenít néhány emlékezetes helyszínt és pillanatot a Vasas futballistáinak történetéből. A tizenkettedik részben Nürnberg következik, ahol a tizenkilenc éves Várady Béla góllal és két gólpasszal mutatkozott be a válogatottban az 1972-es nyári olimpián.
VASAS-VÁROSOK (14.: NÜRNBERG)
Gól Béla
A válogatott már az ötkarikás játékokra készült, de még júliusban is tartott a bajnokság, mert a címeres mezes együttes júniusban még az Eb négyes döntőjében szerepelt 1972-ben. (Annak idején akadt tekintélyes nemzetközi feladat bőven.)
A Vasas július másodikán az FTC-vel találkozott, és a rangadót megelőző válogatott-edzésen Várady Béla azzal froclizta Géczi István ferencvárosi kapust, hogy már a derbi első percében gólt lő neki. A bombázó egy percet tévedett... Mindjárt az első akció végén Tóth Bálintot elbuktatták, a szabadrúgást pedig a szavatartó Várady menthetetlenül bevarrta. (Majd – biztos, ami biztos – rúgott még egyet, akcióból.) A meccs 5-2-es Vasas-diadallal zárult, és a tizenkilenc éves felfedezett ragyogó játékának nyilván része volt abban, hogy az ifjú csatár szerepet kapott az elvileg müncheni olimpia futballtornájának nyitó fordulójában, a Nürnbergben rendezett Magyarország–Irán mérkőzésen.
Az újonc egyáltalán nem volt lámpalázas. Adott egy gólpasszt a triplázó Dunai Antalnak, aztán egyet Kozma Mihálynak, míg a kettő között ő szerezte az 5-0-ra győztes magyar csapat harmadik gólját. A hálóba küldött egy szabadrúgást is, de a kolumbiai Velasquez, a mérkőzés bírája – senki nem tudta, miért – gól helyett szabadrúgást ítélt az irániak javára.
debütáns így is halmozta az efféle dicséreteket: „Az újonc Várady Béla bemutatkozása jól sikerült, a csatár időnként nagyvonalúan játszott"; „Várady száz százalékban igazolta a benne bízókat"; „Páncsics, Dunai II és Várady volt a magyar csapat három legjobbja."
A nagyszerű premiert tartó labdarúgó nem akármilyen csapatból tűnt ki, a válogatott ugyanis ebben az összeállításban játszott: Géczi (Rothermel) – Vépi, Páncsics, Vidáts, Juhász Péter – Kovács József, Kocsis Lajos (Branikovits), Szűcs – Kozma, Dunai II, Várady.
A Vasas-csatár az olimpiai döntőben is tartotta formáját: az alapvonal közelében bemutatta Hubert Kostka lengyel kapusnak, hogy középre ad, majd hirtelen, ragyogó mozdulattal a „rövid" sarokba küldte a labdát. Ezzel a szünetben 1-0-ra vezettek hazánk fiai, de a második félidőben az 1974-ben vb-bronzérmes lengyel együttes – az autóbaleset következtében alig negyvenegy éves korában elhunyt, 97-szeres válogatott Kazimierz Deyna duplájával – 2-1-re fordított.
Az egész magyar küldöttségben egyedül Várady nem volt végtelenül csalódott. Az ifjú titán így összegzett: magára ölthette az A csapat címeres mezét, s nemhogy az olimpián, de annak döntőjében is játszhatott.
Kár, hogy Kurt Tschenscher (nyugat)német játékvezető nagyot „hibázott".
Ha félidőben lefújja a meccset, most mi bajunk lenne?
A sorozat korábbi részei IDE KATTINTVA érhetőek el.
