Sorozatunkban Hegyi Iván betűrendben felelevenít néhány emlékezetes helyszínt és pillanatot a Vasas futballistáinak történetéből. A tizedik részben olyan szendvics következik, amelyben két 4:1-es bajnoki mérkőzés között 5:0-ás hazai kupameccs szerepel a veretlenül elnyert bajnoki cím páratlan esztendejéből.
VASAS-VÁROSOK (10.: JÁSZBERÉNY) - Szekeres, ne keress!
A J lehetett volna Jeruzsálem is, mert ott a Vasas a 87. percben még 3-1-re vezetett 2017 júniusában, végül azonban 4-3-ra kikapott az Európa Liga-selejtezőn. Nem mondom, az utolsó négy percben hármat beszedni nem kis sztori, de a – liverpooli magyar–brazil 3:1 évében! – veretlenül elnyert bajnoki cím közelébe sem jön. Pedig az izraeli csapat győzelmét a hajrában, 1-3-nál úgy lehetett megtenni a bukmékereknél, hogy a fogadóirodák 108-szoros pénzt szurkoltak volna le a szerencsés nyertesnek.
Ám mi ez ahhoz képest, ami megfizethetetlen...
Kilencszáz-hatvanhat októberében a Vasas a Népstadionban 4:1-es diadalt aratott az MTK ellen. Egy héttel később ugyanott az Újpestet is 4:1-re győzte le. Az utóbbi sikerrel három fordulóval a befejezés előtt véglegessé tette bajnoki elsőségét, már csak az maradt a kérdés: a hátralévő 270 percet is vereség nélkül abszolválja-e a piros-kék együttes, amely egy esztendeje volt veretlen (1965. október 25-én, Dorogon kapott ki 1:0-ra).
Nem csoda, ha a lilákkal vívott rangadóra felkészítő hétközi MNK-találkozóra megtelt a felújított jászberényi sporttelep, amelyen a Vasas-játékosok nélküli válogatott is tiszteletét tette akkoriban. (A piros-kékek képviselői azért hiányoztak, mert Lisszabonban jártak BEK-mérkőzésen. Nem vicceltek, a telt házas Népstadionban elért 5:0 után a José Alvalade arénában is felülmúlták a Sportingot, igaz, „csupán" 2:0-ra.)
A helyi Lehel az NB II Keleti csoportjában, azaz a harmadosztályban szerepelt, ám egy félidőn át egészen jól tartotta magát a Varga – Bakos, Mészöly, Berendy, Sárosi – Mathesz, Fister – Molnár, Puskás, Farkas, Korsós összetételű gálagárdával szemben, hiszen Farkas János góljával a szünetben csak 1:0-ra vezetett a Vasas. Nem sokkal a pihenő előtt azonban Sánta megsérült, majd nevéhez illően bicegett, s mivel akkoriban cserélni nem lehetett, ez súlyos következményekkel fenyegetett az ország kiemelkedően legjobb klubcsapata ellen. Attól tartok, a Kenderesi – Kamarás, Váradi Ottó, Liebhaber, Sárosi – Antal Péter, Kékesi – Radics, Vidáts, Pál II, Kovács Ferenc összeállítású angyalföldi „kettőnek" sem adhatott volna emberelőnyt a házigazda együttes – az „egyben" Ihász Kálmán volt a balbekk, a korábbi idők klasszis védője, Sárosi László már csak sérülés esetén szállt be –, de hát az a garnitúra is simán játszhatott volna az első osztályban. (Ma meg nagyjából húsz pont előnnyel nyerné el az NB I aranyérmét. A „fakó", mondom, a fakó!)
A dísztizenegy a második félidőben berámolt még négyet – Farkas és a hozzá hasonlóan duplázó Molnár Dezső is úgy juttatta szegény Szekeres kapus hálójába a labdát, hogy előtte mindenkit kicselezett –, azaz itthoni Sporting-eredménnyel zárult a jászberényi vendégjáték (5:0).
A Szolnok megyei Néplap tudósítása végén azt írta, hogy „jó: Mészöly, Berendy, Fister, Molnár, illetve az egész hazai védelem". (Vajon mennyi az az öt, ha nem remekel a jászsági hátsó sor?) Előzőleg a helyi újság megjegyezte: „Fekete szabályos gólját nem adta meg Wottawa játékvezető."
A Sporting elleni 5:0 alkalmával Puskás Lajos szabályos gólját nem adta meg (1:0-nál) az olasz Bruno de Marchi, de a Vasas labdaművészei úgy gondolták: oda se neki...
A sorozat korábbi részei IDE KATTINTVA érhetőek el
