Már aludtál?

Nem, még csak készülődtem egy kicsit pihenni.

Versenyszezonban is fontos az alvás, de gondolom most azért több rá a lehetőség.

Igen, és szoktam vele élni. Reggel felkelek, megcsinálom az edzésemet, tanulok, két óra körül ebédelek, és utána szoktam aludni egy-két órát.

Mit jelent a tanulás, melyik suliba is jársz?

A Dózsa György Gimnáziumba. Elvileg május 4-én lesz az érettségim, legalábbis egyelőre nincs tervben, hogy elhalasztják. Nem tudom, most éppen hol tartunk.

Szerinted el kéne halasztani?

Nem baj, ha nem halasztják el, sokkal rosszabb ez a bizonytalanság, amiben most vagyunk. Két hete azt mondták, elmarad az érettségi és megajánlják a jegyeket, utána bejelentették, hogy mégis megtartják, de már hallani olyat, hogy mégsem biztos. Én szívesen bemegyek, ha kell.

Miből érettségizel?

A tesit vettem fel emeltre, abból a gyakorlati rész biztosan elmarad, emellett németből érettségizem emelt szinten és az alaptantárgyakból középszinten.

Ha megrendezik, mire számítasz?

Megpróbálom kihozni a maximumot. Így, hogy nincsenek edzések, mostanában igyekszem többet tanulni a szokásosnál, reménykedem a legjobbakban.

Szereted a sulit?

Mivel magántanuló vagyok, nem töltök sok időt a suliban, de amikor ott vagyok, jól érzem magam, elvagyok a barátokkal. Elég sok mindenkit ismerek, ez korábban is így volt, szeretem a társaságot. Azért vannak kötelességek is a suliban, azokat igyekszem teljesíteni, meg pótolni is, ha kell.

Te azért egy bandázós srác vagy, igaz?

Mondhatjuk így is.

Mennyire vagy veszélyes figura?

Annyira azért nem vagyok az. A barátaimat nagyon szeretem, értük mindent megtennék, bármit kérnek, próbálok nekik segíteni, de ez visszafelé is igaz. Már felnőtt korban vagyok, szóval azért próbálok megkomolyodni, és szerintem másként is gondolkodom már bizonyos dolgokról.

Mennél tovább a gimiből?

Igen, ezért is fontos nekem az érettségi, a BGE turizmus, vendéglátás szakára jelentkeztem.  A koronavírus miatt ez most nem tűnik egy jó választásnak, de remélem, gyorsan túljutunk ezen a helyzeten. Nagyon szeretnék ide bekerülni, ezért tanulok most intenzívebben.

Egyébként miből áll a reggeli edzésed?

Főleg saját testsúlyos feladatokat küldött nekünk Balu (Horváth András, az U21-es csapatunk edzője, erőnléti edzője – a szerk.), mert sok játékosnál nincs semmilyen eszköz. Emellett szoktam járni futni, így tartam fitten magam.

Ez elég?

Arra igen, hogy karban tartsam magam, és most tényleg inkább a tanulásra fókuszálok. Ha vége az érettséginek, egyeztetek majd Baluval és más olyan szakemberrel is, aki segíthet nekem, mert igazából súlyt kéne pakolnom magamra. Erre kell majd ráfeküdni, amit már egy ideje tudok. Mindig vékony alkatú voltam, valószínű a génjeim is ilyenek, de azon leszek, hogy sikerüljön felszednem pár kilót.

Egyértelmű volt, hogy az alkatod ellenére védőposzton teljesedsz ki?

Még előkészítőben szélsőt játszottam, de az egyik hétvégi tornán betettek hátulra, és azóta ott vagyok. Nyilván jó érzés gólt lőni, de nem sajnálom, hogy nem csatárként játszom, védőként is az a fontos, és annak örülök, ha a csapat nyer. És mások sikerének is tudok örülni, főleg, ha az én passzomból születik a gól.

Mennyire vagy csapatember?

Igyekszem az lenni, de nyilván előfordult már, hogy beszóltam, vagy odakóstoltam valakinek. Az edzőimmel sokat beszélgettem erről, szokták jelezni, ha átléptem a határt, olyankor próbálok visszavenni. Úgy érzem, mindenkivel jó viszonyban vagyok, és a pályán is ott segítek, ahol tudok.

76 meccset játszottál idén, ez nagyon kemény…

Igen, édesapámmal épp nemrég számoltuk össze. A felnőttben szinte végigjátszottam az alapszakaszt, utána a középszakaszban is kaptam szerepet, voltak válogatott meccsek, és az U21-es bajnokságban is rendszeresen játszottam. Igazából még úgy tíz meccs benne lett volna a szezonban.

