Két repülőút és egy hosszú, kimerítő buszozás után Efraham városában játszottuk első mérkőzésünket. Ellenfelünk az iráni bajnokság jelenlegi második helyezettje, a Zob Ahan együttese volt. A találkozó 2-2-es döntetlennel ért véget, bár játékosaink és a szakvezetés is egyetértett abban, hogy ha nem ez a mérkőzés lett volna az első a hosszú utazás után, akkor le tudtuk volna győzni vendéglátóink csapatát.

A találkozót követően, Teherán érintésével, Bam városába utaztunk , ahol egy jótékonysági mérkőzésen az iráni Jótékonysági Válogatott volt az ellenfelünk. 
A cél igen nemes volt. Bam városát és a Világörökség részét képező 3000 éves műemlék település maradványait tette a földdel egyenlővé egy földrengés néhány évvel ezelőtt. A katasztrófának 60.000 áldozata volt, és rengeteg gyermek maradt árván. A bevétel elsősorban a katasztrófa következtében elárvult gyermekek javára nyitott számla gyarapítását szolgálta, de a televízió közvetítés folytán az egész világ figyelmét szerette volna felhívni arra, hogy Bam városa is segítségre szorul. A találkozó sportszakmai-értéke sokkal kevésbé volt fontos, mint a cél, amiért létrejött.
A mérkőzés előtt láthattuk a földrengés után maradt romokat. Házigazdáink elmondták, hogy  - nemzetközi összefogással - lassan bár, de már zajlanak a helyreállítási munkák.

Bam-ban, kihasználva a remek, majhogynem nyári időjárást, még egy mérkőzést lekötöttek a szervezők Kerman tartományi válogatottja ellen. Ez a csapat, előző ellenfelünknél mindenképpen, nagyobb kihívást jelentett, de gondot semmiképpen nem okozott a fiúk számára. Az előző 5-0 után most 6-1 -re vertük meg ellenfelünket.

Mészöly Géza a hazaérkezés után röviden értékelte az út tanulságait:

- Szakmailag mindenképpen nagyon hasznos túra volt. Úgy gondolom az, hogy elutazhattunk az itthoni szürke hétköznapokból a napsütéses sivatagba, már megérte.
Az ellenfeleinkkel kapcsolatban talán tényleg jobb lett volna, ha a második meccsünkkel kezdhetünk bemelegítésként, és utána következett volna a két erősebb ellenfél, de ezt nem tudták számunkra másképp megszervezni, hiszen Iránban jelenleg is zajlanak a bajnoki küzdelmek. Ez volt az oka annak is, hogy nem sikerült még egy ellenfelet lekötni.
Hogy mennyire képviseltek komoly erőt ellenfeleink, arra csak azt tudom mondani, hogy Zob Ahan csapata a magyar elsőosztályban sem a kiesőjelöltek közt lenne. A kermani válogatott tudása pedig egy másodosztályú csapat játékerejének felelt meg. Mindenképpen jó lett volna még egyet játszani egy erős csapat ellen, de ez sajnos nem jött össze.
A túra másik nagy előnye, hogy egy ilyen összetartáson a játékosok sokkal jobban összerázódnak. Segít abban, hogy egymásért tudjanak küzdeni a legnehezebb pillanatokban akár fáradtan, kimerülten is. Az első meccsen láthattuk, hogy a fáradtság ellenére, amit a sok utazás okozott, a csapat tudott küzdeni és nem adta fel a találkozót.
Ráadásul az sem hátrány, hogy megismekedhettünk egy távoli kultúra egy szeletkéjével. Ha ma kéne döntenem, hogy utazzunk-e a jövő héten ismét, egy percig sem gondolkodnék. Tehát minden szempontból hasznos túra volt ez számunkra, és remélem a bajnoki start kezdetekor ezt be is bizonyíthatjuk. 

Zee