Sírt?

Hát, egy kicsit igen, közvetlenül a meccs után is, és aztán a himnusz alatt is. Azért ezek nagyon szép pillanatok voltak az életemben, itthon még nem volt részem ilyen sikerben. Nekem is sok mindent jelentett ez az Európa-bajnokság és az Eb-győzelem.

Hová helyezi?

Nekem ez a cím hiányzott ahhoz, hogy úgymond teljes legyen a kollekcióm, szóval előre helyezem. Ha úgy tetszik, elértem a „karrier Grand Slamet”, hiszen megvan az olimpiai, a világbajnoki, most már az Európa-bajnoki aranyérem, és megvannak a kisebb tornákról is a győzelmek, a világligáról, a világkupáról, az Európa Kupáról, az Universiadéről. Szóval elég komplex csomagba került most ez az Eb-arany.

Ráadásul nem is kellett „hazahozni”, mert itthon lett meg.

Kétszer dolgozhattam hazai rendezésű világversenyen, 2017-ben, a világbajnokságon, illetve a 2006-os világkupán, még Denivel (Kemény Dénes – a szerk.), más hazai eseményem nem volt. A világkupán közel voltunk az aranyéremhez, a szerbekkel játszottuk a döntőt, és a két és fél évvel ezelőtti vb-n is döntőztünk, a horvátokkal. Örülök, hogy harmadszorra sikerült, egy egészen fantasztikus közegben, nagyszerű közönség előtt. Nagyon jó volt ezt megélni és látni a fiúk örömét. Ráadásul két napra volt elosztva ez az öröm. Montenegró ellen az olimpiáért játszottunk, és mindenkiben ott volt a feszültség, a játékosokon, a stábtagokon is. Nagyon nem szerettünk volna selejtezőre menni, és látszott is az elődöntő után, hogy a játékosoknál mekkora felszabadultsággal járt a győzelmünk. Így vágtunk neki a már – idézőjelben csak – Eb-győzelmet eldöntő meccshez.

Tényleg feszültek voltak a srácok? Akadtak olyan vélemények, miszerint mázlink volt azzal, hogy nem a világbajnok Olaszországgal játszottunk a döntőért, hanem „csak” Montenegróval. Téma volt ez a fiúknál?

Egyáltalán nem gondolták azt a fiúk, hogy Montenegró ellen könnyebb lesz, sőt, talán nehezebb is volt, mert láttuk, hogy nagyon egységesek és nagyon akarták ők is az olimpiai kvótát. Tele vannak fiatalokkal, de abszolút nem látszott a meccseiken a tapasztalatlanság és a rutintalanság. Igaz, nálunk sem. A Montenegró elleni mérkőzésen volt egy zseniális Nagy Viktorunk a kapuban, aki nagyon sokat tett azért, hogy mi nyerjük meg a találkozót. Nyilván én is láttam a meccs előtt a fiúkon, hogy őrlődnek, kavarognak a gondolatok, de úgy érzem, hogy Viktor meccs eleji védései, 0-2 utáni bravúrjai, és egy-két gyors pofon felébresztette őket és átlendültek egy ponton. Utána beindultunk, és elöl és hátul is fantasztikusan játszottunk. Hozzá kell tennem, hogy fizikálisan nagyon nehéz meccs volt az az elődöntő, sok keménykedéssel, de a fiúk elviselték a terhet. Végig megvolt az elvárás a fiúkkal, a stábbal szemben, nemcsak a közönség, hanem a szövetség részéről is, és nagyon örülök, hogy főleg az utolsó két, értékmérő meccsen ezt el tudták viselni a játékosok.

Fotó: Derencsényi István/Magyar Vízilabda Szövetség

Az Eb elején sokakban merült fel a kérdés, vajon Nagy Viktor mellett mekkora szerepet kap a Fradival pazar idényt záró Vogel Soma. Nyilván Viktorban is megfogalmazódott ez a kérdés, ahogyan Somában is. Mindketten megérkeztek a felkészülésre, aztán elkezdődött a munka, és a fenti kérdésre adott válasz először a csoportrangadón, a spanyolok ellen érkezett.

