A szakosztály vezetőedzője, a fiúk trénere, Bacskai Imre is kint járt Angliában, a szorító sarkából segítette tanítványait, most pedig kint szerzett élményeiről mesélt honlapunknak.

A rendezésről
- Számos világversenyen jártam már, így van összehasonlítási alapom. Mondhatom, ezúttal roppant színvonalas szervezéssel találkoztam, ami nem véletlen, hiszen az angolok az ökölvívás terén is nagyon komoly hagyományokkal rendelkeznek. A döntők napján csakúgy, mint a profi mérkőzéseken, a ring körül tízfős asztaloknál vacsoráztak a tehetősebb emberek, de a csarnok lelátói is megteltek.

A színvonalról
- 41 ország, 199 versenyző vett részt ezen az Európa-bajnokságon. Néhányan előtte megkérdőjelezték, hogy ez milyen Eb lesz, hiszen az oroszok nem az olimpiai csapatukat indították, hanem az októberi országos bajnokságuk győzteseit. A hazaiak ugyanezt tették, szintén fiatal csapatot küldtek ringbe. Azt azonban érdemes tudnunk, hogy náluk 11 000 igazolt ökölvívó van, az oroszoknál pedig még több, van tehát miből válogatniuk. Ha ezeket a számokat összevetjük azzal, hogy Magyarországon összesen nincs ezer ökölvívó, akkor joggal szomorkodhatunk. Egyértelmű volt, hogy az említett két ország vezetői - de a többiek is - már a londoni olimpia jegyében gondolkoznak.
Ha a torna elején voltak is gyengébb meccsek, a végküzdelmek színvonalára nem lehetett panasz.

A mieinkről
- Ha kiutazás előtt valaki biztosra ígéri, hogy nyerünk egy bronzot, elfogadtam volna. Most viszont már úgy látom, hogy két érmet is megérdemeltünk volna.

- Szalai Gergely 51 kg-ban nem tudta megoldani feladatát, egy verhető moldáv bokszolótól kapott ki 10-4-re. Sajnos egyáltalán nem mutatta meg, valós képességeit. Az első menetben úgy bokszolt, mintha edzésen lenne, a szünetben próbáltam felrázni, de ettől meg ideges lett. Érdekes módon a harmadik menetben, amikor megintették, akkor láttam azt a Szalait, akit jól ismerek: megelőz, visszalép, fogadja az ütést. Sajnos ekkor már késő volt.

- Bacskai Balázst, tehetsége, elszántsága révén a versenyek előtt mindig esélyesnek kiáltják ki, azt gondolom, nem ok nélkül.
Az első fordulóban azt a lengyelt verte meg, akitől egy hónapja Ostravában kikapott. Akkor fogásért kétszer intették, pedig Chudecki akaszkodott rá, nem tudta lerázni magáról. Ellenfele ezúttal is ilyen harcmodort választott, ütött, majd fogott, kihasználta hogy ellentétes alapállásúak. Szerencsére a bírók most jól ítélték meg ezeket a szituációkat. Ennek ellenére 1:7-el indult a meccs, ekkora hátrányból ritkaság fordítani, a sírból hozta vissza Bendzsi a győzelmet. 
Az elődöntőbe jutásért, az a török Koroglin következett, aki felvett egy kettős fedezékes alapállást és ebből próbált ütni. A szabályok szerint húsz másodpercnél hosszabb ideig nem lehet védekezni, intés jár érte, a bírók mégis hagyták ezt a harcmodort. Bendzsi sokat ütött de mégsem gyarapodott pontjainak száma, ugyanis az számít érvényes pontnak, ha legalább három bíró egy másodpercen belül jelzi a találatot. Minden bírónál ő vitt be több ütést, mégis kikapott. Azt mondják a hozzáértők, hogy annak az esélye, hogy ez előforduljon 1:100000-hez. Hogy szándékosan csinálták vagy sem, ezt már senki sem mondja meg. Az biztos, anti boksz volt, amit ellenfele művelt. Fájó, hogy most újra várnunk kell egy évet, a következő világversenyig.

Darmos József maximálisan hozta magát.
Négy mérkőzés vívott, egy erős bosnyák ellen kezdett, aki nagyon tartott Józsitól. Szinte végig kettős fedezékben bokszolt, és bár próbált ütni is, de nem talált. 
Másodszor azeri ellenfelét verte 9-3-ra. Jól mozgott, elhajlásokból sorozta keményen riválisát. Józsi nagyon erős volt, félelmetes az ütőereje. 
Az éremért egy nagyon ügyes török származású osztrákkal mérkőzött, aki előző találkozóin szűk jobbhorgokkal operált. Ez volt a legszorosabb győzelem, 5-2 lett a vége.
A balkezes örmény Ananikjan, sajnos megakadályozta a döntőbe jutást, pedig a harmadik menet végén is még Darmos vezetett egy ponttal. Kiegyenlített küzdelem volt, bármelyikük továbbjuthatott volna. Szomorúak voltunk, de el kellett fogadnunk az eredményt.
Darmos Józsi ezzel a bronzéremmel így is gyönyörűen teljesített. Még fiatal, előtte a jövő.