Hogy bírod ezt a strapát?

Vannak pillanatok, amikor elfáradok, de az edzők odafigyelnek arra, hogy legyen elég szabadidőnk és pihenni is tudjunk. Ez viszonylag működött is, a suliból is sokszor elengedtek, tolerálták, hogy nem vagyok bent a jégkorong miatt. Egy nagy lehetőségnek és esélynek fogom fel, hogy ilyen sokat játszhatok.

Többször elhangzott, hogy a junior- és a felnőttbajnokság között nagyon nagyot kell ugrani, teljesen más az iram, a tempó. Neked is hasonló a véleményed?

Nagyon sokat számít az, hogy mennyi munkát teszel bele a mindennapokban. Ha annyit edzel, mint a többiek, akkor szinte esélytelen, hogy bármi is elérj, és nagyobb szerepet, több jégidőt kapj. Tényleg nagyon nehéz megugrani a szintet az U20-ból, de azon vagyok, hogy ez minél jobban sikerüljön, Szerencsére a Vasasban mi fiatalok megkaptuk a lehetőséget arra, hogy a felnőttbajnokságban szerepeljünk és fejlődjünk, tanuljunk a rutinosabb játékosoktól, testközelből.

Ki ellen nem szerettél játszani?

Nem nagyon volt ilyen játékos, bár Nagy Geri ellen nem volt egyszerű játszani, őszintén szólva semmit nem tudtam vele kezdeni. Ugyanakkor jó volt nézni, amit csinált, emiatt igazából élveztem is.

Az U21-es bajnokságnak is megvan a varázsa, gondolom.

Igen, mert szinte minden csapatban ismerek mindenkit, nagyon szerettem ebben a bajnokságban játszani. Külön presztízse volt mindannyiunknak ezeknek a meccseknek. A kezdés előtt sokszor beszélgettünk egy jót az ellenfelekkel, aztán megbeszéltük, a pályán nyerjen, aki jobb. A meccs alatt nem voltunk haverok, de ha véget ért, akkor újra ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Ha mi nyertünk, mi „szívattuk” őket, ha ők, akkor mi kaptuk meg a magunkét.

Mit gondolsz, mi lett volna, ha folytatódik az U21-es bajnokság? Beért volna a meló a Vasasban?

A középszakaszban elég rosszul játszottunk, nem találtuk nagyon a helyünket, de a rájátszás elejére összekaptuk magunkat, a csapat is jobban összekovácsolódott, és nem az egyéni sikerekre fókuszáltunk, hanem a csapatra. Szerintem a top háromban benne lettünk volna, de akár a döntőt sem tartottam volna kizártnak.

Milyen a kapcsolatod Horváth Andrással, Baluval, akivel dolgoztál az U20-as válogatottban is?

Szerintem jó. Amikor csak teheti, elmondja a véleményét rólam. Néha kritikus, néha dicsér, elmondja, ha gondja van a hozzáállásommal és mondjuk nem tetszik neki, ha fejben nem a jégpályán vagyok. Ezt mindig tudomásul veszem, és próbálok javítani, igyekszem megfogadni a tanácsait.

Mi a helyzet Ladányi Balázzsal? Feltételezem, ő egy fokkal kritikusabb.

Sokat beszélgetünk, rendszeresen behív magához, akkor is, ha éppen meg van elégedve velem. Mindig azt mondja, hogy én viszont soha ne elégedjek meg magammal.

A szezonban ott voltam egy edzésen, amikor bezavart az öltözőbe. Mi történt akkor?

Sorfeladatokkal kezdtünk, én a sor elején álltam, és adtam két rossz passzt, ezután küldött az öltözőbe, és kérte, hogy öltözzek át. Nem tudtam mást csinálni, bementem. Aztán szóltam Balunak, hogy este hadd menjek az U21-es edzésre, mert nagyjából tíz percet voltam jégen. Aznap este ott voltam.

Szóval nem akartad elcsalni az aznapi edzésmennyiséget.

Úgy voltam vele, legyen egy olyan napi edzésem is, ami nem vesz kárba.

Megbeszéltétek aztán a félreértést?

Másnap Godó kérdezte, hogy vagyok. Elmondtam neki, hogy sajnálom az előző napi dolgot, de próbálok majd figyelni, fejben teljesen jelen lenni, odatenni magam, hogy minden rendben legyen.

Egyébként miben kell még fejlődni, mit gondolsz?

Leginkább a lövések minőségében és az ütközések számában.

És miben vagy igazán jó?

Szerintem jól látok a pályán, viszonylag gyors is vagyok, és olyan helyekre oda tudom tenni a korongot, ahonnan jó helyzet alakulhat ki.