Tamással nagyon sokat beszélgettünk róluk, sokat őrlődtünk, gondolkodtunk, és kockáztattunk is. Akkor azt a döntést hoztuk, hogy Soma véd, de a döntésünknél igazából már előre is gondolkodtunk, az egész torna volt a szemünk előtt. Az Eb alatt biztos volt szerencsénk is, de úgy érzem, bejött az, ahogyan a két hét alatt a kapusokat kezeltük. Az a kép, amit a döntő végén láthattunk, és ami bejárta a sajtót is, amikor a két kapus fogja egymás fejét, és ordítanak egymás arcába, mindent elárul arról, hogy jó döntést hoztunk. És arról is, mennyire harmonikus a kapcsolatuk. Jól kevertük a lapokat, de ehhez az is kellett, hogy ez a két kapus egyaránt fantasztikus jellem, nagyon jól tudnak a közös célért dolgozni. Úgy érzem, Viktor teljesen más mentális állapotban fejezte be ezt az Európa-bajnokságot, mint amilyen állapotban elkezdtük a közös munkát az Eb-felkészülés elején. Ez sok mindennek köszönhető, főként önmagának, de a háttérben mi is igyekeztünk segíteni ebben. Viktornak hatalmas rutinja van, Somának viszont hatalmas tehetsége, ami egyre több tapasztalattal párosul, már válogatott szinten is megmutatta, hogy tud egy csapat támasza lenni. Még nyilván sok mindent meg kell tapasztalnia, de nagyon jó úton jár, alázattal dolgozik, nagyon jó társa Viktornak, nagyon jól kiegészítik egymást – és nagyon jó velük dolgozni.

Mekkora a szavazati joga abban, ki véd egy-egy mérkőzésen?

Tamás megkérdezi a véleményemet, én elmondom, de a végső döntés az övé.

Szokott azért adni a véleményére, gondolom.

Igen, és remélem, még nem bánta meg a döntését.

Szerintem nem. A mezőnyjátékosokról, a válogatott egészéről is kikéri a véleményét?

Egy kéthetes felkészülés, majd egy világverseny alatt természetesen rengeteget beszélgetünk a vízilabdáról. Edzésekre járunk, videókat nézünk, nagyon sokat egyeztetünk, minden rezdülésről, ami a csapatot érinti. Annyi minden történik, annyi reakció, ellenreakció akad, hogy ezekkel mindig foglalkozni kell. Mindenki elmondja a véleményét, nem csak én, hanem a stáb többi tagja is, és aztán közösen kell kihozni mindenből a legjobbat, ami nyilván kihat a csapat eredményességére.

Ez a munka az év többi szakaszában is folyik?  

Előfordult, hogy év közben kikérték a véleményemet a válogatott kapusáról, de alapvetően az év közbeni válogatott összetartásokon szoktuk megbeszélni a fiúkkal, min kell esetleg változtatni, javítani. A bajnoki és a BL-meccsek tapasztalatait átbeszéljük, elmondom a véleményem, és dolgozunk tovább.

Fotó: Kovács Anikó/Magyar Vízilabda Szövetség

A munka hány százalékát jelenti a fizikai és mekkora hányadát a mentális felkészítés?

Ez mindig változik, függ attól, hogy a kapusok milyen állapotban érkeznek a válogatotthoz, hol tartunk a felkészülésben, majd hol tartunk az adott tornán vagy világversenyen, és attól is, hogy egy-egy adott meccsen ki véd. Ha úgy tetszik, mindig az igényekhez alakítjuk a munkát, a fizikai és a pszichés felkészítést is. Ha valakinek nem megy, nyilván az az elsődleges, hogy visszanyerje az önbizalmát, azon dolgozunk, hogy átlendítsük egy holtponton. Természetes, hogy a spanyolok elleni csoportmeccs kapcsán Viktornak elmondtuk, miért úgy döntöttünk ahogy, akkor a lelkéhez kellett szólnunk.

