„Hétéves koromban csak azt tudtam, hogy nagyon szeretem a teniszt” – fogalmaz Burde Péter, amikor arról kérdeztük, milyen tervekkel vágott neki a teniszpályafutásának.

Hogy épp a teniszt választotta, talán nem meglepő, hiszen nem messze lakott a pasaréti sportközponttól.

„Ott laktunk közel, így adva volt a helyszín, hogy a fölösleges energiáimat levezessem. Mondhatom, hogy végigmentem a szamárlétrán, 18 éves koromban kerültem az első csapathoz. Héder Mihály, Misó bácsi, Bujtás Balázs, majd Komáromy Ferenc voltak az edzőim. Eleinte még a felnőttek után edzettünk, aztán később már előttük, 2-4-ig. Nagyon szép időszak volt ez, egy nagyszerű közösséggel. Szinte mindig ott maradtunk még a pályán edzés után is, fociztunk, beszélgettünk, sötétedésig jól elvoltunk” – emlékezett a 70. születésnapját csütörtökön ünneplő Burde Péter, akit tehát 1957-ben „emelt ki” a tenisziskolából a Vasas.

A gimnázium után két évig „ipari” iskolába járt, majd elvégezte a TF-en az edzőit is, az aktív teniszt pedig 1985-ben hagyta abba. Azt követően pedig a magánszférában helyezkedett el – teniszoktatóként.

„A régi társakkal gyakran visszasírjuk azokat az időket. A Vasas akkor tényleg egy igazi klub volt, egy nagy család, barátságok, szerelmek szövődtek Pasaréten, hiszen kiváló kapcsolatban voltunk a többi sportág képviselőivel is. A vívókkal, az atlétákkal vagy éppen a tornászlányokkal is sok időt töltöttünk együtt, minden jóban benne voltunk, tényleg egy intenzív klubélet jellemezte azt az időszakot” – fogalmaz kitüntetettünk, aki 1979-ben volt tagja a bajnokcsapatnak.

„Remek társaim voltak, Taróczy Balázs, Kuhárszky Zoltán, Borsay Janó, Kelemen Imi, Kónya Gábor, így álltunk fel” – emlékezett Burde Péter arra a csapatra, amely 30 év után nyerte meg a klubnak a csapatbajnoki címet (előtte huszonöt ezüst került a Vasas gyűjteményébe!).

Hogy találkoznak-e a régi csapattársak, barátok?

„Ritkán adódik erre lehetőség, de ha össze tudjuk hangolni, akkor összegyűlünk. Legutóbb Prihradny Tamás 90. születésnapján jött össze a társaság (vezetőképünk is ott készült - a szerk.), jót beszélgettünk” – mondta Burde Péter, aki aztán sokáig a szeniorbajnokságokon is részt vett, de tíz éve már nem indul el ezeken. „Még 50 évesen elmentem az OB III-ba játszani Balatonföldvárra egyéniben és párosban is, tíz évig csináltam, egyszer fel is kerültünk. No, ott megint átélhettem egy szép időszakot, mert az megint egy igazi klub volt, igazi klubélettel. Sok helyről gyűltünk össze minden héten, jöttek Egerből, Balatonfűzfőről, nagyon jó volt.”

Kérdés, mennyire követi a jelenlegi hazai és nemzetközi teniszéletet Burde Péter, aki egyébként nyugdíjasként is ad néha órákat a Szépjuhászné utcán működő pályákon.

„Inkább a nemzetközi teniszt követem, a hazai bajnokságokról megvan a véleményem, sok mindent elárul a rangjáról, hogy egy 13-14 éves fiatal meg tudja nyerni a bajnokságot. Nagy Federer-rajongó vagyok, de elismerem Djokovic és Nadal zsenialitását is. De nagyon sok jó teniszező van, szeretem Thiemet például, vagy régebben Monfilst, sajnálom, hogy kicsit megkomolyodott. No és nagyon szurkolok Babos Timinek, aki párosban igazi világklasszissá nőtte ki magát. Három világbajnoki cím, három Grand Slam-győzelem, ez nem semmi, ez nem véletlen” – tette hozzá Burde Péter, akit tehát ezúton is köszöntünk kerek születésnapja alkalmából.