Úgy hallottam, hogy Jászberény és Budapest között úgy másfél évig gyakran hallgattátok, énekeltétek édesanyáddal a kocsiban ugyanazt a dalt. Melyik volt az, emlékszel?

Igen, Oláh Gergőtől a Törj ki a csendből című számot hallgattuk sokszor.

Milyenek voltak ezek az utak?

Sokat nevettünk, énekeltünk, jól éreztük magunkat, nagyon élveztem ezt az időszakot. Edzésre és meccsre hoztak fel a szüleim.

Merthogy Budapestre Jászberényből kerültél fel, ahol nagy hagyományai vannak a hokinak. Te hogy kezdted?

Nagy Zoltán, az első edzőm keresett meg. Addig fociztam, és később is még sokáig párhuzamosan nyomtam a kettőt. Az ő kapcsolatai révén aztán Debrecenbe kerültem, pontosabban oda meccsekre jártam át, az U14-es bajnokságban játszottam. Nagyon segítőkészek, befogadóak voltak, de egy idő után ez kevés lett. Végül Kercsó Csaba hívott a Vasasba, ő kérdezte meg, hogy van-e kedvünk egyszer egy edzésre feljönni, ahol meg tudna nézni. Aztán egy, másfél évig anya és apa hordtak hetente háromszor edzésre, meg a meccsekre, ez heti négy-öt utat jelentett Jászberény és Budapest között.

Mondhatjuk, hogy miattad költözött fel aztán a család Budapestre?

Anya akkoriban gyesen volt, apa pedig itt Pesten talált munkát, de igen, nagyrészt miattam is döntött így a család. Mióta sportolok, nagyon sok áldozatot hoztak értem a szüleim, amiért nagyon hálás vagyok, és amit nagyon köszönök is nekik.

Azért ez egy jó döntés volt, nem igaz?

Anya nagyon szereti a munkahelyét, apa is élvezi a munkáját, én is nagyon örülök, hogy itt lehetek, hiszen rengeteg barátot szereztem, de a tesóm is jól érzi magát. Szóval igen, örülünk, hogy Pesten kötöttünk ki.

Apukád is hokizott?

Igen, Jászberényben a korosztályos csapatokban, de mikor megszűnt a jégpálya, abbahagyta. De amatőr felnőttcsapatokban most is játszik.

Hogy megy neki?

Tud ideges lenni a pályán, meg néha elfogy neki a levegő, de azért jól nyomja „az öreg”.

19 leszel augusztusban. Még jó pár évet le akarsz húzni a pályán, igaz?

Igen, még jó ideig szeretnék magas szinten sportolni. Először egy felnőttszerződést szeretnék elérni, aztán majd célom lehet a felnőttválogatottság, de a lényeg leginkább az lenne, hogy minél jobb helyen, minél többet tudjak jégkorongozni.

A válogatottság korosztályos szinten már összejött, nem is egyszer. Itt is minden ment, megy a maga útján?

Először az U16-os válogatottal voltam ott egy utazókeretben, egy kranji tornán, utána rendszeresen kaptam meghívót. A tavalyi U18-as vb-ről kihagytak, ez nem esett jól, de tudomásul vettem, edzettem tovább keményen. Aztán az U20-as világbajnokságra Kijevbe kivittek, és az ottaninál jobb élményt nem is tudok kívánni magamnak. Most edzek tovább, jövőre is szeretnék ott lenni a junior vb-n. Igaz, egyelőre semmit sem tudunk a versenynaptárról.

Van olyan játékos, akit jobban figyelsz, akire mondjuk szeretnél hasonlítani?

A felnőttválogatott meccseit, de az NHL-t is rendszeresen figyelem, igyekszem így is fejlődni, ellesni ezt-azt. Konkrét példaképem nincs, de a kedvenc hátvédem a Washington Capitalsből John Carlson. Ő egy nagyon ponterős, jó kezű játékos.

Összességében, hogy érzed, egy mai fiatal srácnak, akiben motoszkál valami a jégkorong iránt, tudnád neki ajánlani a sportágat? Mint egy olyan fiatal, aki 76 meccset játszott le hat hónap alatt…

Igen, a jégkorong egy nagyon jó sportág, ezért is választottam. Izgalmas, látványos, sosincs két ugyanolyan jelenet, két ugyanolyan játékhelyzet. Sok áldozattal és lemondással járt eddig is, de nagyon sokat is kaptam a sportágtól. 

Nyáron, ha úgy adódik, jöhet újra a Balaton körbetekerése?

Nagyon szeretek biciklizni, annál jobban talán csak pingpongozni. A szüleim minden évben körbetekerik a Balatont, párszor már én is velük tartottam. Lehet, hogy most is így lesz majd.