Vannak csapatok, ahol nincs kapusedző.

Válogatott szinten azért a legtöbb csapatnál van, különösen a topválogatottak figyelnek erre. A klubokban változó a helyzet, jelenleg Szolnokon például nincs, az Egernél, az OSC-nél van, a Fradiban pedig Gárdonyi Andris foglalkozik Somával, szerintem nem is rosszul. Soma rengeteget fejlődött egy év alatt, ebben neki is szerepe van. Egy edző vagy egy szövetségi kapitány mellé kellenek segítők, és ha az egyik ért a kapusokhoz, az szerintem nem hátrány. Láthattuk a mostani Eb-n is, hogy a kapus egy nagyon fontos láncszem egy csapatban, de ezzel nem mondok újdonságot.

Együtt határozták el a kapitánnyal, hogy a döntőben a harmadik sikeres spanyol büntető után Nagy Viktor helyét átveszi Vogel Soma?

Igen, együtt, és arról is döntöttünk, hogy Soma a kispadnál várakozik majd, és nem a túloldalon. Ő is be volt avatva, készült arra, hogy ha szükség lesz rá, vízbe ugrik.

Videóztak a spanyol lövőkről?

Persze, végignéztünk egy csomó ötméterest. De ahogyan Soma is mondta, lehet videókat nézni arról, kinek melyik a kedvenc oldala, ez a vízben már nem biztos, hogy sokat számít. Amikor két játékos egymással szemben áll, és egymás szemébe néznek – már ha mernek –, egy pillanatnyi megérzés dönt, az számít a legtöbbet.

Figyeltem a büntetőpárbaj alatt, sétálgatott a kispad mögött. Mennyire akarta nézni, mi történik?

Nagyon izgultam, megmondom őszintén. Félig néztem, félig nem, volt, amikor élőben, volt, amikor a kivetítőről. Kicsit elvesztettem idegileg a fonalat, de persze, azért képben voltam.

És mi volt a helyzet a rendes játékidő utolsó pillanataiban, amikor labdát szereztek a spanyolok, és elindultak Nagy Viktor felé?

Úgy érzem, egy nagyon rosszindulatú döntés született előtte, amikor a Zalánki Gergővel szembeni faultot nem fújta le a játékvezető. Az egyértelmű szabálytalanság volt, nyilván a játékvezető gondolhatta azt, hogy nem akarja eldönteni a meccset és nem akarja helyzetbe hozni a magyar csapatot. Mert ha lefújja, valószínű Zalesz továbbadja a labdát Vámos Marcinak, aki jó eséllyel belövi. De így, hogy továbbengedte a játékot, a spanyolokat juttatta komoly esélyhez. Ha ott belövik, talán botrány is lehetett volna, összedőlt volna minden, hiszen nem lett volna már idő egy újabb támadásra. Viktor ott igazából az Eb legfontosabb védését mutatta be, ráadásul nem is volt az egy könnyű lövés.

Fotó: Kovács Anikó/Magyar Vízilabda Szövetség

Visszaugorva még a csoportmeccsekre. Málta ellen húsz góllal kellett nyerni az utolsó fordulóban. Kapus szempontból mennyire volt nehéz ez a körülmény a meccs előtt, alatt?

