Rendkívül mélyről – legalábbis, ami a győzelem-vereség mutatót, és nem feltétlenül a játékot illeti – állt fel a Vasas Akadémia férfi kosárlabdacsapata ebben az idényben. Felsejlett annak a lehetősége is, hogy a kiesés ellen játszik a társaság, elvégre 2 győzelemmel és 10 vereséggel álltak a fiúk egy tucat bajnoki után. De Faragó Péter vezetőedző akkor is hitt abban, hogy az alapcélt nem szabad feledni, és jött is egy hatalmas menetelés, egyhuzamban hét meccset nyertek meg a fiúk, és a bajnokság kényszerű lezárásakor is volt reális esély a nyolc közé kerülésre. Hogy ez sikerült volna-e, sosem tudjuk meg, de egy összegzésre mindenképp megkértük a vezetőedzőt.
A Vasas Akadémia férficsapata az NB I/B Piros-csoportjában a 10. helyen zárt (a 23. forduló után ért véget a bajnokság a járványügyi helyzet miatt), 10 győzelemmel és 13 vereséggel. Egyetlen sikerre volt a csapat a felsőháztól, de a nagy hajrát már nem fejezhette be.
„A BKG-Príma elleni meccs hetében jártunk, nagyjából három hete, és figyeltük, ahogyan a külföldi bajnokságokat elkezdték leállítani. Először az olaszt, aztán az osztrákot, sorra fejezték be, és akkor lehetett sejteni, hogy nálunk is ez következik. Aki egy kicsit is benne van a sportban, tudja, hogy nem lehet egy vagy két hónap szünet után újrakezdeni egy bajnokságot, akár a külföldi játékosok hiányára, akár az edzőtáborok, az edzések elmaradására, kimaradására gondolunk. Lehetetlen így folytatni egy versenysorozatot, így a bajnokság lefújása jogos lépés volt” – mondta Faragó Péter, a Vasas Akadémia vezetőedzője, akinek ez volt a harmadik idénye ebben a pozícióban.
„Azóta a játékosokkal egyrészt a közösségi platformokon tartjuk a kapcsolatot, másrészt van egy videóvágó, - elemző, -tároló programunk, amivel az Akadémián dolgozunk, ehhez is hozzáférnek most. Ide tudnak feltölteni, szerkeszteni videókat, ahogyan mi, edzők is ezt tesszük, most jobban ki tudjuk használni az ebben rejlő lehetőségeket. Természetesen megjelenik most a mi kreativitásunk is, hogy mit tudunk kitalálni a játékosoknak, milyen feladatokat adunk számukra. Úgy érzem, hogy ebben a tekintetben mi kreatívok vagyunk, és amit megteszünk, az ebben a helyzetben jónak, hatékonynak mondható.”
Fotók: Vasas Attila
Kérdés, a vezetőedző mivel tölti az idejét – otthon.
„Az ember próbálja elfoglalni magát, nekem is több időm van arra, amire eddig kevesebb. Készülök az angol felsőfokú nyelvvizsgámra, ezt egyébként is terveztem, és nyilván most van idő meccselemzésre, önképzésre is. Lefoglalnak a szakedzői feladatok is, távoktatásban zajlik az oktatás, jön majd a vizsgaidőszak és szakdolgozatot is kell írni. Emellett alakítjuk, formáljuk a következő szezon csapatát, megpróbáljuk megtenni azt, amit ilyenkor meg lehet, igyekszünk olyan állapotba kerülni, hogy ha elkezdődnek ismét az edzések, majd az új szezon, akkor ugrásra készen álljunk. Amúgy meg futok és golfozom a társasház kertjében” – tudtuk meg a fiatal szakembertől, akitől persze arról érdeklődtünk, mennyire lehet reálisan megtervezni a következő idény csapatát.
„Azt tudom mondani, hogy a klub tett olyan lépéseket az elmúlt időszakban is, amivel enyhítik a szülők hozzájárulását, és ettől függetlenül is úgy gondolom, a férfiszakosztály eddig is stabilan működött, és ismerve a vezetőinket, ez a jövőben is így lesz. Ha nem is ugyanott és ugyanúgy, de folytatni tudjuk majd az elkezdett munkát. A játékosok elméleti és fizikai felkészültsége nem pénzkérdés, biztos vagyok benne, hogy a teremhasználat és a mindennapi működés sem okoz majd problémát a jövőben.”
Faragó Péter három éve vette át szezon közben a csapatot elődjétől, és akkor általános meglepetésre a döntőig vezényelte a srácokat, a TF-Budapest ellen a paraszthajszál fele választotta el a csapatot a Piros-csoport megnyerésétől. A következő évben is sikerült a rájátszást elérni, ott végül a negyeddöntő jelentette a végállomást. Most ismét a playoff elérése volt a cél, de a rossz szezonkezdet után az újratervezésben is jeleskedni kellett.
„A szezon előtt a csapatban mindenki – köztük én is – amolyan hurráoptimizmussal tekintett a bajnokság elé. Nyilvánvaló, hogy minden idény előtt az edző és a játékosok is megpróbálják belőni magukat, megjósolni, mire lehet képes a társaság, nagyjából kiket tud megelőzni, maga mögött tudni. Mi ismét kitűztük a rájátszást célként, és látatlanban úgy gondoltuk, oda is érhetünk az 5-6-7. hely valamelyikére az alapszakasz végén. Viszont nagyon szerencsétlenül indult számunkra a bajnokság, ki kell mondani, hogy nem is volt meg a csapat identitása” – fogalmaz Faragó Péter.