Tudtuk, hogy Soma véd a spanyolok ellen, és azt is, hogy ha Viktor egy tét nélküli Málta elleni meccsen visszatér, az nem feltétlenül hozza őt fel. Nagy szerencsénk volt, hogy volt tétje a meccsnek. Azt sejtettük, hogy meglőjük a húsz gólt, talán többet is, az nem volt mindegy, hogy egy-két gólt kapunk, vagy hatot-hetet. Végül nagyon jól alakult az egész mérkőzés, a közönség belehergelte a csapatot a sokgólos győzelembe, számoltak vissza a húszhoz, miközben Viktor eksztázisban védett. Nullán tartotta az ellenfelet, ez neki is nagy dolog volt, és ott kezdődött el nála valami, ami aztán elvezetett a montenegrói és a spanyol meccshez. Ahogy említettem, szerencsénk is volt azzal, ahogyan alakult a torna, de annak van szerencséje, aki néha kockáztat is.

Milyen volt az Eb színvonala, és mit gondol az Eb kapusairól?

Látszott, hogy akinek nem volt olimpiai kvótája, azok mind nagyon beleálltak a tornába. Az olaszokon érződött, hogy ők talán nem, de sokkal jobbak lesznek majd az olimpián. A szerbekről előzetesen az terjedt el az uszodában, hogy mindenképp rekordot döntenének, sorozatban ötödik alkalommal lennének Európa-bajnokok, de nem játszottak feltétlenül nagyot, és ezzel nem kisebbítem le a spanyolok érdemét. Nekik csalódás volt a szereplés, ez nem kérdés. Montenegró nagy meglepetés volt, és mi is nagyon odatettük magunkat. A negyeddöntőktől kezdve nagyon színvonalas és izgalmas mérkőzéseket játszottak a csapatok. Az Európa-bajnokság nem a legrangosabb torna, de mindig a legerősebb, hiszen az összes erős európai nemzet ott van rajta. És ott vannak a többiek, akik meglepetést okozhatnak, így például az oroszok ellen sem volt könnyű játszani. Magas színvonalú volt ez az Európa-bajnokság, és volt néhány kiemelkedő kapusteljesítmény. A mieinknek kívül a montenegrói és a spanyol kapus nagyon jól védett, talán nem véletlen, hogy éppen ez a három csapat végzett a dobogón.

Mondhatjuk, hogy megvan a két kapusunk Tokióra?

Maradjunk annyiban, hogy a mostani teljesítmények nagyon biztatóak a nyárra nézve. Fél év hosszú idő, de kapusszempontból jó előjelekkel készülhetünk az olimpiára. Hozzá kell tennem, hogy a bő keretben szereplő Kardos Gergely abszolút beleillik abba a pozitív közegbe, amiben Soma és Viktor dolgozik, szintén jól áll bele a munkába, segítségére van a válogatottnak. Biztos vagyok benne, hogy ő is mindent megtesz majd azért, hogy bebizonyítsa, lehet rá számítani. Az olimpia előtt pedig majd a kapitány döntése lesz, melyik két kapus utazhat.

Fotó: Magyar Vízilabda Szövetség/Derencsényi István

Nincs sok idő az ünneplésre, a hétvégén bajnoki forduló, már a Vasassal. Mikor kezd a Komjádiban?

Hétfőn már voltam két edzésen. Máté (Bóbis Máté – a szerk.) sokat volt egyedül, úgy gondoltam, gyorsan vissza is térek. Az elmúlt hat hétben egyébként többször beszéltünk, illetve a kapusok edzéstervét és a lábtempós edzésterveket küldtem a csapatnak.

Csoma Kristóf érkezett a keretbe az Eb előtt, Dévai Kristóf és Korom Dániel mellé, viszont csak a középszakasztól játszhat majd. Hogyan tekint a következő időszak elé ezt figyelembe véve?

A következő öt meccs a két fiatal kapusé lesz, aztán pedig jön egy háromemberes verseny, amit a srácoknak is elmondtam. Az véd majd, aki a legjobb formában lesz. Ez most egy különleges helyzet, van, amikor két ember rivalizál egy posztért, van, amikor nincs is verseny, most hárman küzdenek majd. Megpróbáljuk ennek az átmeneti helyzetnek a pszichés hátterét megfelelően kezelni.

(Nyitókép: Kovács Anikó/Magyar Vízilabda Szövetség)