Mi az, ami hiányzott az identitáshoz, hiszen túl sok ember azért nem cserélődött az előző idényhez képest.
„Valóban nem, de például Katona Robi szerepe nagyon meghatározó volt a csapatban, az ő visszavonulásával a triplamutatónk 37-38 százalékról visszaesett 29 százalékra, csapatszinten 10 százalék óriási különbség. Ráadásul az ő játéka másoknak is adott területet, ahol jobban tudtak érvényesülni a többiek, szóval az ő kiválása azért nagy érvágás volt. A gyenge periódus után nyilvánvalóvá vált, hogy csak akkor tudunk valamire jutni, ha a saját erősségeinkre koncentrálunk. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a két kieső helyére két erős csapat került a Piros-csoportba idénre, a Baja és a Salgótarján, mindketten rájátszást érő helyen fejezték be a bajnokságot. A többi csapat is erősödött, nagyon rutinos játékosok szerepelnek ebben a csoportban, és ők is szerettek volna kosárlabdázni, meccset nyerni. Gondjaink akadtak a szerencsével is, ugyanakkor még ebben a helyzetben sem vertek agyon minket rendre. Egyedül Baján szaladtunk bele egy nagy vereségbe, a többi meccs nem mutatta azt, hogy itt valami nagyon nagy baj lenne velünk, a játékunkkal. Volt három hosszabbításos vereségünk és két nagyon szoros vereségünk. Ezzel együtt a sok kudarc érthetően megtörte a csapatot, mindenkinek felül kellett vizsgálnia saját szerepét, beleértve engem, a stábot is. És ez sikerült, hiszen jött tíz meccs, amiből nyolcat megnyertünk és volt egyhuzamban hét győzelmünk is. Szóval ellentétje volt a második félév az elsőnek, és ha a szoros meccsek közül két-hárommal többet be tudtunk volna húzni, éppen ott lennénk a rájátszást érő helyek valamelyikén. Négy fordulóval a vége előtt ért véget a bajnokság, nem tudom megjósolni, mit hozott volna az a négy mérkőzés, mindenesetre eldöntötte volna, hogy a 7., a 8., a 9. vagy a 10. helyen zárunk.”
De mit történt a nagy menetelés előtt, mi az, ami meghozta a változást?
„Szakmailag is változtattunk, legfőképpen a védekezésben, illetve egy-egy játékos szerepén is. A legfontosabb viszont az volt, hogy megbeszéltük a játékosokkal, hogy hogyan fog átfordulni a játékunk, hogyan fog megtörténni a változás. Egyetértettünk abban, hogy nagyon nagy türelem kell hozzá, mert az elején szenvedve fogunk meccseket nyerni. Ha két-három meccset nyerünk, akkor már el fogjuk hinni, hogy sikerülhet újra és újra, szóval egy bizonyos lelkiállapotból másztunk ki közösen, elég keservesen. Segített az is, hogy elfogadtuk, hogy mi egy menekülő csapat vagyunk, menekülünk a túlélésért, üldözzük a mezőnyt. Ezt a szerepet, ezt a nyomást kellett talán megtalálni, és akkor még nem tudtuk, hogy mennyire lesz sikeres az elhatározásunk. Egyéneket nem, inkább a csapatot emelném ki abban, hogy talpra álltunk, mert megértette mindenki, hogy ahhoz, hogy eredményesek legyünk, négy-öt ember jó, valamint két-három ember kiváló játékra van szükség egy-egy meccsen. Voltak stabil teljesítmények ekkor, de sokszor más és más szállította a kiváló játékot, egyszer-egyszer olyan is, akitől nem vártam. Ha a csapat felvállalta azt, amit fel kellett, akkor tudtunk jól játszani, volt olyan mérkőzés is, amikor talán a tudásunk felett is jártunk.”
Faragó Péter munkáját ebben az évben a német Stephen Arigbabu segítette, a szakember játékosként vb-bronzéremig jutott, 166-szor szerepelt hazája válogatottjában, Olaszországban és Görögországban is légióskodott, majd dolgozott a német utánpótlás-válogatottaknál. Harald Stein személyében, aki szakmai igazgató a Vasas Akadémiánál, dolgozik már évek óta német szakember Pasaréten, most bővült a stáb és a vezetőedző szerint remek a kapcsolat közöttük.
„Nálunk az edzések elején mindig vannak egyéni foglalkozások, Stephen a magasemberekkel, én a mezőnyjátékosokkal foglalkozom. Látszódott a bajnokság derekán, hogy akik az ő külön edzésein pallérozódtak, sokat fejlődtek, egyre több mindent láttunk viszont tőlük a pályán. Mondhatom, hogy nagyon jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk, ő segítette az én vezetőedzői munkámat, én pedig segítettem az ő vezetőedzői munkáját a junioroknál. Az elejétől fogva összeszokott volt a munka, ne feledjük, ő egy nagyon profi környezetből érkezett hozzánk. Abszolút nincs alá-felé rendeltségi viszony köztünk, meglepett, de többször is kikérte a véleményemet. Hatunk egymás intellektusára is, ez nagyon jó érzés, örülök, hogy velünk van. Nagyon szépen összerakta az U18-as csapatunkat, és nem mehetek el amellett, hogy amikor gödörben voltunk, ő volt a legpozitívabb a csapatnál. Mivel mindkettőnknek élő szerződése van a klubnál, nagyon várom, hogy újra együtt dolgozzunk. Bízom benne, hogy belátható időn belül újra beindul az élet, az életünk” – tette hozzá a Vasas Akadémia felnőttcsapatának szakvezetője.
